A Fidesz egyik képviselőjének közvetlen munkatársa írta le így a hangulatot a frakció környékén, ahol március első és második hetében komoly riadalmat váltott ki a koronavírus – egészen addig, amíg a kormányfő élére nem állt a helyzetnek.  

• A járvánnyal érkező kollektív félelem meglepte Orbán Viktort. 
• Kásler Miklóst a vírus megjelenése utáni héten levették az ügyről, annyira alkalmatlannak bizonyult a krízis kezelésére.
• A kormánypártokban nagyobb volt az ijedtség mint a kormányfői stáb körül, a KDNP-s képviselők már hetekkel ezelőtt szigorúbb intézkedésekért lobbiztak. 
• Orbán a válság elején lassan reagált, aztán időt nyert, és újratervezett.
• A felhatalmazási törvény benyújtásával visszavette az irányítást, megszívatta az ellenzéket, és a védekezés élére állt. 
• Azért is ragaszkodott a korlátlan felhatalmazáshoz, mert válsághelyzetben saját kétharmada is meginoghat.
• A törvény elfogadása óta a miniszterelnök magabiztosabb, mint valaha.  

Vuhan városát, ahonnan útjára indult a Covid-19 koronavírus – két környékbeli településsel, Ocsouval és Huangkanggal egyetemben – január 22-én vették vesztegzár alá. A vírus ekkor már Kína 13 tartományában jelen volt, majd két nappal később megjelent az Egyesült Államokban és Franciaországban is. 

A kínai határokon túl sokáig csak elszigetelt esetekről érkezett hír. Egy utast karanténba helyeztek Ferihegyen is február 1-én, de ebben az időszakban az európai politikusok még elképzelhetetlennek látták, hogy világjárvány alakuljon ki. Mindenkinek a 2003-as SARS-járvány járhatott a fejében, ami nagy riadalmat okozott ugyan, de végül sikerül megakadályozni, hogy Délkelet-Ázsiából szétterjedjen. (Csak Kanadában alakult ki kisebb góc, 44 ember halálát okozva.)

Orbán Viktor is azok közé tartozott, akik nem tartották valószínűnek, hogy Európában is komoly járványt okozhat az új koronavírus. A magyar miniszterelnök február 12-én még újabb nemzeti konzultációt jelentett be pártja balatonfüredi frakcióülésén a „börtönbisznisz”, „a Szeviép-üggyel összefüggésben felmerült bírói korrupció gyanúja” és a gyöngyöspatai romák kártérítése miatt. A világsajtót már javában foglalkoztatta a koronavírus, de ekkor még mindig úgy tűnt, hogy Kínán kívül nem alakulnak ki gócpontok. 

Aztán február 21-én fordult a világ: hirtelen 16 esetet jelentettek Olaszországból, Lombardiából. A magyar hatóságok relfexszerűen reagáltak: ha nem is következetesen, de szűrni kezdték az Olaszországból érkező járatok utasait, és egy észak-olaszországi kirándulásról hazatérő középiskolai osztályt kéthetes karantén alá helyeztek. Február 24-én a Belügyminisztériumban megtartotta első ülését a járványügy miatt felállított Operatív Törzs, aminek vezetésére a kormányfő Pintér Sándort miniszterelnök-helyettesként jelölte ki. Kásler Miklós lett a felelős a népegészségügyi védekezés irányításáért. 

Pintér Sándor és Orbán Viktor az operatív törzs ülésén a Belügyminisztériumban március 5-én. - Fotó: Fischer Zoltán/Miniszterelnöki Sajtóiroda/MTI/MTVA

A WHO igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus ekkor már úgy nyilatkozott, hogy egyre fogy az esély megakadályozni a világjárványt, de a magyar politika továbbra sem számolt azzal, hogy Magyarországot is súlyosan érintő járvány törhet ki. 

Orbán Viktor először február 28-án beszélt nagyobb nyilvánosság előtt a vírusról. A kormányban ekkor már valószínűsítették, hogy a vírus meg fog jelenni Magyarországon, ezzel együtt a kormányfő helyiértékén igyekezett kezelni a problémát, és a Kossuth Rádiónak adott szokásos péntek reggeli interjújában kijelentette, hogy 

„most a koronavírus minden figyelmet magához vonz, de a történelmi kihívás továbbra is a migráció”.

