A külügyminiszter akkor 36 éves volt, a politikán kívül soha máshol nem dolgozott. Szerencse, hogy a szülei egy élet szorgos munkájának verejtékével összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy tudták őt támogatni.

Ezt írtam akkor erről.

Föld S. Péter

– Mongyad Peticica! Ki vele, mi bántja a lelkedet? Tudod, nem szeretem, ha az embereim búslakodnak.

– Dilemmám van, Főnök.

– Montam már, hogy ne szólíccsál Főnöknek. Az olyan maffiás. Hívjál te is úgy, mint a többiek!

– Jól van, Főnök. Nagy dilemmám van.

– Aztán mekkora az a nagy dilemma?

– Négyszáz négyzetméteres. Vagyis, hétszáz négyzetméteres. Valami ilyesmi.

– Telek? Ház? Lakás?

– Házikó, Dunakeszin.

– És mennyit kóstál ez a te nagy dilemmád?

– 167 millió.

– Forint, vagy euró?

– Forint.

– Na, az nem is drága. Mi a baj vele, Peticica?

– Meg akarom venni.

– Hát vegyed meg, ha kell neked. Egy külügyminiszter nehogy már valami roskatag kis viskóban fogaggya a vendégeket.

– Köszönöm, Főnök. Csak az a baj, hogy hivatalosan nekem nem lehet ennyi pénzem.

– Aggyak kölcsön?

– Félreértesz, Főnök. Ki tudom fizetni, csak hivatalosan nincs ennyim.

– Már mér’ ne lehetne neked ennyi pénzed hivatalosan, Peticica?

– Mert még csak 36 éves vagyok. Soha életemben nem dolgoztam máshol, csak a politikában.

– Nincs ennél felemelőbb elfoglaltság, Peticica. A nép szolgálata. A haza üdve, mindent a zemberekért, meg hasonlók. De mongyad már, hogy én miben segíthetek?

– Megvenném azt a kis kulipintyót.

– Montam már, vegyed meg. Ha mostan árujják, mostan kell megvenni. Mikor máskor?

– Botrány lesz belőle, Főnök. Ezek ott a médiában tudják, hogy nekem nem lehet ennyi pénzem, mert soha nem kerestem ennyit hivatalosan.

– A feleséged spórolt 11 milliót a konyhapénzből. Takarékosan gazdálkodott, hó végén visszavitte az üres üvegeket.

– Még akkor is hiányzik hozzá néhány tucat millió.

– A szüleiddel mi az ábra?

– Élnek, hál’istennek. Épségben, egészségben.

– Na, ez nagy szerencse. Mongyad meg nekik, hogy egy élet megfeszített munkájával segítettek téged. A feleséged szülei szintén. Ők egy dolgos élet verejtékével. Szorgosak vagytok mindahányan, majd eztet kommunikájjuk.

– Köszönöm, Főnök. Szóval, azt mondod, megvehetem ezt a házat?

– Kifejezetten biztatlak rá, Peticica!

– És ha a sajtó rám száll?

– Minden csoda három napig tart. Ne féljél te semmit, ezek a népek itten mindent elfelejtenek. Ebben van a mi erőnk, hogy a zemberek nem emlékeznek semmire.

– Köszönöm, Főnök. Megnyugtattál.

– Ez a dolgom, Peticica. Nem szeretem látni, amikor szomorkodol. Én aztat szeretem, ha az embereim elégedettek.

Szerző: Föld S. Péter / gepnarancs.hu