A liberálisoknál a tömeg pár száz embert jelent; Döbbenetes: a Greenpeace áll a mai tünti mögött; Ismét megmutatta magát a Soros-birodalom; Elzúgtak forradalmaink

– tegnap este óta ma reggel hét óráig ennyire futotta a kormánypárti szócsöveknek az éjszakába nyúló, buliba átcsapó tüntetésről szóló megemlékezés igyekezetéből. Már azoknak, akik – kínosan követve a pártszékházban fogant utasításokat, a lesajnálás, bagatellizálás, cinikus köpködés háromszögében – egyáltalán megemlékeztek az eseményről.

Miután tegnap a közösségi oldalakon terjedő állítólagos pletykára hivatkozva teleóbégatták az étert, hogy a tüntetők majd el akarják foglalni a szerkesztőségeiket, senki nem volt kíváncsi a szervilis seggnyalást újságírásnak csúfoló barnanyelvű kontingensekre.

Az Origo kommentrendszerét ugyan meghekkelték – több ezer hozzászólásban putyinista propagandaoldalnak nevezve őket -, ám a csúszómászók reménykedésével szemben továbbra is fontos: senki nem tört, nem zúzott, nem borogatott és nem égette fel a fél várost.

Az is tény, hogy Bayer ma reggeli kínkeserves cikkében megpróbálta összeizzadni a törvénytelenül tüntető, egyre agresszívabb, a hatalmat fenyegető csürhe lejáratására alkalmas tájképet, mégis egyre rosszabb nézni ezt az összehangolt, hamis, az öntudatlan felismerést magabiztossággal álcázni próbáló vernyákolást.

Mert a számháborúkon és a lázasan nyelvcsapkodó, jól fizetett tollforgatók neurotikus vergődésén túl mégiscsak az van, hogy lehet a békemenetes tömegekről készült poros fotográfiákat idecitálni, lehet Soros embereit, Soros birodalmát mantrázni, lehet a kormány hét éves ámokfutásával elégedetlen embereket köpködni és főbenjáró bűnnek feltüntetni a jogos elégedetlenséget, tegnap este Budapest utcáin nem a Fidesz 2006-ban bevetett, izomagyú, vérben forgó szemű verőlegényei randalíroztak, hanem értelmes arcú, békés fiatalok jöttek össze.

Akikkel összefüggésben lehet, de egyáltalán nem érdemes Soros repülőjegyeit, háttérhatalmi törekvéseket és ügynököket vizionálni. Vagyis lehet, de végtelenül szánalmas.

Le lehet sajnálni a tömeg létszámát, műbalhénak lehet nevezni a napok óta utcára vonulók elszántságát, lehet provokálni és fröcsögni a közpénzzel kipárnázott kényelmes székekből, sőt, továbbra is úgy lehet tenni, mintha egy törvényesen megválasztott kormány legfőbb jellemvonása a tévedhetetlenség volna. Mintha egy törvényesen megválasztott kormány elleni tiltakozásul utcára vonulni törvénysértő hőbörgés lenne.

Hát nem az, egyáltalán se. Ezt az országot, sőt a határon túli magyar közösségeket is hosszú évek tudatos munkájával mesterségesen fűrészelte ketté minden idők legnemzetibb kormánya. Évek óta úgy tűnik, hogy a felülről lefelé zúdított moslékban legfeljebb dagonyázni lehet, hogy soha nem döbben rá ez az ország arra, hogy mit művelnek vele.

A tegnapi tüntetés, hasonlóan a vasárnapihoz megmutatta, hogy ez nem így van. Akkor sem, ha Budapest nem az egész ország, akkor sem, ha a közpénzmédia hazug valóságában ez egyáltalán meg sem történt, vagy ha meg is történt, az összeesüvés-elméletekkel és a fényesre suvickolt, unalomig ismételgetett csatakiáltásokkal és ragacsos bélyegekkel zárójelbe tehetőnek tűnik.

