Pszichiátrián kezelték a gyermekgyilkos anyát – a pszichiáter felelősségét most sem vizsgálják?
Megint egy érthetetlen gyilkosság, ahol az ámokfutás pszichiátriai kezeléshez köthető – és biztos, hogy nem az utolsó. Csütörtökön Lengyeltótiban egy fiatal édesanya vízbe fojtotta hat hónapos kisfiát, majd felakasztotta magát. Kérdés, hogy ez alkalommal végre megvizsgálják-e a kezelő pszichiáter felelősségét is.
A média értesülése szerint az anya már korábban is pszichiátriai kezelés alatt állt, egy hete engedték ki a kaposvári pszichiátriáról. Az asszony a fürdőszobában vízbe fojtotta gyermekét, majd magával is végzett. A helyiek véleménye szerint a tragédiának nem volt előzménye vagy előjele.
Bár a hasonló ügyeket kísérő médiahírek rendszerint arra irányítják a közvélemény figyelmét, hogy milyen veszélyes elmebetegek élnek köztünk, és hogy az egyetlen megoldás újabb pszichiátriai osztályok mielőbbi megnyitása, érdemes lenne végre azt is megvizsgálni: hogy lehet az, hogy a pszichiáter kezelése alatt vagy után a páciens megőrül és kioltja családja vagy embertársai életét. A hasonló ügyek listája ugyanis tekintélyesen hosszú.
A felvetés elsőre ellentmondásnak tűnhet, hiszen épp a pszichiátriai kezelés lenne hivatott helyrebillenteni a páciens elméjének megborult egyensúlyát. A tényleges gyakorlat azonban más képet fest, amely értelmet nyer, ha figyelembe vesszük a következő tényt: egyre több vizsgálati eredmény támasztja alá, hogy bizonyos pszichiátriai szerek (amelyek jó része Magyarországon is használatos) fokozhatják az erőszakos viselkedés és az öngyilkossági gondolatok kockázatát.
Az amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA kötelezően elrendelte, hogy bizonyos antidepresszánsok dobozán ezt a veszélyt vastag fekete keretben kell feltüntetni – mint a cigarettásdobozok oldalán. Így ezek a szerek éppenséggel fokozhatják a kezelés alatt állók erőszakos késztetéseit, kiszámíthatatlan magatartását – amit a gyógyszerezéssel éppen elkerülni szeretnének.
Nem mintha a pszichiáterek nem lennének tisztában ezekkel a vizsgálati eredményekkel és az ezekről megjelent hivatalos orvosi és gyógyszerészeti figyelmeztetésekkel. Ám nem könnyű változást indukálni egy olyan területen, amely oly kibogozhatatlanul összefonódott a gyógyszeriparból áramló bőséges pénzfolyammal, mint a pszichiátria.
A kisfiát vízbe fojtó lengyeltóti nő szomszédja szerint szorgos, dolgos emberekről volt szó, nem olyannak ismerték őket, ahol ilyesmi megtörténhet. Itt lenne az ideje megvizsgálni, hogy a nő pszichiátriai kezelése során alkalmazott tudatmódosító szerek hogyan járultak hozzá a tragédiához, ennek kapcsán pedig a kezelő pszichiáter felelősségét.
Ez nem csupán a tragédiában érintettek számára lenne fontos, hanem egész társadalmunk számára.