Orbán Viktor a Mészáros család és további nélkülözhetetlen elemek társaságában stratégiai alapon Kazahsztánba látogatott, ahol nincsen brókerbotrány, se illiberális demokrácia, sőt demokrácia se, és ahol történelmi megállapításra vetemedett: mi, magyarok származásilag (értsd: genealógiailag) különbözünk a brüsszelita és egyéb európai népségektől. Viszont ha Kazahsztánba megyünk, azt örömmel tesszük, mert ők a rokonaink. Történelmileg, fajilag, családfailag, mindenhogyan. Az pedig, hogy a kazah diktátor, Nurszultan Nazarbajev elindul a választásokon, „a kazahsztáni stabilitás alapsarokköve”.

Csak kvázi meglepődve veszem tudomásul: vezetőnk hozzálátott a magyarság legújabb fajelméletének leszármazáselméletének felállításához, és ez a méricskélés enyhén szólva is már megint szalonképtelenre sikerült. Persze illiberális olvasatban semmi meglepő nincs ebben: Ilham Alijev, Vlagyimir Putyin után Nurszultan Nazarbajevvel kedélyesen bazsalyogni a diplomáciai pávatánc elengedhetetlen részeként, éppen annyira nem meglepő, mint amennyire továbbra sem mulatságos.

És nem azért, mert kulturális értelemben bajom lenne a kazah pusztai lovasokkal, jurtáikkal, és általában a süveges-kaftános szittya figurákkal. A rossz emlékű politikai kultúra az, ami miatt ez a rokonsági alapvetés félelmetesen hangzik. A politikai formákban való gyönyörködés miatt elgondolkodtató, hogy Orbán Azerbajdzsán után most Kazahsztánhoz dörgölőzik.

Hogy értsük, mi amellett a Kazahsztán mellett tettünk Orbán hangján keresztül szimbolikus értelemben legalábbis testvéri esküt, ahol a legutóbbi választáson az amúgy is teljhatalmú Nazarbajev a szavazatok 95%-ával jutott hatalomra úgy, hogy nem voltak ellenjelöltjei. Bár tulajdonképpen tökmindegy is: Nurszultan efftárs élete végéig gyakorolhatja a köztársasági elnök minden jogosítványát, és ő jelölheti ki utódját. Ugyanakkor az Economist demokratikus országokat rangsoroló indexében Kazahsztánt 167 országból a 132. helyre rangsorolta, ezzel megkapta az "autoriter rezsim" minősítést. Az országban cenzúrázzák a sajtót és blokkolják az ellenzéki weboldalakat. Az Amnesty International szerint Kazahsztánban elterjedt gyakorlat a statáriális tárgyalás és a halálos ítélet.

Nos, e tekintetben, bármennyire is érzek olykor némi romantikus elvágyódást az iránt, hogy a természettel összegyógyulva, jakszarban térdig merülve elérjem a Nirvánát, attól, amiről Orbán hablatyol, egy egész kumiszban érlelt borsóból készült leves fut végig a hátamon. Nem az a baj Viktorovval, hogy Kazahsztánban jól érzi magát (bár az is épp elég nagy baj) hanem hogy Európában nem. És az is a baj vele, hogy az én nevemben tagadja meg európai „rokonaimat”, kötődéseimet, kulturális beágyazódásomat.

Nem vagyok a híve ennek a származástani, ősatya kultusszal összefonódó, ezoterikus alapokra helyezett bullshit-(kül)politizálásnak, bár kétségtelen, hogy ez a fajta akciózás sokkal kifizetődőbb, mint a pávatáncot mellőző, úgynevezett pragmatikus politizálás. Én személyesen egészen jól érzem magam Brüsszelben a rokonszenves, „nem rokon idegenek” között, és bár soha nem jártam Kazahsztánban, gyanítom, hogy sokkal inkább általános műveltségileg, egyszer látni kell alapon töltenék el pár napot Asztanában, semmiképpen azért, hogy életvitelszerűen egy minősített diktatúrában élhessek. Nem tudom, milyenek a kazah emberek, életemben sem láttam olyat, de kicsit erősnek érzem, hogy testvéri hitvallásomat tolmácsolta a miniszterelnök úr a világ egyik legnagyobb autokratájának, és az általa sanyargatott népnek.