Az interjúban a miniszterelnök elsősorban Soros Györgyről, bevándorlókról, börtönperekből gazdagodó ügyvédekről, és azokról a témákról beszélt, amiket már jó ideje futtat a kabinet kommunikációs stábja, de megnyugtatott mindenkit, hogy a vírus elleni harcra is fel vannak készülve. 

Kásler csődöt mondott

Budapest, 2020. március 7. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a koronavírus-fertőzés elleni védekezésért felelős operatív törzs sajtótájékoztatóján a Miniszterelnöki Kabinetiroda sajtótermében 2020. március 7-én. - Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Orbán ekkor már érzékelte, hogy hosszútávon meghatározó ügyről lesz szó, de amíg a vírus nem érte el az országot, nem akart az élre állni. Március első napjaiban az volt az általános hangulat a kormányban, hogy „erre az ügyre rá fog menni a tavaszunk”; és a járvány eltéríti majd a gondosan megtervezett politikai tematikát. A fő csapásirány az volt: ne bagatellizáljunk, de ne is keltsünk pánikot. 

A koordinációban részt vevő, magas szintű minisztériumi beosztott ezt úgy fogalmazta meg: viszonylag későn derült, ki hogy „ez egy  »single issue« lesz, ami minden mást témát hosszú időre félretesz. Ez az első fertőzések idején még nem, csak a veszélyhelyzet kihirdetése előtt néhány nappal lett világos.”  

Március 3-án Orbán Szlovéniába látogatott, hogy gratuláljon barátja és támogatottja, Janez Jansa választási győzelméhez, következő nap Prágában pedig a V4-ek találkozóján vett részt, ahol már a vírus adta a fő témát. Aznap este az Operatív Törzs megvárta, hogy a miniszterelnök hazaérkezzen, és személyesen számoljon be az első magyarországi fertőzésekről.  

Bár Orbán eredetileg Káslert jelölte meg kapcsolattartóként, és az egészségügyi védekezés irányítójaként, hamar kiderült, hogy a miniszter alkalmatlan a feladatra. A válság első napjaiban, a Fidesz-frakcióban többen szóvá tették belső egyeztetéseken, hogy az egészségügyi kormányzat a kabinet számára is lassan szolgáltat, ráadásul hiányos információkat. 

A tiszti főorvosi hivatal lett a felelős a járvány egészségügyi kezeléséért a nyilvánosságban is, a védekezés „rendészeti-katonai” jellege pedig egyre látványosabbá vált. Bár később az „akciócsoportok” vezetői közt nem kapott helyet, a háttérből kezdettől fogva Pintér irányítja a rendvédelmi mozgásokat, és a logisztikát; ő válogatta a kórházparancsnokokat, és Orbán is vele kezdi a napi egyeztetéseket. 

A rendvédelmi fellépés mellett szólt az is, hogy a miniszterelnök kezdettől fogva a gazdasági, és kevésbé a járványügyi következményekben látott magasabb politikai kockázatot. 

A Miniszterelnöki Kabinetiroda csak azután kapcsolódott be a munkába, hogy megjelentek az első fertőzöttek az országban, és erről utólag kiderült, hogy hiba volt. Az irodát vezető Rogán Antal miniszterről hónapok óta beszélték, hogy hamarosan új feladatot kaphat, miután állítólag azt kérte a miniszterelnöktől, hogy engedje őt hátralépni a napi politikától. A krízishelyzet viszont minden előzetes forgatókönyvet újraírt; így a kommunikáció továbbra is a kabinetiroda, továbbá Habony Árpád, és legközelebbi munkatársa, a londoni nagyköveti posztról nemrég távozott Szalay-Bobrovniczky Kristóf feladata maradt. 

