Göncz Árpád személye emblematikus jelentőséggel bír a rendszerváltást közvetlenül követő időszakot tekintve, hiszen 40 év kommunista uralom után őt választotta szabadon a magyar nép a harmadik Magyar Köztárság első elnökének.

Bár sokan igyekeztek és igyekeznek a mai napig is megosztani tevékenységének súlyát, mégis a valaha tisztséget vállalt egyik legnépszerűbb magyar politikusról van szó.

Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi karán töltötte, s 1944-ben szerezte meg jogi diplomáját. Ekkor azonban, lévén, hogy a második világháború végidőszakát élte Európa, behívták katonának.

Egyetemi státusza miatt csak 1945-ben, a háború utolsó hónapjaiban hívták be katonának, akkor azonban szint azonnal Németországba vezényelték.
Több ízben is orosz hadifogságba került, ám szökési kísérletei rendre sikerrel jártak.

A háború végén épségben hazatért, s 1945-bena a Független Kisgazdapárt ifjúsági szervezetének elnöke lett, illetve ezzel egy időben parlamenti titkár, később parlamenti főtitkár.

Aztán jött a szovjet hatalomátvétel.

1956-ban jelentős szerepet vállalt a forradalomban, első körben mint a rövid időre újraalakult Magyar Parasztszövetség tagja, majd november 4-ét követően ő segített Nagy Imre híres, 1957-ben a börtönben fogalmazott levelét külföldre csempészni (A magyar nép védelmében).
Nem sokkal később a Kádár János által újraszervezett pártállami elfogta és börtönbe zárta, ahol 1958-ban koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, a vád szerint annak okán, hogy segítette Bibó Istvánt.

1963-ban szabadult, majd onnantól kezdve természetesen különféle, tökéletesen politikafüggetlen állásokat töltött be. Sok társához képest még viszonylag jól járt, hiszen szakfordítóként dolgozhatott. Göncz Árpád azon írók sorsára jutott tehát, akiknek valamelyest megkegyelmezett a rendszer a forradalomban vállalt szerepük ellenére, így például nem kellett fizikai munkát végeznie mondjuk egy sertéstelepen.

Göncz Árpád politikai szerepvállalásának túlsúlya ellenére azonban író és műfordító mindvégig.
A Sarusok (1974), vagy épp Az örökség (1993) megdöbbentő kordokumentumok, s a posztmodern magyar irodalom abszolút letéteményesei. Ugyanakkor műfordítóként jelentősebb névre tett szert, elsősorban mint J.R.R. Tolkien A gyűrűk ura című monumentális alkotásának fordítója (pontosabban annak befejezéséért). Sok egyéb, fontos mű mellett ő ültette át magyarra Malcolm Lowry Vulkán alattját is, mely nélkül Hajnóczy Péter teljes életműve érthetetlennek bizonyulna, s talán közel sem úgy alakult volna, ahogyan ma ismerjük.

Göncz Árpád személyét persze sokan megkérdőjelezték és megkérdőjelezik a mai napig, de hát többek között ezért nem könnyű és nem feltétlenül hálás feladat a politikai szerep.

Az nyugalomba vonult író-politikus idén töltötte be 93. életévét.

(Fotó: gonczarpad.hu)