A legfelháborítóbb ebben: az, hogy Orbán Viktornak borsódzik a háta a gyönyörtől, amikor egy Nazarbajev-félével pettinggel, miközben a magyar nép barátságáról és partnerségéről biztosítja, egyáltalán nem ennek a kamu, genealógiai rokonságnak szól. Hanem annak a csodálatnak, amely egy vérbeli illiberális, a demokráciát foltokban sem tartalmazó, elnyomó rezsimnek szól. Mindez Orbán úgynevezett diktatúra-irigységének a megfogalmazódása, miszerint: de jó neked, Nurszi, hogy ilyen könnyen tető alá hoztad ezt a diktatúrát. Bezzeg nekem mennyi bajom van ezekkel a brüsszeli nemrokonokkal, minden lépésemet figyelik, a szaros pénzüket sem lehet Quaestorilag eltüntetni. Vigyázni kell a formára, állandóan pávatáncolni kell. Nem lehet sortüzet leadni az alkotmánybírákra, szép lassan lehetett csak a sajátjaimat beültetni a geci függetlenek helyére. Nálunk a nem rokon Európában nem úgy van az, hogy csak úgy kinyírjuk az ellenzéki médiát, hatóságot kellett létrehozni, hogy finoman, szép sorban fojtsa meg, és még az sem volt elég. Hallottál te már olyanról, hogy reklámadót kell kivetni rájuk, mert nem hajlandóak kussolni? Paksot is alig tudjuk lenyomni a torkukon, Vlagyimir se akarta elhinni. Az istenadta meg utcára is vonult az internetadó hallatán, szóval nem megy ez olyan könnyen, de rajta vagyunk az ügyön. A bankok kivéreztetése jó úton halad, Lőrinc meg a haverok pedig szép lassan felvásárolják Magyarországot, úgyhogy előbb-utóbb sínen leszünk.

Úgyhogy értelek én, Viktor, és egy szót sem szólnék, ha csak arról lenne szó, hogy a kazah népet, fene tudja milyen alapon, a testvéremnek akarod beállítani. De sajnos nem ezt teszed. Hanem hitet teszel a jelenkori világpolitika egyik legvállalhatatlanabb figurája, és az általa fenntartott rezsim mellett. Nem először. Teszed ezt egy európai ország miniszterelnökeként, amely nem mellesleg az Európai Unió tagja. A keleti nyalás (mert a nyitáson ez régen túlment) szellemében nyilatkozol homályos, származási kötelékekről úgy, hogy újfent annak az Európának szólsz be, amelynek csecsét szopod rendületlenül, amelynek még egyszer sem mondtad, hogy kösz, nem kell a nem rokon pénzetek, mert olyan rosszul érzem magam tőle.

Már csak azt nem értem, ha annyira nagyon jól érzed magad az én nevemben is Kazahsztánban, akkor gátlástalanul költekező kormányod tagjai, miért nem Asztanában, Karagandiban, vagy Simkentben szórják a köz pénzét luxusszállodákban, legidősebb lányod miért nem egy tekintélyes kazah iskolában sajátítja el a posztmodern orosz üzleti tudományok vendéglátás valamennyi csínját-bínját, és miért nem ott állítotok szobrot a saját lábon állás nem mindennapi képességének? Miért nem ott, a kazah testvériség jegyében bizonyítjátok be, hogy a családi-baráti-rokoni összefogás nem ismer lehetetlent?

Elmondom: azért, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy egy képmutató, diktátor-hajlamú, valóságtól elszakadt politikus vagy. Persze az európai luxus mégiscsak finomabb, mint a kazah nyomorúság, de a köztársaságnak csúfolt Kazahsztán államvezetési módszerei iránt érzett csodálatodat egyre kevésbé tudod véka alá rejteni Európa közepén. Nem tudom mit adott Kazahsztán a világnak, amitől az élhetőbb, értékesebb, jobb hely lett, de azt tudom, hogy mit adott Európa, amitől Magyarország egy élhetőbb, értékesebb, jobb helye lett a világnak. Úgyhogy ilyen ostoba, szégyenteljes kijelentéseket ezután, ha lehet, egyes szám első személyben, Viktor! Én a kazah emberek iránti tisztelet mellett is köszönöm, jól érzem magam itt Európában. És szeretném, ha ez így is maradna.

hacsaknem.blog.hu