A huszonegy professzor közös nyilatkozata:

"Nyilatkozat

Mi, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának professzorai, akik  mint elődeik  hosszú ideje a Debreceni Egyetem tudományos és oktatási színvonalának emelésén, nemzetközi hírnevének megőrzésén dolgozunk, látva az elmúlt évek néhány eseményét, tendenciáit, aggodalmunkat fejezzük ki egyetemünk jövőjét illetően. 
Sokáig úgy gondoltuk, hogy a mi nagy múltú intézményünknél lényeges kérdésekben  például rektorválasztáskor  nem születhet az egyetemi polgárok jelentős többségének akaratával ellentétes döntés. Négy évvel ezelőtt mégis az a pályázó lett a rektor, akit az akkori szenátusnak csupán egyharmada támogatott és saját intézménye, illetve az egyetem legnagyobb nemzetközi elismertségű karai elutasítottak. A miniszter ezt figyelmen kívül hagyó, érthetetlen és nem indokolt döntése után a következő ciklusra értelemszerűen már nem is akadt kihívója a politika által kijelölt rektornak. Így kezdődött egy olyan vezetési irányvonal, amely az egyetem szenátusán keresztül látszólag betartja a demokratikus döntéshozatal szabályait, a valóságban azonban nem képviseli az egyetem polgárainak nézeteit.
Az elmúlt években több olyan fejlesztés is történt az egyetemen (például mérnöki, informatikai területen), ahol nagyra becsüljük az egyetemünk vezetése által tett erőfeszítéseket. Kevésbé vagyunk viszont lelkesek és büszkék arra, hogy olyan képzések, fejlesztési területek kerültek előtérbe és kaptak országos visszhangot, amelyek a rektori vezetés jól behatárolt köréhez erősen kötődtek. Ezek többsége távol esik egyetemünk szellemiségétől, ugyanakkor az egyetem eddigi hírnevét megalapozó hagyományos, nemzetközi beágyazottságú területeinek helyi kezdeményezésű fejlesztéseiről alig hallani.
Széles körben azt érzékeljük, hogy a szűkebb egyetemi vezetés és a funkcióját vesztett szenátus elszakadt az egyetemi közösség véleményétől, akaratától. Szimbolikus eset volt Mocsai Lajos kitüntetése, akit megfelelő tudományos teljesítmény híján az illetékes kari és egyetemi tudományos testületek nem kívántak díszdoktorrá kinevezni, a szenátus a szabályok „kreatív alkalmazásával” mégis odaítélte a tudományos elismerést, annak értékét örökre devalválva ezzel.
Hasonló üzenetet hordoz Putyin elnök úr díszpolgárrá avatása. Az orosz elnök munkásságát, érdemeit nem kívánjuk megítélni, az azonban egészen nyilvánvaló, hogy az egyetemi polgárok nagy többsége nem támogatja a cím odaítélését. A szenátusi támogatás egészen távol áll a magánbeszélgetéseken kirajzolódó véleményektől. A fortélyos félelem igazgatásának korszakát idézik azok a sokunk által ismert történetek, amikor egyes kollégáinkra különböző eszközökkel nyomást gyakoroltak, hogy ne próbáljanak egyéni véleményt megfogalmazni. Aggodalmunkat tovább fokozta, hogy amikor néhány tanszék kifejezte elhatárolódását a szenátusi döntéstől, akkor a rektor bántó stílusban, politikai hecckampány megszervezésével vádolta meg nyilvánosan kollégáinkat. Mára odáig jutottunk, hogy a tanszéki/intézeti/kari vezetők, féltve a rájuk bízott egységek sorsát, nem mernek kiállni igazuk mellett, még ha tudják is, hogy a kollégáik, diákjaik ezt várják el tőlük.
Nyilatkozatunk azért született, hogy kifejezzük aggodalmunkat az elmúlt években tapasztalt, az egyetemünk szellemiségének hanyatlásához és jó hírnevének lejáratásához vezető jelenségek miatt, és hogy kiálljunk azon egyetemi polgárok mellett, akik nyilvánosan is fel merik vállalni véleményeiket, gondolataikat.

Debrecen, 2017. október

Bányai István, Bazsa György, Beke Dezső, Brücher Ernő, Csorba Péter, Daróczy Zoltán, Fábián István, Farkas Etelka, Gáspár Attila, Gát György, Kónya József, Kövér Katalin, Lente Gábor, Losonczi László, Maksa Gyula, Nagy Noémi, Páles Zsolt, Sóvágó Imre, Tóth Imre, Trócsányi Zoltán, Várnagy Katalin (Az aláírók valamennyien az MTA doktorai, négyen akadémikusok)
http://www.inorg.unideb.hu/21DEProfNyilatkozat.pdf"