Tudod, lefordíttattuk a törvényt, abban világosan benne van az is, hogy amit ti odaadtok az alapítványoknak, azt ők nyugodtan tovább értékesíthetik bárkinek. Ezt komolyan gondoltátok? Jó, tudom, hogy korábban nagyjából azt csináltál ezekkel a pénzekkel, amit akartál, és még azt is elismerem, hogy az OLAF sem áll éppen a helyzet magaslatán, de szerintem most egy kicsit elrontottátok az ütemet. Tudod, hogy Németországban választások lesznek az ősszel, Hollandiában sem túl stabil az általad csak „lefickózott” Mark Rutte helyzete, ráadásul még Sebastian Kurz barátodnak is éppen elég baja van odahaza most. Egyiküknek sem hiányzik, hogy a magyarok már megint talicskával tolják haza az uniós támogatásokat. Értsd meg, ez most nem fog menni...

Senki által nem cáfoltan nagyjából így nézhetett ki az a „jó hangulatú” vacsora április 23-án Orbán Viktor és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke között, aminek másnapján a kormány bejelentette: meggondolta magát. Mégsem az uniós helyreállítási alapból finanszírozzák a hazai felsőoktatás történelmi léptékűnek mondott fejlesztési programját. 1500 milliárd forintról beszélt korábban Palkovics László, ebből kevesebb mint ötszáz milliárd maradt. A többit állítólag nemzeti forrásból pótolja majd a kormány – egyelőre csak azt nem tudni persze, hogy miből és mennyi idő alatt. Mindenesetre, ha egyetemi rektor lennék, erre alapozva nem nagyon terveznék a jövőben semmilyen fejlesztést.

Hogy egy legalább elvileg „lekonzultált” és benyújtott fejlesztési tervet miért, milyen döntés alapján keresztel át a kormány „nem végleges tervezetté”; és mi az, amit helyette végül beadott Brüsszelnek, nem tudhatjuk. Nyilván miért is kötnék az orrunkra, hogy hogyan bánnak a közös pénzzel. Egyelőre azt is csak ígérik, hogy utólag legalább, néhány nap múlva azért megtudhatunk ezt-azt.

Kósa András / nepszava.hu