A miniszterelnök stábja és a frakció nagyon másként élte meg a járvány kitörésének napjait. Egy államtitkár szerint az idősebb képviselők, főként kereszténydemokraták, kifejezetten ijedten reagáltak arra, amikor a járvány betört az országba. A KDNP-sek hetek óta maszkban járnak a Parlamentbe. A két kormánypárt adja a legidősebb frakciót a parlamentben. 

Orbán jelenléte persze meghatározza a frakció hangulatát, és fellépésével kezdettől azt sugározta, nincs miért aggódni. Ő a színfalak mögött sem hord semmilyen védőfelszerelést, nem tesztelteti magát, nem majrézik a vírustól. A teremben a többségre átragad a nyugalom, de azért a március 23-i és 24-i ülésnapon is akadt, aki az ülésről kifele jövet azonnal felhúzta az FFP-maszkot. És több országgyűlési képviselőt is nyomasztottak a választókerületekből is, hogy honnan lesz kézfertőtlenítő, ki segít bevásárolni, mikortól lesz kijárási tilalom, hogy éljük ezt túl.

A Fidesznek van rutinja abban, hogyan menedzseljen vészhelyzeteket - de közelítőleg sem ekkorákat. Orbán kormányai idáig elsősorban olyan vészhelyzetekkel találkoztak - árvízek, vörösiszapkataszatrófa -, amelyeket kézben tudtak tartani, és az ország egy kis szeletét érintették csak. A 2015-ös menekültválság sem rendítette meg ennyire az emberek biztonságérzetét, még azután sem, hogy a kormány elkezdte ráépíteni a kommunikációját. 

És amíg az árvízhelyzetekre létezik több mint százötven éve működő, a vészhelyzeteket magabiztosan elhárító intézményrendszer (a vízügy), amely elég pontosan képes előrejelzi a veszély mértékét, és időben mozgosítja a szükséges erőforrásokat, a mostani szituáció teljesen ismeretlen természetű. Nemcsak Orbánéknak, de az egész világnak. És sokkal-sokkal veszélyesebb, mint bármi, amivel a politikai vezetés szembe kerülhetett az elmúlt néhány évtizedben.

Mindenki érintve érezte magát, és ez néhány napra megfagyasztotta a rendszert. A miniszterelnökre - ez volt az általános vélekedés a kormány környékén -, kivételesen saját pártja oldaláról is nyomás nehezedett. 

A kommunikációs stáb, hogy időt nyerjen a kormánynak, az operatív törzsön keresztül fékezni kezdte a nyilvános információk sebességét. A járványügyi adatokat szűrve hozták nyilvánosságra, hogy a kommunikációs stáb lépéselőnyre tegyen szert a nyilvánossággal szemben, és a döntéshozóknak legyen idejük mérni és monitorozni a közvélemény alakulását, mielőtt bejelentenek egy-egy újabb intézkedést. Az érintettek állampolgárságáról szóló információt kezdettől megosztották a hatóságok, ellentétben azok életkorával és a betegek területi eloszlásával. 

Csak az első esetek megjelenése után három héttel született döntés a részletes adatok publikálásáról.

pánikolnak, túloldalról pedig nem ringatják magukat hamis biztonságérzetbe” – magyarázta egy államtitkár, aki szerint ez a számítás nagyon bejött; igaz, szerencse is kellett, hogy Magyarországon nem robbant be úgy a járvány mint egy-két nyugat-európai országban. 

A miniszterelnök március 6-án a migrációról és a koronavírusról még mint egyenrangú kihívásokról beszélt a rendőri állomány előtt tartott beszédében. A kommunikáció a jól ismert mederben kezelte a kérdést: a kormánylapokban az iráni egyetemisták magaviseleti gondjai vitték a szalagcímeket, és a stáb azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy a vírust külföldiek hozták az országba. 

A járvány budapesti megjelenését követően pro forma már Orbán irányította a műveletet, de a nyilvánosságban még mindig nem vette át a főszerepet. Egy munkatársa szerint 

„nem a járvány sebessége lepte meg, hanem az azzal párhuzamosan terjedő ijedtség terjedésének sebessége”.

Ez a felismerés azonban csak később született meg. Miközben a március 9-i héten a kormánypártok padsoraiban már kifejezetten riadt volt a hangulat, a Miniszterelnökségen még bőven diplomáciai utakat készítettek elő.   

