Miközben a Saul fia c. filmmel kapcsolatban a teljes világsajtó az elismerő szavaktól és az éppen aktuálisan és megérdemelten elnyert díjaktól hangos, egy magyarországi antiszemitákhoz köthető internetes portál, a keleten.hu két hónapja legolvasottabbnak jelölt írása egy olyan cikk, amely egy világszerte elismert ausztrál filmkritikusra hivatkozva gyalázza Nemes Jeles László filmjét.

Az írás szerint Margaret Pomeranz annyira bűn rossznak tartja ezt a zsidó propagandafilmet, ezt „a hologiccset”, hogy húszéves pályafutása során ez volt az első és egyetlen film, amiről vetítés közben távozott. http://www.keleten.hu/index.php/kulfold/876-a-saul-fia-olyan-bun-rossz-hogy-egy-ausztral-filmkritikusno-otthagyta-a-vetitest

Tekintettel arra, hogy a magyar szalonzsidózó körök előszeretettel, kommentárt nem fűzve hozzá, mintegy megfellebbezhetetlen érvként küldözgetik ismeretségi körükben a Pomeranz-ra hivatkozó írást megjelenése óta, célszerűnek láttuk utánajárni, hogy pontosan mit is gondol Pomeranz a filmről.

Margaret Pomeranz tegnap válaszolt lapunk kérdéseire:

„Nem ez volt az egyetlen film, amiről az elmúlt 20 évben vetítés közben kijöttem, de egyike volt annak a háromnak, ahol ez megtörtént. Mindig bent maradok a moziban a film végéig, hiszen ez a munkám. A Saul fiával kapcsolatban már egészen az elején azt vettem észre, hogy egyre nő bennem a szomorúság attól, amit látok. Azóta nagyon sokat gondoltam erre. Úgy éreztem, hogy a művésziesség ilyen öntudatos alkalmazása, melynek hátterében ez a horror áll, csak növelte a félelemérzetet, amit átéltem. llyen szempontból nagyon idegesített a film. Tudtam, hogy szerte a világban dicsérték, hogy elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját, így hát nem a film minősége zavart, hanem az, hogy általa szemtanújává válok a horrornak. A mai napig nem tudom kiverni a fejemből a háttérben látható meztelen holttestek látványát, ahogy húzzák ki őket a gázkamrákból. Tudom, hogy ezek a dolgok megtörténtek, jártam Dachauban és Mauthausenben, az itt elkövetett óriási bűncselekményeket semmilyen módon nem lehet kisebbíteni. A film annyira megdöbbentett, annyira megrázott, hogy nem bírtam tovább nézni. Gyűlölök arra gondolni, hogy antiszemiták kiforgatják a cselekedetemet és a szavaimat. Egy zsidó emberhez mentem férjhez, akinek a családját elpusztították a Holokauszt során. Az, hogy kisétáltam a Saul fiáról, csupán a saját gyávaságom megnyilvánulása volt.”