Eltakart pofával
Régi fideszes hagyomány „eltakart pofával", például impresszum nélküli kiadványokkal, portálokkal félreinformálni hiszékeny embereket, vadítani tényekre nem kíváncsi híveket.
Például ilyenekkel.
Azt már alig merem megkérdezni is: mi a baj azzal, ha valaki pártaktivistaként tüntet, akár Orbán ellen is..? Biztos, hogy pártmegbízást teljesít? És ha netán igen..?
Persze, értem én a Fidelitas fölháborodását: közülük senki sem pártaktivista, tehát például a félrevezető szándékú, netán egyesen hazug „tényeiket” sem pártaktivistaként írják. Már ha egyáltalán ők írják – hiszen impresszum sincs… Akár azt is el tudom képzelni, hogy Gyurcsány megbízásából – vagy igen: a bukott, de bukását elfogadni képtelen Soros-kedvenc SZDSZ-éből! – írják rejtőzködő ismeretlenek gyanús tényeiket, hogy lejárassák a Fidelitast és a Fideszt.
Igen: ez a legvalószínűbb. Hiszen a Fidesztől teljesen idegen ez az eljárás: példát nem tudna mondani senki Fideszhez köthető, ám névtelen lejárató kiadványokra, még szórólapokra sem.Meg hát senki sem gondolhatja komolyan, hogy ifjú fideszesek a kurucgyalázó náci-nyilas honlap módszerét alkalmazzák...
Bár… Azért zavarba ejtő dolgok vannak. A minap például Balog miniszter összeadta a Fidesz és a Jobbik táborát. Meglepődtem, pedig az az igazság, hogy a Fideszt és a szélsőjobboldalt magam is össze szoktam adni, ráadásul elég régóta: például amióta fideszes politikusok és egyatáboros „szellemi honvédők” miépesekkel együtt jártak a rádió Vasárnapi újság című izéjébe, híveiket gyűlölködésre kondicionálni; vagy amióta a Kedves Vezér kedvencének nevezte a náci-nyilas kiadványokat reklámozó Demokratát; vagy amióta a Fidesz a Jobbik (kultúr)politikáját valósítja meg… Amióta a Jobbikkal közösen használják fasisztoid tartalmakat rendszeresen közlő médiabirodalmukat; amióta a Fidesz széljobbról vezényel sajtómunkásokataz elbitorolt közmédiába…
Persze, a fenti és hasonló példákra bárki okkal mondhatja: a lónak négy lába van, mégis megbotlik; csak az nem hibázik, aki nem dolgozik!
Szóval, igaz, ami igaz: arra példát se nagyon találok, hogy a Fidesz/Fidelitas aktivistái – jut eszembe: ugye, mindenki aktivista, aki tag..? – bárhol balhéztak volna. A 2002-ben megalakított polgári körök bandái sem szokták szétverni a liberális és szocialista rendezvényeket; lincshangulatú tüntetésekre pedig szívesebben mozgósítottak helyi szélsőjobboldaliakat.
Hiába töprengek, erőltetem romló memóriámat: nem jut eszembe olyan eset, amikor fideszes aktivisták ünnepet, ellenfeleik valamilyen rendezvényét megzavarták, vagy bármi módon randalíroztak volna… Még 2006 őszéből sem jut semmi az eszembe!
Mert mondjuk fölidézhetem azt az egyetlent, amelyre emlékszem, de mindenki számára világos lesz, hogy semmit sem bizonyíthatok vele.
De azért fölidézem.
Történt pedig, hogy egy bizonyos napon – megmondom én: a Nagy Hídfoglalás Napján – a fiammal az Erzsébet híd felé kerültünk egyet. A fiam akkoriban hivatásos hazaáruló volt, az SZDSZ képviselője: szégyelltem is nagyon, de meg nem tagadhattam…
Hát amint ott sétálunk… Na, nehogy hazudjak már! Tudtuk, mit akarunk ott látni, ez az igazság. Kicsit körül akartunk nézni, ennyi volt a’ összes, amivel provokálni akartunk.
Hát, amint ott provokálunk – óvatosan, nem vágytunk nagyon föltűnni –, halljuk ám, amint a hídról a fiam nevét ordítozzák, mutogatva is rá, hogy ott van ni! No, mondtuk, elég volt ennyit provokálnunk, menjünk innen. De azért még egy pillantást vetettünk a hídra.
Uramisten: hát nem szűkebb pátriánk Fidelitas szervezetének tagja ugrált a hídon, felénk mutogatva..?
No, nem akarok én ezzel semmi rosszat se mondani: magánemberként, nem pedig aktivistaként ugrált ott, efelől egészen bizonyos vagyok. Különben sem vádolhattuk azzal, hogy megzavarja mások rendezvényét.
Saját rendezvényükön vett részt.
