A választás nyertese Fidesz. A választást legfeljebb részben nyerte a kormánypárt - az ellenzék vesztette el. Csakhogy a konfliktuskerülésnek és a taktikázásnak csúnya vége lett.

2014-ben a baloldal 10 egyéni választókerület húzott be, és összesen 38 parlamenti mandátumot szerzett (az LMP 5 képviselőjével együtt 43-at). Most 13 egyéni körzetben nyert és 30 országgyűlési képviselői helyre ülhet le (a zöldpárt embereit is számolva 38 honatyai szék illeti). Mivel a parlamenti választást többségre játsszák, ezt meglehetősen nehéz lenne sikerként magyarázni. Az okait viszont fel lehet tárni. Érdemes az egyéni győzelmekből kiindulni: ha négy éve kevesebb választókerületnek összességében több mandátum lett a vége, akkor egyértelműen a kijelenthető: a közös lista és miniszterelnök-jelölt hozta be a pluszmandátumokat. Következésképpen hiba volt a választókerületi koordinációt és a külön listát eröltetni. (Arról nem beszélve, hogy a körzetekben sem sikerült összehangolni az indulást, az eredmények tanulsága szerint mintegy 17 választókerület nyerhető lett volna, ha a demokratikus ellenzék egy jelöltje áll csak szembe a  Fidesz emberével. És bizony ez a 17 ellenzéki képviselőjelölt lazán keresztbe verhette volna az újabb Fidesz kétharmadot.)

Hogy teljesen világos legyen, a külön lista azoknak a pártoknak állt érdekében, akik úgy döntöttek, 2022-re koncentrálnak, addig is kigyúrják parlamenti frakciójukat, és megerősítik jelenlétüket a Tisztelt Házban. A listán pedig valamivel jobb - 6,9 százalék - pedig 8 fős frakciót mutathat fel. Ehhez az eredményhez az kellett, hogy a zöldpárt mintegy száz helyen állva maradjon, ha nem teszi listán jut be a Tisztelt Házba, ez pedig a kimúlását jelentette volna: mindössze egyetlen képviselőjelöltje győzedelmeskedett egyéniben (Csárdi Antal lett a menő az V. kerületben), még Szél Bernadett társelnök sem tudta bevenni választókerületét. A parlamenti küszöbben éppen hasra nem eső DK (listán mintegy 5,5 százalékot szerzett) 9 fős képviselőcsoportot hozott össze. Amihez mindenképp szüksége volt az MSZP-vel kötött megállapodásra, amelynek értelmében a szocialisták 60, a DK-sok pedig 48 választókerületben állítottak jelöltet. Így egyrészt több töredékszavazatot söpörtek be, másrészt ahol emberük a választási szorítóba lépett, ott erősebb volt a listájuk.

És ez egy nagyon fontos tanulság - az MSZP-Párbeszédnek is. Ugyanis ahol a nem ők, hanem a DK adta a jelöltet, ott - egy két helytől eltekintve - nem volt balos kampány, a választók főként a Fidesz és a Jobbik plakátjaival, favoritjaival találkoztak. Azaz itt sem a szocialista-, sem a DK-lista nem lehetett túl erős. (Ráadásul az MSZP-Párbeszéd szövetsége két függetlenek is visszalépett: Mellár Tamás befutó lett Pécsett, Kész Zoltán viszont bukott Veszprémben.) Erre a problémára is megoldást jelentett volna a közös lista - ám ennek hiányában a választás után már egyértelmű: az MSZP jobban járt volna, ha egyedül indul el. (Már csak azért is, mert az eredmények azt igazolják, hogy Budapesten a DK-val lehet valamit kezdeni, vidéken viszont inkább visz, mint hoz:  Gyurcsány Ferenc pártja Budapesten három egyéni mandátumot szerzett, míg vidéken egyet sem.

Mindebből nem sok jó néz ki a baloldal jövőjét illetően. A szerény eredmény miatt az MSZP-ben sokkal könnyebb elmagyarázni, hogy Karácsony Gergely mégsem jó választás a baloldal megújulásához. Márpedig az MSZP önmagában egy nagyon korlátozottan eladható brand. (Bár a szocialisták javára szól, hogy az elnökség benyújtotta lemondását.) A másik probléma, hogy meglehetősen nehéz lenne egy új baloldali gyűjtőpártot összegyúrni. Egyrészt az LMP az utóbbi hetekben arról híresült el, hogy nem működik együtt senkivel, a szocialistákkal annál is kevésbé. Másrészt Gyurcsány Ferenccel nehéz lenne bármilyen új formációt eladni. Szóval a jövő meglehetősen sötét-tónusú.

És akad még egy probléma. Nevezetesen az, hogy mélyen gyökerezett a hit, hogy a Fidesz 2,2 milliónál felülről korlátos, értsd: nincs több tartaléka. Lehet, hogy ez egy adott pillanatban igaz volt. Csakhogy a választás azt bizonyítja, a kormánypárt 2,6 milliósra bővítette bázisát. Ugyanis képes volt - vélhetően médiarendszerének és szociális transzfereinek hála - a kis falvakban terebélyesíteni bázisát. Ott, ahol az ellenzék gyakorlatilag nincs jelen - noha 2010 és 2014 után is világos volt, hogyha a vidéket nem veszi be az oppozíció (és ebben a versenyben országos hálózata okán az MSZP előnnyel indult - akkor kispártok összességeként működhet, de egy váltópártot nem lesz képes kitermelni.

Az MSZP-Párbeszéd egyéni képviselői:

Burány Sándor - X. kerület
Hiller István - XX. kerület
Hiszékeny Dezső - XIII. kerület
Kunhalmi Ágnes - XVIII. kerület
Molnár Gyula - XXII. kerület
Szabó Sándor - Szeged
Szabó Timea - III. kerület
Tóth Csaba - XIV. kerület

(Az MSZP-nek ezenkívül 12 képviselője ül az Országgyűlésben)

A DK egyéni képviselői: 

Hajdu László - XV. kerület
Dr. Oláh Lajos - VII. kerület
Varju László - IV. kerület

(A Demokratikus koalíciónak 6 listás képviselője ül a parlamentben)

Az LMP egyéni képviselője:

Csárdi Lajos - V. kerület

(A zöldeknek 7 másik honatyájuk került be listáról)

Együtt egyéni képviselője:

Szabó Szabolcs - Csepel

Független jelölt:

Mellár Tamás - Pécs

nepszava.hu