És végül a Sándor-palota a köztársasági elnök irodájának lett kiutalva, de a megalománia olyan dolog, ami nem tűr kompromisszumot. Orbán csak kikényszerítette (uszítással, csalással és lényegében az ország szétszakadásához vezető egyéb bűncselekményekkel), hogy újra miniszterelnök legyen és mint újra elmondta ezt 2030-ig meg kívánja tartani e kényelmes, a népet agyonnyomó trónust. Így szabaddá vált számára a pálya.

Elvégre kisvasutat is építtetett, ha forgalma nincs is.

És ha már a Sándor-palota nem jött össze, akkor az a minimum, hogy nagyobb épületet néz ki magának. A Karmelita kolostor mintegy kétszerese a köztársasági elnök irodájának.

Lázár János, a miniszterelnökség vezetője 2016 májusában kijelentette, hogy

a helyhez illően egyszerű, szerény, puritán építészeti kialakítású irodák lesznek a kolostor épületében.

Hamarosan kiderült, hogy a Karmelita kolostor a leendő kormányfői dolgozóból nyíló, Dunára néző hosszú erkéllyel, az északi végénél pedig egy új, a kolostorhoz illeszkedő stílusú épülettel gazdagodik. Az utolsó, 2017-es hír szerint az építkezés és a költözés összköltsége 21 milliárdba forint, amin belül csak a miniszterelnöki dolgozószoba belsőépítészeti kialakítása 3,925 milliárdba kerül. /Index/

Sajátos értelmezése ez a puritánságnak. De nem ez az egyetlen dolog, amitől falnak megy a józan szemlélő. Orbán „sosem voltam vagyonos ember” Viktor esetében a puritánság feltűnően hasonlít a pazarlásra. Az egészségügy az összeomlás szélén táncol, de arra persze van pénzünk, hogy szükségtelen stadionokat építsünk orrba-szájba. A népesség több mint fele mélyszegénységben, de azért költünk pár milliárdot egy szükségtelen átköltöztetésre.

Mindezt azért, hogy egy magát királynak képzelő primitív barbár a várban mereszthesse boltozatos valagát.