Donáth Anna bejelentése, miszerint gyermeket vár, ezért nem indul az elnöki pozícióért pártja vasárnapi tisztújításán, nem kis bonyodalmat okozott a Momentumban. Bár nyilván neki is vállalnia kell a felelősséget az összellenzék katasztrofális parlamenti választási eredményéért, az EP-képviselőt nem kezdték ki a pártjában, hiszen rendkívül aktív volt, rengeteget nyilatkozott és látszott rajta, hogy – sok balliberális politikussal ellentétben – van elképzelése az országról-világról, így a tekintélye vitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen. Ezért szinte bizonyos, hogy újraválasztották volna; a lila pártiak nyilván mérlegre tették az ő, illetve az elődjének, Fekete-Győr Andrásnak a szereplését is, és ennek tükrében kiváltképp örömmel húzták volna be a küldöttek az X-et Donáth neve mellé.

Hajnal nagy győzelmeket aratott

Így a pálya váratlanul szabaddá vált, és többen éltek is a lehetőséggel. Elsőként Hajnal Miklós, a párt régi motorosa – ő volt az első szóvivő – jelentette be, hogy ringbe száll az elnöki tisztségért. A politikusnak önbizalmat adhatott az, hogy  tavaly ősszel sikert aratott az előválasztáson, ahol a DK ismert egészségpolitikusát, Komáromi Zoltán verte csaknem öt százalékponttal. De még ennél is komolyabb fegyvertény, hogy a parlamenti választáson is győzött a XII. kerületben. A kormánypárt ugyanis az előzetes várokozások szerint a fővárosban három-négy mandátumra számíthatott, az egyik legbiztosabbra épp itt, hiszen a Hegyvidéken  hosszú évek óta sanyarú sorsra ítéltetett a baloldal, ráadásul az egyik legaktívabb, Budapest fejlesztésével foglalkozó államtitkárát, Fürjes Balázst állította csatasorba. Hajnal mégis elég meggyőzően hozta a választókerületet, több mint 6 százalékponttal előzte meg fideszes riválisát. A választópolgárokat nem különösebben érdekelte az, hogy az iskolai végzettségéről komolyat füllentett, hiszen diploma nélkül nevezte magát közgazdásznak, amiért később elnézést is kért.

A 27 éves országgyűlési képviselő azóta sem lankad, rendszeresen szerepel a nyilvánosságban, gyakran posztol a közösségi médiában, és ő menedzseli pártja részéről a fővárosban kirobbant Momentum–DK-háborút. Muszáj is aktivizálnia magát, hiszen korábban épp az volt a kritika ellene, hogy bár „kedves, értelmes fiú”, amikor a feladatokat osztogatják nem iparkodik a sor elejére, Hegyvidéken korábban önkormányzati képviselő volt, de ebbéli tevékenysége meglehetősen visszhangtalan maradt, később le is mondott a mandátumáról.

Másodikként Kerpel-Fronius Gábor jelentkezett be az elnöki tisztségét. Ő a párt idősebb generációjához tartozik, 56 éves. 2019 tavaszán robbant be a neve a köztudatba, akkor derült ki, hogy pártja őt indítja a főpolgármesteri előválasztáson. Ezen azonban meglehetősen haloványan szerepelt, a 14 százalékkal csak harmadik lett a párbeszédes Karácsony Gergely (49 százalék) és a DK-s Kálmán Olga (37 százalék) mögött. A 2019-es önkormányzati választáson Angyalföldön vigasztalódott, semmi esélyt nem adott fideszes ellenlábasának: 74,5 százalékot kapott, míg Szabó Zsolt 24,5-et. De nem sokáig maradt a XIII. kerületben, november 5-én a Fővárosi Közgyűlés az átláthatóságért, a részvételiségért, az innovációért és a fenntartható fejlődésért felelős főpolgármester-helyettessé választotta.

Kerpel-Fronius kínos szereplései

A nem hétköznapi feladatkörhalmaz alapján egy mezei budapesti lakos valószínűleg nehezen tudná elmondani, mit is csinál a Városház utcában Kerpel-Fronius, de ez csak a kisebbik baj, állítólag az önkormányzatban, a hivatalban sem nagyon vannak tisztában azzal, mivel tölti napjait. Időnként megosztja a nyilvánossággal a nagyívű(nek gondolt) ötleteit, de inkább a kínosabb szerepléseire emlékezhet az, aki nyomon követi a munkásságát. Ilyen volt az az Egyenes beszédben elhangzott interjú, amikor nagy nehezen, de végül kinyögte, részben ő volt annak az anyagnak az előterjesztője, amely a Városháza jövőjével foglalkozott, és tárgyaltak az ingatlan eladásáról is, de végül elvetették az ötletet. Nemrégiben pedig a Pesti Tv munkatársával üvöltözött vöröslő fejjel.