Orbán egy nappal a veszélyhelyzet kihirdetése előtt kijelentette, hogy 

„az illegális migráció és a koronavírus-járvány között egyértelműen kapcsolat van, hiszen számos bevándorló Iránból vagy Iránon keresztül érkezik, amely a fertőzés egyik gócpontja”.

Az emberek mástól kezdtek félni

Arra a körülményre természetesen nem hívta föl a figyelmet, hogy az iráni fertőzöttek egyike sem volt illegális bevándorló, hiszen Magyarországon tanuló, vízummal rendelkező egyetemi hallgatókról volt szó. 

De nem is ez volt az igazi probléma, hanem hogy a közvélemény egyáltalán nem kapcsolta össze a járványügyet bevándorlással; sokkal kézzelfoghatóbb veszélyt látott benne. Egy minisztériumi alkalmazott szerint ezt néhány nappal később már mutatták már a belső felhasználású kutatások is. 

Az emberek mástól kezdtek félni, mint korábban.  

Orbán politikai terveit 2022-re vonatkozóan teljesen átrajzolta a vírus. A beszélgetéseink alapján alighanem nehezen fogadta el, hogy más típusú meccset kell játszania, mint amit eltervezett, és egy olyan ügy  fogja dominálni a közéletet, ami felett a kormánynak nincs irányítása. Aztán idővel újratervezett, és alkalmazkodott.

A kormány március 11-én, aznap, amikor a WHO világjárványnak minősítette a Covid-19 vírusfertőzést, veszélyhelyzetet rendelt el; 15 napos hatállyal korlátozta a tömegrendezvényeket, az intézménylátogatásokat, és fokozott határőrizetről döntött. 

Orbán formálisan ekkor már átvette az ügy irányítását, és az este megjelenő rendelet szerint már ő vezette az Operatív Törzs munkáját, de napi szinten még nem volt jelen a védekezésben.  

A veszélyhelyzet kihirdetése előtt a törzsben rugalmas ütemtervet dolgoztak ki arra vonatkozóan, milyen tempóban kell bevezetni a korlátozó intézkedéseket. Szempont volt, hogy lépésről lépésre csökkentsék a lakosság mozgásterét, és közben figyeljék a lakosság reakcióit. A terv alapján viszont úgy tűnt, és Orbán ezért is várhatott ki, hogy mivel az első napokban nem alakultak ki hirtelen gócok, a kormánynak még van ideje a drasztikus lépésekig. 

Amivel viszont nem számoltak, az az emberek napról napra rohamosan csökkenő biztonságérzete volt. Ennek nyilván nem tett jót, hogy a kormány kezdettől visszatartott információkat, nem kommunikált érdemben az orvosi kamarával sem, az újságírókat helyenként kérdezni sem engedték a sajtótájékoztatókon, és egyre több cikk jelent meg a szervezettség és a felszereltség hiányosságairól, és ismeretlen fertőzéses esetekről. 

A hét elején informális csatornákon keresztül állítólag kérdés érkezett a miniszterelnök hivatalához arra vonatkozóan, hogy a focival mi legyen. Végül minden mehetett tovább a régi kerékvágásban, legalábbis zárt kapuk mögött. Ezt a rendszer középszintjén többen egyfajta indikátorként értékelték: 

ha a foci mehet, akkor még nincs akkora baj. 

az NB1-ben még játszottak meccseket. 

Óvodába vitte a gyereket a képviselő, és alig talált szülőket 

Nem sokkal azelőtt, hogy Orbán Viktor Chișinăuba utazott, hogy a moldáv-magyar kétoldalú kapcsolatokról tárgyaljon, március 11-én a Fidesz hétpárti egyeztetést hívott össze a parlamentben. Az egyeztetésen az ellenzék részéről az volt az általános hangulat, hogy fontos a veszélyhelyzet kihirdetése, de nem elegendő. Figyelemreméltó módon ezt az álláspontot képviselte a kisebbik kormánypárt is: 

a KDNP-t képviselő Harrach Péter azonnal az ellenzéki pártok oldalára állt,

az idősotthonok azonnal védelme és az iskolák bezárása mellett kardoskodott – utóbbit a Fidesz-frakcióval szemben. Két képviselővel is beszéltünk; egyértelműen kooperatív és előremutató volt az ülés hangulata. Kocsis Máté több javaslatot átvett megfontolásra, de iskolaügyben nem engedett. 

