A korábbi sajtóhírekkel szemben nemhogy leváltotta volna, inkább megerősítette pozíciójában Orbán Viktor miniszterelnök Szijjártó Péter külügyminisztert a mai, rendkívüli nagyköveti megbeszélésen.

A kormányfő egyebek mellett elismerte, hogy emelkedik az államadósság és nincs jó viszony Varsóval.

Már az időpontja is némileg szokatlan volt a mai napra összehívott nagyköveti konzultációnak - a diplomáciában is holtszezonnak számító nyári periódusban szokott ilyen jellegű eligazítást tartani a legtöbb kormányzat. Épp ezért fokozott figyelem irányult az eseményre - olyannyira, hogy számos sajtóorgánum hetek óta olyan híradásokkal rukkolt elő, amelyek szerint a miniszterelnök belátta, hogy a jelenlegi külügyi- külkereskedelmi irány tarthatatlan, ezért szétválasztva a külgazdasági tárcát, ismét létrehozza az önálló külügyminisztériumot, immár nem Szijjártó Péter vezetésével.

Mindebből semmi nem következett be a mai megbeszélésen, sőt, Orbán szerint - ha nincs is minden teljesen rendben - sikeres a keleti nyitás politikája, miként a diplomácia összekapcsolása a külgazdasági érdekképviselettel. Ezen kijelentések csupán a korábbi sajtóinformációkkal összevetve okoznak meglepetéseket, Orbán Viktor kommunikációjába gond nélkül simulnak bele.

Néhány ponton azonban megbicsaklani látszott ma miniszterelnök politikai PR-szöveggyára. A Putyin elnök budapesti látogatása után diplomáciai tűzoltásként értékelhető, orbáni út Varsóba a hivatalos, kormányzati kommunikáció szerint - ahogy az már Magyarországon megszokott - hatalmas siker volt, semmiféle konfliktusról nem számolt be az állami- és Fidesz média. Ma a nagykövetek előtt Orbán Viktor kijelentette: a diplomatáknak fel kell készülniük olyan helyzetek kezelésére, amelyben Budapest és a fogadó állam érdekei, véleménye ellentétes. Elismerte: "Ez kényelmetlen" a diplomaták számára. Példát is hozott az összeütköző érdekekre, a konfliktusos viszonyra: "Nemrégen voltam Lengyelországban ... csak én eljövök, önök meg maradnak". 

Vagyis Orbán Viktor végre elismerte, hogy regnálásának utóbbi egy éve alatt alaposan megromlott a tradicionálisan kiváló magyar-lengyel együttműködés.

De elismert mást is a kormányfő. Az állandó konfrontációs pontnak számító orosz kérdés kapcsán például kijelentette: balekok voltunk az embargó kérdésében. 

Azt is kijelentette Orbán, hogy a magyar érdekek által vezérelt külpolitikára van szükség, miközben az ország nem feledkezhet meg a régióval "közös szenvedéstörténetről", vagyis a saját érdekérvényesítéshez hasonló súllyal kell figyelembe venni a közép-európai elkötelezettséget is. Itt is erős ellentmondásba keveredett Orbán korábbi szavaival. Putyin elnök oldalán például durván leszólta - ha ország megnevezése nélkül is - a lengyelek energiaterveit, valamint az uniós energiapiac létrehozásának tervét, amely mellett Varsó elkötelezte magát. 

Orbán megosztotta a hallgatóságával, hogy mindig három irányt figyel: a német-, az orosz- és a török-magyar relációt. Szerinte "ez így van 1000 éve." Ezt ugyan kiegészíti az atlantista reláció, de a legfontosabb az első három. Ehhez is kapcsolódva kijelentette: bár katonai- és gazdasági szempontból szövetségesei vagyunk az Egyesült Államoknak, "nem ugynazt gondojuk a világról", ezért ideológiai kérdésekben nem tudunk velük együttműködni - bár ezt az USA jogállami köntösbe öltözteti.

sztarklikk.hu (Illusztráció: sztarklikk.hu)