Hónapok óta látszott. Nyilvánvaló volt, hogy készül valamire. Rendkívül aktív lett Facebookon, új, közszereplői oldalt is indított szeptemberben. Csini sminkes, jó frizurás profilkép, felháborodott bejegyzések sora... Például ilyen: Nagy Imre „szobrának eltávolítása a Köztársaság meggyalázása, a történelem hamisító (sic!) Orbán újabb agressziója. Nem nyugszom, nem nyugodhatok bele!” Facebook-bejegyzések helyesírásán mérhetetlen nagyvonalúságomban inkább nem rugózom, azt azonban nem bírom megállni, hogy ugyanettől a személytől ne idézzek néhány korábbi mondatot.

A nagyapámra pedig nagy szeretettel emlékszem. A nagyszüleim egész felnőttkoromig jelen voltak az életemben, gyerekként pedig sokat segítettek. A nagyapa például jól rajzolt, én meg nem. Volt, hogy ő készítette el a házi feladatomat. (...) A politikával pedig nem törődtem. Nekem ő nem politikus volt, nem kellett vele egyetértenem.

A mondatok természetesen Dobrev Klárától származnak, a nagypapa pedig nem más, mint Apró Antal. Az ember persze nem tehet a nagypapájáról. Szeretheti is. Egyet sem kell vele értenie. Csak éppen ha ez a nagypapa személyesen felügyelte Nagy Imre koncepciós perét, ha ő jelentette be a Parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének, az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett, s ha a nagypapa éppen ezért a szolgálatáért kapott egy villát a pártállamtól, s ha én, az unoka, ma is ebben a villában lakom – akkor talán elvárható, hogy legalább csöndben legyek Nagy Imrével kapcsolatban. Amíg el nem adom a villát, mondjuk addig. Vagy addig, ameddig szeretetrohamok nélkül ki nem mondom a nagyapámról: annál jobban, ahogy ő gyalázta meg a köztársasági eszmét, Nagy Imrét, a magyar szabadságot, semmilyen szoboráthelyezés nem tudja meggyalázni.

Most majd mindenesetre lesz erre lehetősége Dobrev Klárának, hivatalos funkciót visel ugyanis: pénteken derült ki, mi volt a hónapok óta tartó építkezés oka. Ő vezeti a Demokratikus Koalíció (DK) európai parlamenti listáját.

Gyurcsány Ferenc DK-elnök és férj sietett aztán leszögezni, hogy ő jelen helyzetben elvesztette férjjellegét, merthogy „európai képviselőjelöltként Klára nem a feleségem, hanem egy tehetséges, felkészült, sokak által támogatott hazafi”. A legszebb ezután következett: „Isten mentsen meg olyan világtól, hogy valaki tehetségének útjában az áll, hogy kik a szülei, a gyerekei vagy éppen a házastársa.”

Olyan szép! Épp annyira, mint amikor a random fideszes megmondó érvel így Orbán vejének csodával határos újabb és újabb tendernyerései után.

A DK persze azt választ listavezetőnek, akit akar, eddig is családi vállalkozás volt – akárcsak Orbán Fidesze és Orbán Magyarországa. A kettő ugyanis szorosan összefügg. A párt és az ország. Bizony tévedtem én is 2003-ban, amikor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy a Fidesz új alapszabályt fogadott el, amelyben minden hatalom az elnökre szállt. Hiba volt. Aki a pártjában totális hatalomra tör, az jó eséllyel később kormányon is ezt fogja tenni. Ez a fajta politikus olyan, mint a gáz: addig terjed, terjeszkedik, ameddig hagyják neki, ameddig útját nem állja a fal. 

Gyurcsányban és Orbánban ez ma is közös – a különbség annyi, hogy előbbi egy kis szektának egyszemélyi, mindenható vezetője, utóbbi pedig vallásalapító.

Ha Trumpra és a brexitre nézünk, ki tudja, egyszer akár világvallás-alapítónak is nevezhetjük majd. Mindenesetre éppen annyira demokrata és pluralitáshívő az egyik, mint a másik – csak sikerességi különbség van kettejük között. (Az persze kormányzási szempontból is.)

De vajon jó ötlet-e Dobrev Klárát indítani? Aligha. Hiszen rengeteg szavazatot zsebelhetett volna be a DK, ha Gyurcsány maga vezetné a listát! Csak annyit kellene még hozzátennie: ha pártocskájának sikerül megugrania az 5 százalékos küszöböt, akkor tényleg elmegy az EP-be. Azaz: végre tényleg itt hagyja a magyar politikát. Ebben a verzióban biz'isten megérné a DK mellé húzni az ikszet májusban. Milyen szép is lenne búcsút inteni („te nem tudod, milyen jó nélküled”) annak az embernek, akinek a magyar politikában egyetlen szerepe van: létével igazolást nyújtani a fideszes elkötelezetteknek bármilyen mocsokság, árulás, lopás létjogosultságára imádott miniszterelnökük részéről. Mert hát csak Gyurcsány vissza ne jöjjön. Nem fog. De sajnos: el sem megy. Se könyveket írni, ahogy lassan 13 éve megígérte – de még Brüsszelbe sem.

Legalább ennyit nyerhettünk volna az egyébként teljesen érdektelen EP-választáson!
Ez se jött össze.

Szerző: Stumpf András - A szerző a Válasz Online szerkesztő-újságírója / ujszo.com