Hivatkozási alapja az volt, hogy a társadalom igazságérzete sérül, ha kártérítést kapnak az államtól a szegregációba kényszerített romák, illetve az emberhez méltatlan körülmények között tartott rabok. A miniszterelnök arról azonban megfeledkezik, hogy társadalmi igazságosságra hivatkozni veszélyes egy olyan országban, ahol a rendszer haszonélvezői komolyabb szellemi és fizikai teljesítmény felmutatása nélkül gazdagodnak, és ahol a politikai bűnöket elvétve követi felelősségre vonás. Ezúttal csak a nagyon kirívó esetekre hívjuk fel a miniszterelnök és pártja figyelmét.

1. Nem sérti a társadalmi igazságérzetet, ha egy felelős kormányzati pozícióban lévő politikus és felesége helikopterrel repül el egy vidéki esküvőre, és ennek semmilyen következménye nincs az illetőre nézve? Ráadásul azt az újságot, amelyik erről beszámol, néhány hónapon belül beszántja a kormány!

2. Az olyan egyházak sorsa, nem sérti a társadalom igazságérzetét, melyek azzal, hogy olykor bírálatokat fogalmaznak meg a kormány politikájával kapcsolatban nemhogy nem kapnak állami támogatást, de folyamatos kirekesztésben, megbélyegzésben részesülnek? Azok viszont akik gazsulálnak a hatalomnak, stadionokat áldanak meg, bevásárolják magukat a független sajtót működtető médiavállalkozásokba, hogy aztán belülről kontrollálják azokat, számolatlanul kapják az állami támogatást, a kormány pedig szinte a tenyerén hordozza ezeket az egyházi vezetőket.

3. Amikor a devizahitelesek problémáinak megoldása volt a kormány feladata a végtörlesztés lehetőségével nem azokat segítette-e, akik legkevésbé voltak rászorulva az állami támogatásra? Ők ugyanis rendelkeztek annyi pénzzel, hogy kifizessék a kölcsönt, ráadásul alacsony árfolyamon törleszthettek. A többieknek maradt az évekig húzódó adósságtörlesztés, esetleg a kilátástalan pereskedés.

4. Az senki igazságérzetét nem bántja, hogy a kormány üldözi azokat a civileket, melyek sokszor rászorulókon segítenek, olyan pedig társadalmi rétegeket támogatnak, melyek különben végleg leszakadnának? Ugyanakkor azt a CÖF-öt (Civil Összefogás Fórum) pénzeli, amely nyíltan hirdeti hűségét a kormányhoz és a Fideszhez, békemeneteket szervez, ha Orbán Viktor ezzel megbízza a „civil” szervezet vezetőit.

5. A társadalomban milyen igazságérzetet kelt, hogy a kormány rendszerint úgy szabja át a választási törvényt, hogy az kedvezzen számára? Az már csak hab a tortán, hogy most már se választási programmal, sem kormányprogrammal nem bíbelődik, így lényegében semmit se ígér, de azt legalább betartja.

6. Milyen társadalmi igazságosság az, hogy a tanárok, orvosok, mérnökök fizetésének többszörösét keresik azok a focisták, akik sokszor még pályára se lépnek tétmeccseken? Attól, hogy a miniszterelnök imádja a focit, a TAO pénzeknek nem kéne kikötniük olyan kluboknál, ahol többségében túlfizetett hazai és külföldi focisták kergetik a labdát általában látható eredmény nélkül.

7. Nem sérti-e az emberek igazságérzetét, hogy kormánypárti politikusok kiskirályokként viselkednek a saját választókörzetükben? Lényegében feudális viszonyokat hoztak létre a saját környezetükben, ami nem csak az emberek kiszolgáltatottságát idézi elő, de megágyaz a korrupciónak is.

8. Milyen társadalmi igazságérzet az, amely nem emeli fel a szavát az ellen, hogy a miniszterelnök rokonai és barátai a fénysebességnél is gyorsabban gazdagodnak? És amikor erre a parlamentben rákérdez egy ellenzéki képviselő, a kormányfő egy dakota közmondással válaszol: „Üzleti ügyekkel nem foglalkozom.”

Forrás: Szegedi kattintós