Ahogy arra számítani lehetett Orbán ahelyett, hogy a kifogásolt pontokra reflektált volna, arra használta így is túl soknak tűnő idejét, hogy a Parlament működésével, alapelveivel, és tagjaival kapcsolatos sértéseit zúdítsa hallgatóságára.

Ezzel pedig lényegében biztosította a ma esedékes szavazás eredményét. Ami – bár ez hevesen és feleslegesen vitatott nézet – kívánatos esemény. Bár pillanatnyilag semmit nem tudunk arról, hogy valóban megszavazták a Sargentini-jelentést, ez tűnik a legvalószínűbbnek.

A jelentés szerint az Orbán-kormány antidemokratikus intézkedései rendszerszintű fenyegetést jelentenek a demokráciára és a jogállamiságra nézve. Magyarországon, és el kell indítani a lisszaboni szerződés 7. cikkely szerinti eljárást. Orbán Viktor a beszédét azzal kezdte, hogy a kommunizmus elleni küzdelemben Magyarország számára becsületbeli üggyé vált a szabadság és a demokrácia. /168 óra/

Eddig tiszta sor és megokoltságát is aligha lehet kétségbe vonni. A gond ott kezdődik, hogy bár Orbán is tisztában van ezzel (hogy is ne lenne, hiszen csak az választja el egy kegyetlen eljárástól Magyarországon, ha a demokráciát megakadályoz), nem is igazán a Parlament tagjaihoz beszél.

„Az önök előtt fekvő jelentés sérti Magyarország és a magyar nép becsületét. Kettős mércét alkalmaz, az elfogadás módja sérti a lisszaboni szerződést”

Ez ugye keveseket győzhetett meg a Parlamentben, amit mi sem bizonyít jobban, mint a beszéde egy pontján valaki bekiabált „Liar!”, vagyis hazugnak nevezte Orbánt. És mint minden esetben, amikor spontán reagálni kéne, Orbán csak a monológjára koncentrált. Amiben elmondta mindennek az EP-t. Csak nekünk tűnik úgy, hogy a kormány fanatikus, mondhatni csőcselék szintjén mozgó híveinek adta ki az ukázt egy jó kis gyűlölködésre?