„Mennyi idős? Ötvenkettő? Még belefér.” Fuisz őrnagy, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság toborzója szakértő szemmel néz végig az újságírón.

Vagyis rajtam. „Gondolom, érettségije van” – mondja a főtiszt, és ez jólesik: nem rossz, ha az emberből kinéznek egy érettségit. De Fuisz őrnagynak időközben beszélhetnékje támad: „Furcsák az emberek. Bár a jelentkezési feltételek között első helyen ott van, hogy szükség van az érettségire, a jelentkezők több mint fele nyolc általánossal próbálkozik – meséli. – Még tavaly ősszel jártunk egy határ menti faluban. Odajött egy hatfős társaság. Nem akarok diszkriminatívnak tűnni, de az érettségi hiánya ötven méterről látszott. Kérdezi az egyik, mit csinálunk itt? Mondjuk, hogy határvadászokat toborzunk. Mi kell hozzá? – kérdezi a legkeményebb srác. Mondom, hogy például érettségi és fizikai alkalmasság. Erre ő: hát… badi van, az nem elég?” A somogyi toborzóknál azóta szállóige lett a „badi, az nem elég”.

Háromezer bizony dalolva

Ülünk a Kaposvár Plazában, körülöttünk hívogató plakátok: „Legyél te is határvadász!”, „Hivatás, szolgálat, karrier”. Csak jelentkező nem akad. „Rossz ez az időpont – mondja Fuisz őrnagy –, ide inkább késő délután jönnek meg este. Itt van mellettünk a mozi. De azért bízunk a sikerben.”

A kormány tavaly augusztusban hirdette meg a határvadász-toborzást. A terv az volt, hogy pikkpakk háromezer fővel növelik a rendőrség létszámát, és az újoncokat a déli határra küldik, ahol „a nyomás, ami az illegális bevándorlással és terrorizmussal kapcsolatos, tartós lesz”. Egy hónappal később a Vasárnapi Hírek is azt írta, hogy „már több mint négyezren érdeklődtek a Belügyminisztérium Országos Rendőr-főkapitányságának határvadásztoborzásán – számolt be az országos rendőrfőkapitány az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának ülésén”. És valóban. Rengeteg volt az érdeklődő, de a háromezres létszámbővítés csak nem akart összejönni.

Nem a toborzókon múlt, ők mindent megpróbáltak.

Fuisz őrnagyék is: „Először a megyei munkaügyi központban próbálkoztunk. Úgy tűnt, lesz elég jelentkező. Aztán a szakiskolákban. Ez szegény megye, kevés a munkalehetőség, és azt gondoltuk, az a munka és az a pénz, amit mi kínálunk, versenyképes lehet.” Aztán kiderült, hogy a fiatalok és pályakezdők többsége annak ellenére sem akar határvadásznak menni, hogy jó a pénz. 220 ezer forint bruttó, plusz a juttatások: cafeteria, ruhapénz, utazási hozzájárulás. „A jelentkezők többsége inkább harmincas, negyvenes, családos ember. De volt már ötvenes, sőt egy 57 éves is, aki megpróbált rábeszélni minket, hogy vegyük fel, pedig két évvel túl volt a korhatáron. És jönnek családok: papa, mama, huszonéves srác. Ilyenkor általában a papa viszi a szót, és a gyereket ajánlja a figyelmünkbe, hátha akkor végre elmegy otthonról” – ezt már Pach Gergő hadnagy mondja, aki Fuisz őrnagy úrral együtt toboroz tavaly ősz óta. Most a határ menti települések polgármestereit látogatják végig: mégiscsak ők tudják a legjobban, kinek nincs munkája, ki akar váltani az adott településen. Aztán következnek a gimnáziumok.

„Szerencsére mindenki nagyon pozitívan áll hozzá az ügyhöz, ahová eddig elmentünk, szívesen fogadtak” – mondja a hadnagy. 

A megyének az országos parancs szerint 309 határvadászt kell kiállítania a háromezerből. Ez nem tűnik soknak, ismerve a feltételeket, ám eddig csak két tanfolyamra való határvadászjelölt jött össze. Az pedig összesen hatvanöt fő. Az első csapat májusban végzi el a féléves tanfolyamot.

