Telnek a napok és zárul körülöttünk a hurok, szép csendben kezdjük megszokni, hogy korlátozva vagyunk. A felelős gondolkodásúak már hetekkel ezelőtt önkorlátozásokat vezettek be, a felelőtlenek meg a rendeletek ellenére sem tesznek semmit.

A falun még meglévő közmunkások reggel találkoznak a helyi kocsma előtt, kezet fognak, megisszák a felest és maszk nélkül szétszóródnak a faluban és ezt helyben úgy gondolják, hogy ez a rend.

Az ország megosztott, most nem vagyoni, vagy társadalmi helyzete alapján, hanem aszerint, hogy miként viszonyul a koronavírushoz. Az idősebbek még mindig járják a banyatankokkal a városokat ezen belül a még működő piacokat, a fiatalokat a látvány egyre jobban feszíti, különösen a gyermekeseket.

Az események és hírek özönlenek, a hasznostól az idiotizmusig egymással keveredve. A víruslegendák elöntik a virtuális tereket. Azonban ahogy ezt egy facebook posztoló írja,

"Igazán jó lenne tudni,
- az országunkban kezelt betegek, hogyan betegedtek meg, milyen stádiumban vannak,
- az elhunytak milyen állapotban kerültek orvosi felügyelet alá, és hogyan, miért betegedtek meg,
- milyen állapotban van Rovó László és családja,
- milyen állapotban van Barzó Pál és családja,
- a két megbetegedett háziorvos állapotát, gyógyulási stádiumát,
- világunk egyik legvédettebb férfiúja, Károly koronaherceg,
hogyan fertőződött meg!"

A sor hosszan folytatható, azonban mi csak kormánytájékoztatót, meg egyéb, az információ igényünket nem kielégítő tájékoztatást kapunk.

Jó lenne, ha felnőtnek tekintenének bennünket és tudomásul vennék, hogy kölcsönösen egymásért vagyunk!