Schmidt Mária megjegyzi: amikor a Szovjetunió első számú vezetői elhunytak, a nyugati világ vezetői „egymás bokáját taposva” járultak a ravatalaik elé, hogy tanúbizonyságot tegyenek arról: méltó ellenfelüknek – vagy inkább ellenségüknek – tekintették az elhunytakat, akiket holtukban is tisztelnek. Gorbacsov esetében azonban nem így történt. 

Nyugati vezetők nélkül

Gorbacsov, míg élt, a Nyugat darlingja volt, akit a nyugati csúcspolitikusok egytől egyig palira vettek, és azzal fizették ki, hogy médiájukkal hízelegtettek neki, 

és a semmit sem jelentő Nobel-békedíjjal dekorálták ki.

Schmidt Mária szerint mindennél ékesebb bizonyíték erre az, hogy Orbán Viktoron, Magyarország miniszterelnökén kívül egyetlen külföldi állami vezető sem jelent meg.

De egyetlen más régióbeli vagy nyugati vezető sem adta meg neki a végtisztességet. „Sem az amerikaiak, sem az európaiak nem tisztelték meg jelenlétükkel az elhunytat, akit egykor »hősüknek« tekintettek. Különösen szembeötlő, hogy egyetlen német politikus sem volt, aki kifejezésre juttatta volna köszönetét annak a Gorbacsovnak, aki nélkül hazájuk még mindig ketté lenne osztva” – így Schmidt. 

„Nyilván azért, mert olyan, hogy Németország, már nincs, ezért vezetői sincsenek.” Schmidt Mária szerint vannak ugyan olyanok, akiket államelnöknek, kancellárnak vagy külügyminiszternek hívnak, de ez ne tévesszen meg senkit. Mint folytatja: „már régóta mindenki tisztában van vele, hogy ők saját magukon kívül senkit nem képviselnek. A temetés napja egyértelművé tette, hogy a németek új vallása a gyávaság”.

Vezetőik gyávák, hálátlanok, kulturálatlanok, tiszteletlenek. Eloldották magukat az európai kultúrától, körvonaltalan, arc nélküli senkik.

(Index)