A harmadik aspiráns, Gelencsér Ferenc a lila párt alapító tagja, jelenleg parlamenti képviselő. Ő kevésbé ismert a nyilvánosságban, de valójában a Momentum tagsága sem tud róla túl sokat, a pártelit egy része viszont támogatja. Okos, felkészült, de nagyon merev politikusnak tartják. A komolyabb politikai pályafutását Budaváron kezdte, a 2019-es önkormányzati választáson elég simán – több mint hét százalékponttal előzte meg fideszes ellenfelét – hozta a mandátumát, majd lett alpolgármester. Ő azonban többre vágyott, tavaly ősszel elindult az előválasztáson, ám ott kudarcot vallott, az LMP-s Csárdi Antal 60:40 arányban lemosta. De miután a közös ellenzéki listán befutó helyre került, idén tavasztól a Vár helyett a Kossuth térre jár dolgozni.

Információink szerint egyáltalán nem lefutott az elnökségért folyó mérkőzés, talán Hajnal egy hajszállal esélyesebb, mint a két riválisa. Donáth Anna távozó elnök, nyíltan azért nem foglalt állást, Kerpel-Fronius elnökségében reménykedik, mert miután visszatér majd a politika élvonalába – bár addig sem tűnik el, gyakran fog megjelenni, ha az anyai szerepe ezt megengedi a számára, továbbra is ő lesz a párt egyik arca –, a főpolgármester-helyettes könnyebben lemondhat a trónról az ő javára, míg a két fiatal törtető politikus biztosan hosszabb távra tervez.

Több ismert figura nem kívánkozik az élvonalba

Érdekes, hogy több ismert figura nem méreti meg magát. Közülük a legmeglepőbb Orosz Anna parlamenti képviselő passzivitása – ő korábban Újbuda polgármestere volt –, aki Donáth Anna ellenfele volt az ezt megelőző tisztújításon, de alulmaradt. Sokáig arról volt szó, hogy újra próbálkozik, végül meggondolta magát, sőt az elnökségi tagságra sem pályázik. A hivatalos magyarázata az, hogy teljes erejével az országgyűlési teendőire kíván összpontosítani, Újbuda lakosságát szeretné minél hatékonyabban képviselni. Ez persze csak a nyilvánosságnak szóló, de nem kicsit átlátszó szöveg. Sokkal inkább arról van szó, hogy zokon vette, hogy politikai ellenlábasa, az exelnök Fekete-Győr András lett a parlamenti frakcióvezető. Ezért inkább egyelőre háttérbe vonul.

A Momentum egy másik ismertebb és elismertebb politikusa, Soproni Tamás sem indul az elnöki pozícióért, de az elnökségbe sem szeretne bekerülni. Számára egyelőre elég, hogy ő Budapesten tölt be komolyabb pozíciót – a Fővárosi Közgyűlésben a lilák parlamenti frakcióvezetője –, és éppen elég dolga és gondja van terézvárosi polgármesterként. Hiszen a VI. kerületi képviselő-testületben nemcsak a Fidesszel folytat folyamatos küzdelmet, az MSZP-vel is megszakította a koalíciós kapcsolatot, de a DK-val sem felhőtlen a viszonya.

Ám ambiciózus politikus, így néhány év múlva komolyabb tervei is lehetnek.

Cseh Katalin szintén nem akar elnök lenni – ennek többek között az is az oka, hogy a választások előtt komoly támadás indult ellene a tisztázatlan cégügyei miatt –, de az elnökségi tagságra pályázik, s akárki lesz is a párt új vezetője, valószínűleg őt fogja felkérni alelnöknek. Egyébként a párt hét elnökségi tagot választ, ezekre a pozíciókra viszont elég nagy a tülekedés – mind a frissen megválasztott parlamenti képviselők, mind az önkormányzatok vezetői közül többen aspirálnak –, eddig nagyjából harminc jelentkezőről lehet tudni.

Nagy terveik vannak az ellenzéki oldalon

Vasárnap délután, este már tudni lehet, hogy a Momentum milyen csapattal vág neki a következő időszaknak. A tagság, de az ország közvéleményének egy rész is azt várja el tőlük, hogy az „egyik”, ha nem „a” legerősebb ellenzéki párttá váljanak az európai uniós és önkormányzati választásra 2024-ben, négy év múlva pedig olyan politikai erővé nőjék ki magukat, amely a Fidesszel is eredményesen szembe tud szállni. Ehhez persze el kellene dönteniük, hogy a parlamentben és azon kívül milyen politikai stratégiát és taktikát alkalmaznak. Eddig ugyanis messze nem egyértelmű, mit szeretnének, így nem meglepő, hogy gyakran eltévednek a bojkott, részvétel, tiltakozás, kivonulás, bevonulás útvesztőiben. S ami még ennél is fontosabb a számukra, meg kell úszniuk, hogy a DK bedarálja őket, amivel pedig egyre erőteljesebben próbálkoznak Gyurcsányék. (Almási B. Csaba / mandiner.hu)