Hanák Gábor a témát eképpen dolgozta fel:

Ereszd nemzeted!

Talán Isten küldte őt, ide le a földre,
Lehet Ő is iszik s pálinkázik agyba-főbe,
Vagy nem más csupán, egy egyszerű paraszt,
Ki ha megszólal, nem tesszük zsebre azt.

Kit követnek százak, ezrek,
Aranyborjúba bújt hangos sleppek,
Kinek első a foci, a lánya, s barátja,
A többiek meg esetleg jöhetnek utána.

De áll a gáton, mert azt hiszi gátőr,
Gumiban csámpázva kolbászt és pálinkát öl,
Szájjal, mert másként nem meri,
És azt hisz a marha, ettől emberi.

Ő az ki védi, óvja megfogyott hatalmát,
Hisz tudja ő, sokáig úgysem ehet almát,
A nagy közös fáról, mit szüleink ültettek,
S ő és haverjai immár lelegeltek.

Milliók harsogják bátran állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége!
Átkozza, mocskolja mind akit szemben lát,
Aki meg diktátor, az neki jó barát.
Ostorcsapások ezreit vállalja a népre,
Aki meg közel van, az persze kivéve.

Ereszd országunk, ereszd nemzetünk,
Isten talán egyszer elvesz végre tőlünk,
De jaj magyar, ha erre vársz,
Lassan már templom egerét sem nagyon találsz!

Hanák Gábor

propeller.hu