Gyakran ismételt kérdések

A jelentkezők általában három dolgot kérdeznek. Mi lesz velük, ha megszűnik a migráció, és hirtelen ott találják magukat a határon, vadásznivaló nélkül? A másik: veszélyes-e ez az egész? A harmadik: mennyire tuti, hogy ha elvégzi a tanfolyamot, felveszik a testületbe? „Az emberek sok mindent tudnak a migrációról, de az ismereteiket általában a médiából szerzik be. Az egyik látta a tévében, hogy millióan kelnek útra, a másik olvasta az interneten, hogy mégsem. Aztán volt, aki megrettent, mert látott egy videót, amin a menekültek köveket dobálnak a rendőrökre. Vagyis elég vegyes ez az ismeretanyag – mondja Pach hadnagy úr, aki maga is hónapokig szolgált Gyékényesen, a menekültek táboránál. – Nekem jók a tapasztalataim, nagyon együttműködőek voltak, és ezt mindenkinek el is mondom.” Persze volt, aki azt kérdezte, kell-e a hidegben, hóban is határvadászni, illetve, hogy a hétvége is beleszámít-e a munkaidőbe?

Egy gyorstalpalót végzett határvadász illetménye nem kevesebb, mint a rendőrszakközepet végzett, hivatásos talpas rendőré. „Nem okoz ez bérfeszültséget a testületen belül?” – kérdezzük a két rendőrt.

Másképpen fogalmazva: mit szólnak a kollégák ahhoz, hogy az „OKJ-s zsaruk”, ahogy sokan nevezik a frissen bezupált határvadászokat, majdhogynem többet visznek haza, mint aki évekig tanulta a szakmát?

„Elsőre valóban így tűnhet, de mi másképp látjuk – mondja Fuisz Gyula. – Sok ember gondolkodott már azon, hogy egyszer rendőr lesz, de eddig nem volt elég bátorsága vagy kitartása a pályához. Nekik ez most olyan, mint egy könnyített álom. Viszonylag sok pénz kevés energiabefektetéssel. De ha végeznek is, akkor sem intézkedhetnek majd teljes jogkörrel. Erre csak a hivatásos rendőröknek van jogosítványuk. Viszont a határvadásznak is van lehetősége továbbtanulni, ha teljes jogú rendőr akar lenni.”

Kérdés, persze, megéri-e tanulni, ha a pénz nem lesz sokkal több…

Terpeszállás, térdhajlítás, érettségi

A jelentkezők először is kapnak egy minden tudnivalót tartalmazó alapcsomagot. Ebből kiderül, hogy az érettségi és a betöltött 18. életév mellett szükség van büntetlen előéletre, pszichológiai és fizikai alkalmasságra, kifogástalan életvitelre (ez vajon mit jelent?). Apropó, fizikai alkalmasság. A jelölteknek hét gyakorlatsort kell végigcsinálniuk, amelyből csak a 2000 méteres síkfutás kötelező. Az elért eredmények alapján pontokat kapnak – egy 25 éves férfi például, amennyiben 7:35 alatt futja a 2 kilométert, 25 pontot kap. Na jó, ez nem világcsúcs idő, de edzésben kell lenni hozzá. Emellett választható még fekvőtámasz, hajlított karú függés, fekve nyomás, 4x10 méteres ingafutás, helyből távolugrás, hanyatt fekvésből felülés. Hogy az utóbbira hol van szükség a határvadászatban, nem tiszta, de biztosan jól jön.

Az érettségi alap, de pluszpont jár a nyelvismeretért (utóbbiért többet is fizetnek), a harcművészeti jártasságért, jelentős sporteredményért és a jogsiért. Kizáró körülmény viszont férfiaknál a 165 centinél, hölgyeknél 160 centinél alacsonyabb testmagasság. Valamint több krónikus betegség, a dadogás, a diszlexia, a 4 dioptriánál erősebb szemüveg, a színtévesztés, a kancsalság és a hiányos első fogazat. Hiába, egy határvadásznak szüksége lehet az őszinte mosolyra, ha úgy adódik.