Hosszú évek apatikus csendje után most azok mentek az utcára, akikről a Fidesz és Orbán Viktor teljes mértékben lemondott a szekta kedvéért.

Gimnazisták, egyetemisták, huszon-harmincéves fiatalok. Akiket már nem lehet engedelmes, alázatos alattvalókká hülyíteni, és a nyálasra csócsált hazug szólamokkal jóllakatni. Akiket a Bayer-Bencsik-féle kivénhedt fiatal demokraták nem tudnak következmények nélkül lekommunistázni, hazaárulózni és az elmúlt nyolc év kegyelemdöfésével leteríteni. A fülkeforradalom vívmánya kezd darabjaira hullani, a dohos álkeresztény gyűlölködés máza már nem takarja el az igazi bajokat.

Orbán Viktor – akit a nyilvánosság elől lassan dugdosni kell – belenyúlt a tutiba. Végre megszólította azokat a fiatalokat, akiket az elmúlt hét év minden egyes napján két lábbal rugdosott el magától. Ezeknek a fiataloknak most lett elegük. A tévedhetetlen, tökéletes vezér mítosza szertefoszlott, darabjaira hulló személyiségének torz kockáit már nem lehet Kósa Lajosokkal és Németh Szilárdokkal naponta összerakni.

Nem, ez a tüntetés már régen nem a CEU-ról szól, nagyon helyesen.

Hiába próbálják ezt is hatalmas leleplezésként és bűncselekményként beállítani a légüres térbe került kormányzati kommunikáció hangosan ostoba szócsövei. Az állampárt lánctalpas arroganciája ezúttal eltaktikázta magát. A sorosozáson innen és túl, amint azt már sokszor leírtuk korábban:

a dolgok természetes menete egy abnormális rendszerben az, hogy soha nem lehet előre tudni, hogy mikor és pontosan mi fogja életre kelteni azt a szikrát, amely lángra lobbantja az évek óta szőnyeg alá söpört szemetet.

A CEU marginális kérdés ahhoz képest, hogy egy füstölgő, puskaporos hordóra ráültetett, szétlopott ország polgárai egymás ellen fordultak. Hogy az állandó démonok elleni felfokozott harci készültségben és háborús pszichózisban sokan még mindig nem értik, hogy szépen, lassan Moszkva gyarmatává válunk. Újra. Tegnap és tegnapelőtt és azelőtt fiatal emberek Európa iránti elkötelezettségétől voltak hangosak az utcák, és ez nagyon fontos.

Orbánnal és kivénhedt, bolsevik hajlamú elvtársaival szemben ezek a fiatalok nem Moszkvát, hanem Brüsszelt tartják vonatkoztatási pontnak, nem a sötét középkorban képzelik el a jövőjüket, nem a múltbarévedő melldöngetésben mérik a magyarságukat.

Egyáltalán nem véletlen, hogy ezen a tüntetésen olyan követelések jelentek meg, mint a választási rendszer eltörlése, amely az összes többi, a Fidesz által önkényesen átnyomott törvényéhez hasonlóan ezt a putyinista fostengert konzerválja, amivel Magyarország – Európa szégyenére – Moszkva végbeléhez sorakozik fel. Ha rajtuk múlik. És azokon az alattvalókon, akik szerint a tüntetéshez és békés demonstrációhoz való jog egyenértékű az anarchiával és a bűnözéssel.

Bármit is ötöl ki a kormányzati boszorkánykonyha a húsvéti pálinkagőzbe burkolózva, ezeket a fiatalokat (akiknek vannak szüleik és barátaik és ismerőseik) a Fidesz végérvényesen elveszítette. Aki pedig az ország fiataljait kezdi el köpködni azért, hogy a hatalmát még ideig-óráig megőrizze, aki a fiatalok ellen fordítja a hatalmi apparátust, az odakerül, ahova való. A történelem pöcegödrébe.

Szerző: H. a./kolozsvaros.com