Magyarországon aligha akad olyan szülő, aki ne hallott volna a hiperaktivitásról, hiszen ma már szinte minden iskolai osztályban akad legalább egy hiperaktívnak bélyegzett gyermek.
A hazánkban kevésbé ismert "ADHD tudatossági hónapot" nagyrészt olyan csoportok tartják életben az USA-ban, mint a nemzetközileg is ismert CHADD (Gyermekek és Felnőttek Figyelemhiányos Hiperaktivitás-Zavarral). A CHADD és két másik szervezet tevékenysége főként abból áll, hogy aktívan kampányol az ADHD és az annak "kezelésére" használt pszichiátriai szerek mellett. Amiről viszont sokan nem tudnak: a CHADD-et a ma Novartis néven ismert gyógyszergyártó mamutvállalat, a Ritalin gyártója finanszírozza.

Ezek a szervezetek azt hirdetik, hogy a gyermekek 12 vagy akár 14 százaléka szenved ADHD-ban, sőt, a felnőttek közül is tízmillióan mutatnak hiperaktivitásra utaló tüneteket. Mindezt pedig egy genetikailag öröklődő agyi rendellenesség számlájára írják. A probléma mindössze az, hogy ezen feltevéseket semmilyen tudományos vizsgálat nem igazolja. Ha ugyanis igazolná, akkor az ADHD orvosi eszközökkel is diagnosztizálható lenne. Ehelyett a "hiperaktív" címkét ma csupán egy tüneteket felsoroló ellenőrzőlista alapján osztják ki, gyermekeknek és felnőtteknek is egyaránt.
Jól jellemzi a helyzetet, hogy az ADHD atyjaként emlegetett amerikai pszichiáter, Leon Eisenberg a Der Spiegel című német lap cikke szerint halála előtt, 2012-ben így nyilatkozott: „Az ADHD az egyik legjobb példa egy kitalált betegségre. Az ADHD-ra való genetikai hajlam teljes mértékben túl van becsülve.”

Nem véletlen, hogy a CHADD honlapján is olvasható ez a nyilatkozat: "...nincs egyetlen orvosi, fizikai vagy genetikai teszt az ADHD kimutatására..." Mindennek dacára hazánkban is olyan tudatmódosító szert írnak fel akár 6 éves gyerekeknek a "hiperaktivitás" tüneteinek elnyomására, amely egy listán szerepel az amfetamin nevű utcadroggal, ismertebb nevén a "speeddel" – így büntetőjogilag az maga is kábítószernek minősül.

"A gyógyszeres kezelés nem gyógyítja az ADHD-t. Ha hatásos, akkor enyhíti az ADHD tüneteit, amíg az aktív. Így nem olyan, mint egy antibiotikum, amely meggyógyíthat egy bakteriális fertőzést, hanem inkább olyan, mint egy szemüveg, amely csak a szemüveg tényleges viselésének ideje alatt javítja a látást" – olvashatjuk szintén a CHADD honlapján. Ez akár megnyugtató is lehetne, ha nem egy kábítószernek minősülő anyagot adnánk gyermekeinknek "szemüveg" gyanánt.

Az ADHD tényleges vizsgálatok nélkül nem több, mint egy – a környezet számára – zavaró tünetegyüttes, amely bizonyos élethelyzetekben ijesztően sok gyermekre, sőt felnőttre is igaz lehet. Az a tény, hogy a pszichiátria ezt ma betegségként tartja számon, és kábítószerrel "kezeli", a gyógyszeripar számára egy kifogyhatatlan bevételi forrást, a társadalom számára pedig rendkívül komoly veszélyt jelent. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)