És bár az ő személye alapból is kiált a gúnyért, a kormány továbbra is megtűri, mi több, azóta is kitömi pénzzel a kormány, sőt pár napja az első világháborús megemlékezésekért felelős kormánybiztos hivatalával megkínálta Orbán.

A Guardian munkatársainak a jelek szerint nem volt jobb dolguk, hát az európában újonnan fellángoló idegengyűlölettel foglalkozó anyaguk kapcsán megkérdezték Schmidtet. Bevett gyakorlat a veszélyes tendenciáért közvetlenül felelős személyeket is megszólaltatni.

És Schmidt nem hazudtolta meg önmagát. A 444 idézte néhány gondolatát:

„Mi magyarok vagyunk, és meg akarjuk őrizni a kultúránkat. Nem akarjuk utánozni azt, amit a németek csinálnak vagy amit a franciák csinálnak. Folytatni akarjuk a saját életmódunkat.”

Hogy milyen kultúra részét képezheti, hogy 30 év alatt nem sikerült felzárkóznunk ahhoz a közösséghez, amelyik kifejezetten támogatott ebben minket, meglehetősen önpusztító vonásokat mutat. Ezt látszik megerősíteni a választott kormányzat is.

Schmidt szerint, aki egyébként 2009-ben meghívta Angela Merkelt egy első világháborús megemlékezésre, a német kancellárnak csak mert az nem jelent meg, „jégből van a szíve”. Milyen szép is az, amikor egy (elviekben) történész igyekszik elmérgesíteni azokat a diplomáciai kapcsolatokat, amiket Szijjártó puszta létezésével épít le.

Állítása szerint azok a magyarok, akik elhagyták az országot, vissza fognak jönni, mert itt minden csodás… És nem röhögte el magát. Bár, ha azt vesszük, hogy a magyar egészségügy csodájára járhat a világ, ha nem is pozitív értelemben az állítás még igazis, noha az elvándorlás tendenciáján aligha fog változtatni.

Ezek után a szokásos orbáni kánont idézte, miszerint az Európai Unió birodalmi törekvéseit nem támogatja. Szép is egy szélsőséges személy szájából hallani ezt, nem igaz? Különösen egy erőteljesen szélsőjobboldalra billent ország „szakértője” esetében.

„Németország, összehasonlítva, egy fiatal ország – teszi hozzá Schmidt, felemelve a hangját. Nem szeretem, ha olyan emberek oktatnak ki, akik nem tudtak felállítani egy nemzetállamot 1871 előtt. Schmidt irodája később e-mailt küldött, hogy tisztázza, ő ezt viccnek szánta.”

Többszörösen kínos kijelentés annak tükrében, hogy a Németország történelme némileg korábbra nyúlik vissza, mint hazánké.

De ahogy Németország „nemzetállami” voltának létrejöttéhez nincs különösebb köze a jelenlegi szövetségi köztársaság vezetőinek, úgy – ha fenntartjuk, hogy nem az a gonosz boszorkány, akinek lelkesen kiadja magát – Schmidt Máriának is vajmi kevés köze van Magyarország létrejöttéhez, nemzetállami minőségéhez és fennmaradásához.