A kormány éjjel egy rendeletben megtiltotta az iskolaigazgatóknak, hogy tanítási szünetet rendeljenek el. Orbán érzékelhetően továbbra sem látta sürgetőnek a helyzetet: a következő napot miniszterelnök Moldovában töltötte, ahol többek közt arról tárgyalt, hogy ősszel közvetlen repülőjárat (!) indul a két ország között. 

Orbán este hazajött, majd péntek kora reggel rádióinterjút adott a Kossuthon arról, és elmondta, hogy az iskolákat nem zárják be. Azért nem, folytatta, mert a „járványt külföldiek hozták be, és az egyetemeket is csak ezért kellett vesztegzár alá venni”. Burkoltan megfenyegette a pedagógusokat is, hogy nem fog tudni fizetést adni nekik. 

Két szempont érvényesülhetett. A miniszterelnök el akarta tolni minél távolabbra a gazdasági működést megbénító döntéseket. A másik az orbáni reflex lehetett: nem akart nyomásra azonnal cselekedni. 

Orbán Viktor miniszterelnök Chișinăuban március 12-én. - Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/MTI/MTVA

Csakhogy amíg csütörtökön Orbán Moldovában tárgyalt, Magyarországon tovább nőtt az ijedtség, és itt már minden nap számított. 16 regisztrált fertőzött volt már Magyarországon, és már nem csak a pedagógusok, az ellenzék, de szülők is tiltakoztak. Főként a fővárosban, az emberek elkezdték szervezni saját védekezésüket. Budapesten már a korlátozások bevezetése előtt kiürültek az éttermek, aztán a élelmiszerboltok, gyógyszertárak és drogériák kivételével a boltok is. Még ajánlás se fogalmazódott meg, de sokan már maszkban jártak az utcán.   

A péntek délutánra összehívott hétpárti egyeztetésen már a Fidesz-frakció is magáévá tette az eddig az ellenzékiek által képviselt álláspontot: az iskolai tanítást fel kell függeszteni. Ezen az egyeztetésen a fideszes Kocsis Máté frakcióvezető mellett jelen volt Gulyás Gergely is, aki azt ígérte, hogy a kormány 24 órán belül reagál a felvetésre. 

Annyira gyorsan zajlottak az események, hogy nem egyeztettek a miniszterelnökkel sem, a hét párt úgy fogalmazta meg közös kiállást, hogy Orbán Viktor arról alig valamivel a bejelentés előtt értesült. Márpedig, ahogy egy érintett fogalmazott, 

„ilyen nincs; normál ügymenetben ilyen a Fideszben nincs; feszült helyzet volt”.

Az ülésen elhangzott, hogy már 15 fővárosi iskoláról tudni, ahol az igazgatók szülői igazolással elfogadják, ha hétfőn a diákok nem mennek iskolába. Személyes példák is szóba kerültek. Volt, aki úgy vitte reggel oviba a gyereket, hogy alig találkozott más szülővel. Voltak iskolák, ahol pénteken már szóltak a gyerekeknek, hogy biztonság kedvéért inkább vigyék haza a cuccaikat, hátha már nem kell jönni, de a legtöbb helyen emiatt végül szombaton kellett megnyitni a kapukat. 

Helyi országgyűlési képviselők, frakciótagok és parlamenti munkatársak felé tömegesen érkeztek jelzések szülőktől, hogy nem akarják iskolába vinni a gyerekeket.  Az egyik jelenlévő szerint 

„az fenyegetett, hogy a hétvége alatt tovább terjed az önszerveződés, és hétfőn tömegek nem engedik majd iskolába a gyerekeket, és akkor a kormány nyilvánosan kénytelen kullogni a közvélemény után. Ezt nem lehetett engedni.”

