De ha hozzávesszük, hogy egyidejűleg milyen brutálisan hoz statáriális törvényt a CEU ellen és fenyegeti meg törvénnyel a civil-mozgalmakat, akkor félrefogásról, ügyetlenségről, politikai hibáról szó sem lehet. Akkor ez tudatos provokáció. És ha a külföldről érkező, lavinaszerű felháborodás és megvető elítélés még egy pillanatra sem ingatja meg az eltökéltséget, akkor nyilvánvaló, hogy ennek kiváltása volt a cél.

Ez a megállapítása automatikusan felveti a kérdést, hogy miért, mi célból? Eddig is mindenki felismerhette, hogy a NER nem egyéb, mint a putyinizmus kiépítése egy NATO és EU tagállamban a tagság keretei között. Eddig is jellemző volt, hogy ez fokról fokra történt, hogy folyamatosan feszegette a szövetségi rendszer kereteit, de ha nagy volt az ellenállás, egy kis lépéssel mindig visszalépés történt. Változott valami? Úgy gondolta a magyar kormányfő, hogy a Brexit és Trump elnökké választása után ez belefér? Lehet. De ha ez lenne a lényeg, akkor annak első jelére, hogy ez tévedés volt, visszalépne. De nem teszi. Akkor talán elszánta volna magát arra, hogy rövid távon kilép ezekből a szervezetekből? Ennek nincs semmi jele és a Brexit tárgyalások körvonalai azt mutatják, hogy egy ilyen kilépés hosszadalmas folyamat és nagy ára van. De akkor miért és miért most?

Orbán nem csinált különösebb titkot abból, hogy mik az opciói a küszöbön álló európai választásokon. Mindenhol az euroszkeptikusok győzelmének szurkol. Németországban pedig patronusa, Angela Merkel belső ellenfeleivel kereste a különleges kapcsolatot akkor, amikor a CSU különutas politikát látszott képviselni. Úgy gondolta, hogy ezek a reményei igazolódni fognak 2017-ben. Hollandiában ez nem történt meg, s nem jók az esélyek az ő szempontjából Franciaországban és Németországban sem. Lehet, hogy ezt szeretné befolyásolni?

Az USA elnökválasztás kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a putyini Oroszország operativan próbál meg beavatkozni más államok belpolitikájába, választási küzdelmeibe. Európát tekintve mindenütt az  EU gyengítését igyekszik elérni és pénzzel és sok egyéb módon segíti a szélsőjobboldalt. Nyilván ezzel próbálkozik mind francia, mind német területen is. A minimum tehát az, hogy az orosz és a magyar törekvésekben konstatáljuk a párhuzamosságot - nyitva hagyva azt a lehetőséget, hogy ennél többről van szó.

De hát akkor mi lehet a durva magyar provokációk, azok időzítésének célja? Minden bizonnyal az, hogy válaszlépésekre számítanak. S mennél drasztikusabbak ezek a válaszlépések, annál inkább lehet a sebeket mutogatni és ádáz hangulatot kelteni a kicsik és a függetlenségükért harcolókkal szemben kíméletlen "imperialisták" ellen. Ezeket a szövegeket kaphatja fel Le Pen a maga függetlenségi demagógiája igazolására. S amennyiben az EPP alkalmazna szankciókat, azt bizonyos német erők Merkel személyével szemben használhatnák fel a választási harcban. Tehát a provokáció mondandója: "Üss!"

Nem tudhatjuk, hogy lesznek-e szankciók a provokáció hatására, s ha lesznek, milyenek. Azt sem, hogy a "magyar kérdés" ténylegesen képes-e befolyásolni a francia és a német választásokat - ahogy ezt egyesek feltehetően remélik.Az azonban biztos, hogy a komolyabb  elszámolásra majd az európai választási szezon lezárulta után kerül sor.

balintafatalista.blogspot.hu