Lendvai Ildikóra érdemes odafigyelni, mert bár már nem tagja az MSZP elnökségének és parlamenti frakciójának, befolyása megmaradt a pártban és a hátországban is. 

A mai Népszabadságában közölt cikkében öt pontban szedi össze, miért képtelen a baloldal igazi kihívást jelenteni a kormányzó jobboldalnak immár egy fél évtizede, s miért kell a Jobbikkal versenyeznie a második helyért. Jóllehet, ideológiai vörös farok van bőven a szövegben – mondjuk egy politikustól nehéz is elvárni az értéksemleges leírást –, Lendvai érvelése érdekes, mert bepillantást enged a baloldali gondolkodásba.

Így fest tehát az MSZP volt frakcióvezetőjének és elnökének öt pontja:

1. Jön a Jobbik. A baloldal azt hitte, hogy a Jobbik növekedése korlátos, de kiderült, nincs üvegplafon. A nácizás nem segít, ez helyben az embereket hidegen hagyja.
2. A baloldal elkényelmeskedte az időt. Félreértés volt azt gondolni, hogy a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája zsákutcába visz és a kurzus magától összeomlik.  A baloldal annyira biztosra vette ezt a forgatókönyvet, hogy a „várakozási időt” háziversenyre használta. „A valódi politizálást feladó impotencia könnyen álcázhatta magát stratégiának, »belső építkezésnek«, felkészülésnek. De amíg a saját előselejtezőnkre gyúrunk, a Jobbik vagy akár egy hirtelen kiemelkedő zsákbamacska-figura (l. a lengyel Kukiz példáját) simán leelőzhet, és közvetlenül, »közönségszavazatokkal« juthat a döntőbe” – írja Lendvai Ildikó.
3. Hagyjuk az alkotmányvédelmet! Leszámol azzal is, hogy az 1989-es berendezkedés védelme bármilyen mozgósító erővel bírna. Lendvai Ildikó a részvételi demokráciát ajánlja, ezzel mondjuk én úgy vagyok, mint a viccbéli székely bácsi a zsiráffal, miszerint „ilyen állat nincs is.”
4. Nincs civil forradalom. A politikus beismeri, csodavárás volt a különféle „civil” akcióktól áttörést várni. „A tiltakozókat összekötő kerekasztal-kísérletek éppúgy kudarcot vallottak, mint a pártok egyezkedései. Így nem megy. Emelni kell a tétet” – szól a konklúzió, a megoldási javaslat: a pártvilág, jeles szakemberek és a civil akcióközösség összefogása. Tóbiás József, Békesi Laci és Udvarhelyi Tessza = a „rezsim” bukása? – kérdem én némi éllel, de mondjuk nem is én vagyok a célközönség.
5. Hol a baloldali Orbán Viktor? Lendvai beismeri, tévedett, amikor a „vezér” helyett a  „csapat” elsőbbségét prédikálta. „Politikai sztárok nélkül nem megy” – írja Lendvai, és hozzáteszi: „A zászlóvivő iránti igényt és mögötte a tömeges biztonságvágyat azonban negligálni nem lehet, ezt rosszul hittük.” Személyi javaslatot persze Lendvai nem ad, ennél rutinosabb politikus, de én már alig várom, hogy ismét Gyurcsány Ferenc egy szenvedélyes progresszív vezesse a béketábort. 

valasz.hu