A kormány egyszerűen lemaradt az emberek félelemérzetéről, és napokig csak követte az eseményeket. A péntek aztán fordulópont lett. Orbán gyorsan reagált és délután jelezte, még este bejelentést tesz. Állítólag több későbbre ütemezett bejelentést is előre kellett hozni; így a tervezettnél korábban döntöttek az akciócsoportok felállításáról. A megbízottak felsorolásának végén a miniszterelnök bejelentette, hogy az iskolákat a diákok hétfőtől nem látogathatják, és digitális oktatási rendre állnak át. A rendszer erre láthatóan nem volt előzetesen felkészítve: alig valamivel Orbán Facebook-bejelentése előtt a Tényekben még arról ment propagandariport, hogy miért hülyeség az az ellenzéki vélemény, hogy be kell záratni az iskolákat. 

A kormányfő, aki két nappal korábban még rácsodálkozott, hogy a reptéren megmérik a lázát, hirtelen a nyilvánosságban is átvette a kezdeményezést. A bejelentést már saját Facebookján tette. Március 12. óta a miniszterelnöki közösségi oldal a hivatalos tájékoztatás egyik fő csatornája. Az oktatási malőr után teljes átállás történt - kézi vezérlésre. Hétfőn hajnali 6-tól már a miniszterelnök vezette az Operatív Törzs ülését a Belügyminisztériumban, és a következő öt napban négyszer is bejelentkezett a Facebookon reggel az ülés előtt. Volt, hogy elsőként érkezett.

A kommunikáció nagyon intenzív lett, de frontvonalban így is inkább a kapkodás jelei látszódtak; szerdán, amikor az első fontosabb gazdasági intézkedéseket jelentette be megint csak a Facebookon, a technikát sem sikerült tökéletesen összerakni: a miniszterelnöknek nem volt hangja. Az ellenzéki padsorokból ezért úgy tűnt, a kormányt megroppantotta a hirtelen jött válság, és tényleges politikai egységet akar ezért létrehozni a parlamentben. Valójában ekkor már készen állt a terv. 

Tíz napig úgy tűnt, ez egy normális ország

A szerdai gazdaságélénkítő intézkedések bejelentése után Gulyás Gergely ismét hétpárti egyeztetésre hívta össze a parlamenti pártokat. Az ellenzék a 18.30-ra időzített egyeztetés előtt alig két órával kapta kézhez a felhatalmazási törvény első változatát. Az ülésen részt vett Varga Judit is, a kormány tehát két miniszterével is képviseltette magát. A hangulat már nem volt olyan oldott, mint a múlt héten, de konstruktívnak volt mondható. 

Az ellenzékiek azonnal tiltakoztak a büntetőtörvénykönyv módosítása ellen, ami börtönnel fenyegeti azokat, akik a védekezés akadályozására alkalmas információkat tesznek közzé. Egyhangúlag jelezték, hogy a rendkívüli felhatalmazásnak időbeli korlátot kell szabni. Az MSZP-s Harangozó Tamás azt mondta, hogy ha 

ezt a szöveget ebben a formában elfogadnák, az államcsínnyel érne fel, 

és azzal szemléltette a törvény brutalitását, hogy törvény szerint rendkívüli állapot, azaz háborús helyzet esetén sem kapna ilyen széles felhatalmazást egy kormány. Ellenzéki oldalról elhangzott 30, de még 90 napos határidő-lehetőség is.  

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter (b-j) az Országgyûlés március 23-i ülésén. - Fotó: Kovács Tamás/MTI/MTVA

A szocialisták javaslatát, miszerint a tervezetben szerepeljen, hogy a kormány csak a „szükséges mértékben, és az elérni kívánt céllal arányosan” gyakorolhassa rendkívüli jogkörét, befogadták. Egy apró módosítást a Btk.-módosításnál is sikerült elérni. Kocsis Máté egyetértett az ellenzékiekkel abban, hogy meg kell fontolni annak lehetőségét, hogy a frakcióvezetők is fordulhassanak jogorvoslatért az alkotmánybírósághoz. 

