A 8 méter hosszú bálnát egy mangrove erdőben fedezték fel az Amazonas torkolatában fekvő Marajó szigeten, nagyjából 15 méterre a folyótól. A szakemberek a tetemből lakmározó madarakat követték, így találtak rá a Brazília legnagyobb szigetén partra sodródott tengeri óriásra.

Forrás: Bicho D’água

A bálna valószínűleg elszakadt a csoportjától, ami végzetes volt számára, majd az óceánból az Amazonas torkolatához sodródott, onnan pedig az árapály jelenség révén került végül a sziget sűrű erdejébe. A faj képviselői sokat vándorolnak, akár több tízezer kilométert is képesek megtenni egy év leforgása alatt, és Brazília partjainál is megfordulnak, de az év ezen szakaszában ritkán tűnnek fel a térségben.

Éppen ezért elképzelhető, hogy az Amazonas-vidékén megtalált fiatal bálna valamiért -talán egy vihar vagy sérülés miatt- elszakadt a családjától és egyedül nem tudott életben maradni. A helyszínre érkező szakértők mintát vettek a tetemből, remélve, hogy fényt deríthetnek az állat pusztulásának pontos okára.

Forrás: Bicho D’água

A hosszúszárnyú, vagy más néven púpos bálnák akár 18 méteresre és 40 tonnásra is megnőhetnek. Gyakran tanyáznak a partok közelébe és mivel látványos ugrásokat hajtanak végre a tengeren, a bálnaleső turisták nagy kedvencei. Különleges alakú teste van, feltűnően hosszú mellúszókkal, innen ered a magyar neve is.

A hímek hangja bonyolult „énekekből” áll, melyek 6–35 percig tartanak, alkalmanként egyéb hangokat is kiadnak. A hosszúszárnyú bálna különféle halászási módszereket alkalmaz. Ilyenek a lökéshullámok, melyek a farokcsapások és a felugrás következtében keletkeznek, és ily módon felriasztják a halakat, míg a másik módszer a bálnák által a víz mélyéről kibocsátott buborékok, melyekkel megzavarják a zsákmányt.