Így az, hogy tegnap a NOB elnökével, Thomas Bach-hal találkozott, újabb okot szolgáltathat aggodalmakra. A Miniszterelnöki Sajtóiroda persze csak fotókat mert némi pártkatonai kommentárral közzé tenni, de tudjuk jól, a miniszterelnök elfoglalt ember és nem ér rá olyan rizikós lépésre, mint személyesen nyilatkozni, mely esetben előfordulhat, hogy kellemetlen kérdéseket szegeznek neki. Amire eddig is ciki volt pökhendi módon reagálnia.

Havasi Bertalan örömmel vállalta, hogy elmagyarázza nekünk, egyszerű halandóknak, mi szükségünk is van egy olyan monstre pénzkidobásra, amiből garantáltan nem látunk viszont egy kanyit sem.

„Budapest nemzetközi sportvárossá vált, olyan hellyé, amely a jövőben is örömmel áll a világ sportolóinak rendelkezésére” idézte Orbánt Havasi.

Hogy ez az állítás akárcsak nyomokban is tartalmaz-e igazságot, nem tudjuk, de nem jelent túl sok jót, hogy a fővezír a NOB elnökével egyeztet. Ami Budapestet illeti nagyjából annyira lett „nemzetközi sportváros”, amennyire Magyarország Európa húzó országa. Az állítás igaz, csak az irány nem.

Annak tükrében, hogy az utóbbi olimpiák egyik ismertetőjele, hogy rendre elszállnak a költségek és annak ismeretében, hogy ha valami, hát ez semmiképpen nem fogja visszatartani a szervezésben résztvevő cégeket, hogy további összegekkel növeljék meg saját profitjukat, van miért aggódni.

Abban sem vagyunk teljesen biztosak, hogy következő alkalommal egy a Momentuméhoz hasonló akciónak hála ki tudunk hátrálni a pályázat nem kívánatos és vállalhatatlan terhei alól.

Persze ismerve a hazai viszonyokat és azt a körülményt, hogy Orbánnak nem igazán van mitől tartania, arra enged következtetni, hogy a visszalépése az olimpiától nem több, mint optimalizálása az olimpia megrendezését célzó törekvésének. Az egyetlen kérdés, hogy vajon milyen torz törvényekkel teszi majd elkerülhetetlenné sorsunkat.