A fideszes frakcióvezető szövegszerű módosításokat kért az ellenzéktől. Varga részéről elhangzott, hogy korlátozott mandátummal érkezett, a javaslatokat vissza kell vigye a kormány elé. A hangulat két ellenzéki szerint is úgy volt leírható, hogy sikerült részeredményeket elérni, folytassuk az egyeztetést. Az ülésről egyik párt sem tájékoztatta a sajtót, bízva abban, hogy így eredményesebb lesz a folytatás. Az idő még nem sürgetett: a  veszélyhelyzet nyomán meghozott rendeletek még nyolc napig érvényben voltak. 

„Tíz napig úgy tűnt, hogy egy normális országban élünk. Kocsis Máté, Gulyás Gergely, de még Varga Judit is emberi oldalát mutatta a hétpárti egyeztetéseken. Aztán hirtelen valami megváltozott” 

– mondta a 444-nek Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője. Valójában annyi történt, hogy a kormánypártban átmeneti zavart okozott a közvélemény hirtelen változása, és igyekeztek időt nyerni. Aztán ahogy utolérték magukat, lépre csalták az ellenzéket.

Péntek éjjel Varga Judit váratlanul benyújtotta a parlamentnek a felhatalmazási törvényt. A törvénybe természetesen nem került bele a rendkívüli felhatalmazásra vonatkozó határidő, és nem részletezték a rendeleti kormányzás korlátait sem. Kocsis hirtelen kevésbé mutatkozott konstruktívnak, és kijelentette, hogy ha hétfőn az ellenzék nem szavazza meg a házszabálytól való eltérés, a kormánypártok nyolc nappal később akkor is elfogadják a törvényt. 

A fideszes politikusok, akik előző héten még közvetítették a felháborodást a miniszterelnök felé, hirtelen befeszültek. A hatalom magához tért, és felülről bekeményített. 

Harangozó szerint egyértelmű, hogy a kormány politikai játszmát formált a válságkezelésből, hiszen ha csak a veszélyhelyzet meghosszabbítása lett volna a cél, azt akár sima feles törvénnyel is megszavaztathatta volna. A kormány ehelyett úgy szerzett magának szinte korlátlan jogot a rendeleti kormányzáshoz, hogy közben a nyilvánosságban az ellenzéket tette felelőssé az egység elmaradásáért. 

„Meg lettünk szopatva”

– írta le plasztikusan a játékot egy ellenzéki politikus, inkább név nélkül.

Március 23-án hétfőn, a szavazás előtti frakcióülésen Orbán állítólag nagyon magabiztos hangulatban volt; egy jelenlévő úgy fogalmazott: ekkor lehetett először érezni rajta, hogy „fejben átállt az új helyzetre”, és távlati terveit is elkezdte átrendezni. A  kormánypárti padsorok közt ezzel párhuzamosan bizonytalanság és az aggodalom volt érezhető. 

Egy ilyen kiszámíthatatlan, napról napra változó helyzetben Orbánnak nagyon fontos volt, hogy a frakció kitartson, amíg napirendre nem kerül a felhatalmazási törvény. A rendeleti kormányzás bevezetésével ugyanis épp a saját frakciója bizonytalanságát tudja kiiktatni. Egy krízisben ezzel számolni kell. Könnyen érintett lehet bármely képviselő a járványban, vagy nyomás alá kerül a választói által, elfoghatja a pánik, és oda a többség. 

Alighanem emiatt történt ezen a napon, ami egyébként ritkán szokott: Orbán kifejezetten sajátjaihoz szólt parlamentben, és bókolt nekik. Ekkor hangzott el azóta is sokat idézett mondata az ország 133 legbátrabb emberéről. 

Tudta, hogy jövő héten nagyobb szüksége lesz rájuk, mint valaha. Méghozzá azért, hogy egy ideig ne legyen szüksége rájuk – és nélkülük, rendeletekkel kormányozhasson.

Az ellenzék az utolsó pillanatban azt is felajánlotta, hogy 90 napos határidővel megszavazzák a felhatalmazási törvényt, de a kormány természetesen nem engedett, Orbán pedig, ahogy megtervezte, rögtön át is nyomta rájuk a felelősséget.

