Pattog a tűz az erdélyi estében, antiszemitizmussal fűszerezve
Szabadságom utolsó estéjén, Erdély gyönyörű hegyei között, egy hibátlan grillezés után, meggyújtottuk a tábortüzet és az eget kémleltük, hullócsillagokat várva.
Mielőtt kifejteném az emberi butaság újabb fokát, meg kell jegyeznem, hogy szállásadónk egyik barátja bonyolódott férfi-nő kapcsolatba egy fiatal székely férfival, aki amúgy egyetemista. Nekem is felhívták a figyelmem arra, hogy a „székely srác kifejezetten érzékeny, és khm… a politikai nézetei szöges ellentétben állnak a közösen nyaraló többségével.” Ennek okán kerültük a társaságában a politikai témákat, senki nem mérgelődni és vitatkozni jött, hanem pihenni és élményeket gyűjteni.
Szóval, ülök a tűznél és mellém ül a srác. Eddig a pontig tökéletesen alakult az este, mentek a sztorik, sorozatban sültek el a jó poénok. Ám ekkor „székely testvérünk” bekérdezett a sportról. Erre én azt feleltem neki, hogy rossz a témaválasztás, mert engem nem érdekel a sport, ezért velem erről nem lehet beszélgetni.
Rövid váltás után megkérdezte, mivel foglalkozom.
Elmondtam neki, hogy én egy független közéleti újság főszerkesztője vagyok.
Erre rákontrázott, hogyha nem érdekel a sport, aki mi van az újságban?
Mondtam neki, hogy minden más.
A következő kérdése a „minden másra” vonatkozott.
Itt kezdtem el érezni, hogy ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége. Soroltam a témákat, amelyekkel az elmúlt 10 évben foglalkozott a CIVILHETES. Némi kivárás után belekezdett az első monológjába.
Először feldicsérte Szijjártó Pétert és az ő munkásságát, kihangsúlyozva, hogy mennyi munkahelyet teremtett az Orbán-kormány külügyminisztere.
Erre én visszakérdeztem, hogy szerinte jó az, ha a fél országot egy gyártósor mellé állítják éhbérért.
A minimálbéres kérdése sem jött össze, mert a román minimálbér már többet ér, mint a magyar.
Azután elkezdett buzizni. Elmondta véleményét a Pride-ról, arról, hogy férfi-nő és aki nem így, az rossz meg sorolta az „érveket”, mint a legbátrabb és elvetemültebb, profil nélküli trollok a Facebook-on.
A harmadik monológja Orbán Viktor kormányzását dicsérte, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, hogy egyetlen ember dönthet a sorsunkról, immár 11 éve. A korrupció nem gond, az, hogy a más véleményt zsigerből igyekszik irtani a hatalom, az a többség jóléte érdekében történik – szerinte.
Mondott még sok más „okosságot” is, de én ekkorra már annyira túlcsordultam, hogy ezen a ponton feladtam, megköszöntem, hogy itt lehettem és a társaságot hátrahagyva, elmentem aludni. Nem telt el 10 perc és a többiek is felálltak a tűz mellől és „székely testvérünk” minimális társaságban maradt. Akik ott maradtak vele, azoknak nem volt nagyon hova menekülni az Orbáni-propagandával megdelejezett ifjútól, hiszen egy házban aludtak.
Eddig az estéig kicsit aggódtam, hogy gondban lesznek Orbánék a választásokra, hiszen a koronavírus miatt elmaradt Tusványos. De nincs ok az aggodalomra, mert ahogy a fenti példa mutatja, „székely testvéreink” továbbra is irányban vannak, ezzel nem lesz gond.
Megtehetném, hogy megírom a srác nevét, de az, hogy ő tök hülye, egy dolog. A jelenség és a nézet az, ami aggodalomra ad okot.
És, hogy miért írom, hogy buta, mint a föld? Azon egyszerű oknál fogva, hogy az indulás reggelén, mintha mi sem történt volna, megjelent ismét és igyekezett beszédbe elegyedni velünk, csak már senki nem akart vele beszélgetni.
Frissítés (2021. augusztus 16. 8:24.)
Egy gondolat kimaradt, a "Trianonozás". Emberünk szentül hiszi, hogy a V4-ek vissza fogják szolgáltatni az elcsatolt magyar területeket. Hát persze...