30 év nagyon sok idő. Ahhoz mégsem volt elég, hogy végre tisztességesen lezárhassuk a rendszerváltást. Ennyi idő alatt, a világ már többször a feje tetejére állt és vissza – de egy dolog állandó: magyar ügynökakták titkosítva.

Úgy tűnik, három évtized sem volt elég idő a magyar társadalomnak, hogy minden félelem nélkül,  szembe merjen nézni a rendszerváltás előtti múltjával. Vagy egyszerűen csak túl sokan ülnek a döntéshozók között, akik személyesen mindent megtesznek a múlt feltárásának megakadályozásáért? Az eredmény – bárhonnan is közelítünk – ugyanaz: fájóan hiányzik a rendszerváltás befejezése.

Miközben a kormányzati propaganda csatornáiból (részletkérdés, hogy közmédia, vagy a kereskedelmi birodalom része) olyan szólamok ömlenek a nyakunkba, amiket az 1990-t megelőző időkből már jól ismerhet ez a társadalom...

Miközben a kormány újra hangszerelte a „hanyatló Nyugat" és a "„barátaink" tételeket, kivezényli tapsolni a honvédség vezérkarát a saját pártrendezvényére...

Miközben Orbán Viktor és kormánya a katonai akcióterve mentén tovább költi a magyar járványhelyzet meséjét, szépen, csöndben magához ragad minden létező hatalmat, megszállja a vállalatokat, kivéreztet minden ellenzéki politika erőt (önkormányzatokat is beleértve)...

Miközben volt KISZ-titkárok, és MSZMP-tagok ülnek az állampárt legmagasabb pozícióiban...

Miközben ha egy piacot két kormánypárti oligarcha között osztanak fel, akkor már piaci versenyről beszélnek...

Miközben bírósági ítéleteket ír felül a kormányfő, és lényegében saját hitvilágához igazítja a teljes magyar jogrendet...

Miközben a kommunikáció szintjén a propaganda csatornák előadják, hogy a miniszterelnök „a nép egyszerű gyermeke", közben Orbán Viktor a gyakorlatban – vélhetően – az ország, de lehet, a régió egyik leggazdagabb nagytőkése...

Szóval, mindeközben még mindig nem lehet szabadon megtekinteni a rendszerváltás előtti dokumentációt. Én értem, hogy sokaknak nem felmenőik, hanem saját tetteik miatt van takargatnivalójuk a jelenlegi kétharmados hatalomban, de az időt örökké akkor sem lehet majd húzni.

Szerintem 30 év már bőven elég kellett legyen, hogy mindenki vegyen egy nagy levegőt, és végre nézzünk szembe a múlttal. Nyissuk ki az ügynökaktákat! Ez lenne az egyetlen módja, hogy végre méltón emlékezzünk az 1990. május 2-án megalakult, első szabadon választott Parlamentre.

Természetesen tőlem az ügynökmúlttal rendelkező politikusok a titkosítás feloldása után is nyugodtan megpróbálhatnak majd újra parlamenti képviselőkké, köztársasági elnökké, vagy miniszterelnökké válni. Ha így tesznek, majd minden választópolgár szépen mérlegelheti, hogy a múltjuk alapján, szavaz-e nekik bizalmat. Kis hazánkban bármi megtörténhet. Láthatjuk, hogy például szkinhed múlttal is el tud fogadni a társadalom egy része politikai vezetőket. Könnyedén el tudom képzelni, hogy volt ügynökök is járhatnak majd emelt fővel a magyar utcákon.

Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az ügynökakták feltárását követően, még a legdurvább kampány hevében sem fognak nekifutásból „kommunistázni" volt kommunisták. Ez már önmagában is nagy előrelépés lenne az elmúlt harminc év után.

Ennyit az első szabadon választott Parlament igazán megérdemelne – a szép, kerek évforduló alkalmából.

Oldjuk fel az ügynökakták titkosítását!

Sermer Ádám / hirklikk.hu