„A politikai széthúzás helyett elérkezett az összefogás ideje, párthovatartozástól függetlenül, képviselőtársaim” – mondta a miniszterelnök a szavazás előtt, biztos tudatában annak, hogy az ellenzék nem fogja megszavazni a törvényt, majd a voksolás után azzal zárta a beszédet, hogy a válságot az ellenzék nélkül is meg fogják oldani. 

Az ellenzék az utolsó pillanatban azt is felajánlotta, hogy 90 napos határidővel megszavazzák a felhatalmazási törvényt, de a kormány természetesen nem engedett, Orbán pedig, ahogy megtervezte, rögtön át is nyomta rájuk a felelősséget.

„A politikai széthúzás helyett elérkezett az összefogás ideje, párthovatartozástól függetlenül, képviselőtársaim” – mondta a miniszterelnök a szavazás előtt, biztos tudatában annak, hogy az ellenzék nem fogja megszavazni a törvényt, majd a voksolás után azzal zárta a beszédet, hogy a válságot az ellenzék nélkül is meg fogják oldani. 

Március 30-án a kormánypártok aztán menetrend szerint megszavazták a jogszabályt.

Orbán nagyon hisz benne, hogy egyedül tudja kezelni a válságot 

A törvény köré épített színjáték mögött két lehetséges megfontolás húzódhat meg, bár ezek nem feltétlenül mondanak egymásnak ellent. 

Az egyik megfejtés szerint a kormánynak ebben a válsághelyzetben égető szüksége volt egy lehetséges bűnbakra, hogy ha kezelhetetlenné válik a helyzet, ne kelljen egyedül viselnie a felelősséget. Miután az emberek sem Soros Györgyöt, sem a migránsokat nem tudják a vírus mögé odaképzelni, muszáj újra elővenni az ellenzéket. A „hivatalosan” az álhírek ellenében alkotott új büntetőjogi passzus eközben az újságírók felelősségét hozhatja előtérbe.  

A kormányoldalt belülről ismerők szerint viszont inkább arról van szó, hogy Orbán hisz abban, hogy kezelni tudja a válságot, élére akar állni a járvány elleni küzdelemnek; és „nem akar osztozni” sem a figyelmen, sem azon a politikai téten, amivel az jár. 

Egység helyett maga akarja megoldani a feladatot, és bízik annyira a kommunikációs gépezetében, hogy az képes lesz a hibákat kiküszöbölni. A veszélyhelyzetben malmára hajthatja a vizet, hogy a független média most még kevesebb mozgástérrel rendelkezik. Az ország jobban ki van szolgáltatva a kormánynak mint valaha. Ez nagyobb felelősség, de még több hatalmat is jelent. 

Többeknek úgy tűnik, hogy a kormányfő még élvezi is ezt a harcot. A párbeszédes Tordai Bence azt mondta a 444-nek, rég látta olyan jókedvűnek Orbánt, mint miután az ellenzék nem szavazta meg a házszabály-módosítást a felhatalmazási törvényhez;  a volt jobbikos Bencsik János pedig a 30-i szavazás után  a parlamentben hasonlóan fogalmazott: 

„Múlt héten a négyötödös szavazás másnapján megnéztem Orbán Viktor miniszterelnök úr arcát. (...) És tudják, hogy mit láttam rajta? Derűt, kiegyensúlyozottságot, magabiztosságot, teljesen elemében volt, teljesen komfortzónájában volt. És tudják, hogy miért? Azért, mert minden az ő forgatókönyve szerint zajlik, minden ami most történik, az ő mesterterve.”

Orbán, ha lehet, még több figyelmet követel magának majd ebben az új helyzetben. A frakciónak eddig sem volt komoly politikai súlya; mostantól ennyi sem lesz, ráadásul a nyilvánosság számára is teljesen láthatatlanná válik a parlament. 

Az akciócsoportok létrehozásával és azzal, hogy az Operatív Törzs élére állt, a miniszterelnök az elmúlt időszakban már nem csak pártját, de saját kormányát is elhomályosítja, és valóságos akcióhősként küzd a világjárvány ellen.  

444.hu