Inkább a közmunka

Egerben sem tolongtak az érdeklődők szerdán délután. A központi buszpályaudvar várótermében sem, ahol egy méretes toborzóplakát mögötti sarokban három rendőregyenruhás várta a kíváncsiskodók rohamát. Ám a roham elmaradt. Az első másfél órában senki nem ment oda a standhoz, nem kért jelentkezési lapot, nem olvasta el a szóróanyagot – mondták el a toborzók. Varga Tamás a Készenléti Rendőrség kötelékében dolgozik Miskolcon, január eleje óta segíti a Heves megyeieket ebben a munkában. Tapasztalatai szerint jó páran jelentkeznek náluk olyanok, akik nem rendelkeznek érettségivel, de találkoztak ötvenéves férfival is, akiben „mostanra érett meg a szándék”, hogy határvadász legyen.

Az egri váróteremben azonban legtöbben csak közönyösen nézték a rendőröket, a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítva irántuk. Találomra megszólítottunk néhány várakozót, vajon tudnak egyáltalán attól, mivégre szobrozik három egyenruhás a párás, fűtött teremben.

„Határvadász? Az micsoda? Sose hallottam” – reagált egy egerbaktai roma fiú, aki Egerben tanuló barátnőjét és annak édesanyját kísérte a buszhoz. „Tudod, akik lent harcolnak délen és védik a hazát” – szólt közbe az idősebb nő. Arra a kérdésre, vajon vonzó munka lenne-e a fiatalok számára ez a lehetőség, mind a hárman egyszerre csóválták a fejüket. Azt mondták, akad annyi közmunka a faluban, amiből meg tudnak majd élni, s nem kell kétszáz kilométert utazni miatta, távol lenni a családtól.

„Én nem engedném a gyerekemet! – horgadt fel az indulat abban a szolnoki asszonyban, aki barátnőjével együtt várt a távolsági járatra. – Gyomorrontás, ételmérgezés, kint vannak a hidegben, ilyen híreket lehet hallani, jó érzésű anya ilyen körülmények között nem engedi határvadásznak a gyerekét” – mondta.

„Szerencsés vagyok, semelyik ismerősöm sincs olyan szerencsétlen helyzetben, hogy menekültekre kelljen hivatásszerűen vadásznia. Elhiszem, hogy munkanélküliek vagy a nyomor elől menekülők beállnak embervadásznak – de ezért nem érdemelnek dicséretet” – írta egy hozzászóló a közösségi oldalon, ahol szintén megfuttattuk a határvadásztémát. Vele ellentétben a tiszajenői Berényi Lajos büszke arra, hogy tavaly szeptemberben tiszaföldvári, törökszentmiklósi és rákóczifalvi polgárőrtársaival egyetemben több alkalommal is önkéntesként teljesített határvadász szolgálatot. A 65 éves  férfi korábban deszantos katona volt, s szavai szerint kiképezték arra, hogy önálló döntéseket hozzon. Eldicsekedett, hogy nem kevés szír, afgán és pakisztáni migránst fogtak el csapatával Mórahalom és Ásotthalom környékén. Ennek ellenére az egész határvadászügyet egyfajta hókuszpókusznak tartja. „Elkapjuk őket, visszavisszük, egy másik szakaszon újra megpróbálkoznak. Megint elkapjuk, megint visszavisszük. Macska-egér játék az egész” – mondta. Majd „megengedőn” hozzátette: elvégre mégse lőhetik agyon őket.

Az ORFK válasza a komoly jelentkezők számáról

„A magyar határra nehezedő nyomás a következő években nem fog megszűnni, ezért a határvédelem továbbra is kiemelt fontosságú nemzetbiztonsági ügy” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön Budapesten, a határvadászképzés első ütemében részt vevő állomány ünnepélyes eskütételén. A kormányfő beszédében hangsúlyozta: kívülről, Brüsszelből továbbra sem várhatunk megoldást, így „nekünk kell megvédenünk saját magunkat”.

Szerzők: Doros Judit, Kövesdi Péter / vasarnapihirek.hu