Az ígéretek szerint kisebb területekre szedték volna szét e földeket, hogy így kisebb legyen a licit kikiáltási ára, amivel a kisgazdák is földhöz juthattak volna.

Nem ez történt – az idő rövid volt ahhoz, hogy e kisebb területek új helyrajzi számokat kapjanak –, így megint százmilliós kikiáltási árak is kialakultak. A nem vagyonos gazdálkodók megint alig-alig rúgtak labdába – a meghirdetett területek 60%-a így is elfogyott. A maradék területekre a hírek szerint még az idén harmadik licitakciót rendeznek, ahol a földművesek egy nagyobb, drágább területre is összeállhatnak, s együtt vehetik meg a földet – közösen talán már ki tudják fizetni az árat, majd a területet saját költségre szétméretnék.

Az állam rövid távon jól járt: 240 milliárd forint bevételhez jutott – illetve jut majd, ha kifizetik a vételárat –, miközben elkelt 180 ezer hektárnyi magyar kincstári tulajdonban lévő föld. Nos, ez is bántja az állami földárverések ellenzőit. Mert azon felül, hogy most kikhez jutott döntően a termőterület, az is baj, hogy az államnak nem maradt olyan jó minőségű termőterülete, amellyel például szociális, demográfiai programokat tudna indítani, segítve az egyre szegényedő vidéken, ahol szinte nincs esély más munkahelyteremtésre, mint a mezőgazdálkodás.

A fiatalok elvándorolnak, kevés az ifjú gazdálkodó – rajtuk segített volna a korábban meghirdetett demográfiai földprogram: állami területet kaptak volna tartós bérleménybe, ha a családjukkal – több gyereket is vállalva – falun/ tanyán mezőgazdálkodással foglalkoznak. A szociális földprogramban pedig az állami területeken az önkormányzatok/civil szervezetek szervezhettek volna – ahogyan ma is van rá tucatnyi jó példa – földművelésre alapozott foglalkoztatási programokat.

Helyben lakó, nehéz sorsú emberek számára ez némi jövedelmet, de főként tanulási, képzési lehetőséget adott volna. Ám e földek nagy része elveszett azáltal, hogy a kormány most több százezer hektárnyi területet adott el.

szabadfold.hu