Az emberek azonban nem szerették. Apja bántotta, barátai nem voltak. Persze mindent megkapott, amire szüksége volt. Sőt egy gazdag ember felkarolta, mondván, mint fiatalember, övé a jövő. Így aztán gondolva a jövőre – és álmára – politikusnak állt. Az addig csak külhonban érzett változás szelét ő is megorrontotta. Tudta, hogy nagyot csak úgy szakíthat, ha felveszi a liberális demokrata álarcát.

Amit azonban csak akkor vetkezett végleg le, amikor már nem fenyegette régimódi hatalmát semmi. És itt tartunk most. Ami egykor a kommunizmus idején divat volt, az egypártrendszer, mára a populizmusnak nevezett látszatdemokráciában is felütötte a helyét.

Hofi hasonlatával szabadon élve; a kuplerájban a csak a bútorok cserélődtek, nem a kurvák.

Orbán Viktor miniszterelnök szerint Brüsszel alapvetően azért támadja őt, mert határozottan képviseli a magyar kormányzat és a visegrádi országok (V4) politikáját, amely ma sikeresebb, mint Európa nyugati felének politikája.

A kritikák egy részét nem Magyarország, hanem a V4-ek miatt kapom. Azért támadnak, mert sikeresek vagyunk. Ne feledjük, hogy az Európai Unión belül is van verseny

– jelentette ki a magyar kormányfő a TA3 szlovák kereskedelmi televízió Politikában (V politike) elnevezésű vasárnapi vitaműsorában. Hozzátette, vannak, akiket sért Közép-Európa gyors fejlődése. /24.hu/

A szóban forgó siker meglehetősen sajátos értelmezését feltételezi a kifejezésnek, ha azt vesszük, hogy a V4 épp csak a produktivitást nem tudja felmutatni sem politikában sem gazdasági értelemben. Ami nem is lehet csoda, ha szaktudás helyett a párthűség az elsődleges szempont, mint ahogy az Lengyelországban és Magyarországon oly divatos.