Az lenne (azoknak mondom, akik lusták elolvasni a cikket), hogy ő bizony örülne, ha lelőnék a vadászok. Hámitmondjak, én is. Ezt mindenki értse, ahogy akarja.

Mert kóbor kutyának lenni – Semjén szerint – nem jó, mert az állatok falkába verődve vemhes őzeket tépnek szét, tetvesek, nyűvesek és elüti őket az autó (hol, te szerencsétlen? Az erdőben?).

Ezért jobb, ha jön a könyörületes Semjén Zsolt a puskával és megszabadítja a kínjaitól a kóbor ebet.

Aki egyébként – külön Semjén Zsolt szerint is – nem tehet arról, hogy lelkiismeretlen emberek kidobták. Amúgy egy vadásznál senki sem szereti jobban a kutyáját, egy vadász életközösségben él a kutyával – istenbizony ő mondta, nem én – idézem, mert klasszikust csak pontosan.

Azt tudom mondani a harcos állatvédőknek, hogy nagyon sok hivatásos vadászt ismerek személyesen,

de olyat egyet sem, akinek ne lenne legalább egy olyan kutyája, akivel munka és életközösségben él.

Feléledt bennem a gyanú, hogy a teológia diplomás miniszterelnök helyettes, akiről nekem például fogalmam sincs, hogy mi a feladatköre, mit dolgozik, miért vállal felelősséget a havi 1,1 milliós fizetéséért – előbb fogja megszavazni az ember-kutya házasságot, mint a meleg párok ilyen jogát.

Aztán pedig vidáman lövöget ártatlan madarakra, a szeretet jegyében.

Félre ne értse senki.

A vadgazdálkodás komoly munka.

Miután belepancsoltunk a természet rendjébe, az állatállomány nem képes természetes úton megtartani az egyensúlyt, azt mesterséges úton, emberi beavatkozással kell megtenni. A túlszaporodott, beteg, fertőzést hordozó, veszélyes példányokat ki kell lőni.

Csak hát Semjén Zsolt túlfizetett kenetteljes nem vadgazdálkodik, hanem hobbiból gyilkol.

Mert nagyobb, erősebb, mint egy őz, vagy egy énekesmadár, van neki pénze, autója, puskája, az őznek meg nincs.

Ez az állatszeretettől túlcsorduló figura az interjúban hosszasan mesél a kóbor kutyákról, az őket kilövögető emberekről (közben elhatárolódik azoktól, akik a gazdi mellől lövik ki a kutyát) és arról, hogy ez nem vadgazdálkodási probléma, hanem társadalmi.

Így bizony, 1,1 milliós fizetés (ez persze csak az alapfizetés, erre jönnek az egyéb járandóságok) mellett, nulla társadalmi hasznossággal működő, önmagukat politikusként tisztelő (ha már senki más nem) megélhetésiek tehetnének valamit az állatvédelem területén.

A kóbor, vagy nem kóbor kutyák lövöldözése helyett az állatvédelmi törvény átdolgozásával, az állatkínzók példás megbüntetésével. Jelenleg civilek küzdenek a hiányos, de legalább szar, működésképtelen törvény miatt zavartalanul működő szaporítók ellen.

Civilek áldoznak pénzt és időt arra, hogy mentsék a kidobott, elhanyagolt, megkínzott állatokat és gondos gazdihoz juttassák őket.

Mindenféle támogatás nélkül, adományokból és saját pénzből tartanak fenn menhelyeket és próbálnak harcolni a kamu-állatmentők ellen, akik csak könnyű megélhetést és sok pénzt látnak a látszólagos állatvédelemben és ezt jogilag meg is tehetik.

Ezzel hihetetlen rombolást és kárt okoznak a valóban elkötelezett és szakszerűen működő valódi állatmentők között.

Semjén Zsolt, aki nem kóbor kutya, hanem egy túlfizetett kocavadász, ahelyett, hogy a legnagyobb gondja az, hogy miért is ne ihatna egy pohár sört (nyolc felessel) az a vadász, aki éppen nem lövöldözik, inkább azzal foglalkozhatna,

hogy ne kerülhessenek kóbor kutyák sem az erdőbe, sem máshová, hogy ne lehessen bőven csörgedező pénzforrásként tekinteni az állatokra, ne lehessen szülőgépnek használni a kutyusokat, ne lehessen kínozni, agyonverni őket, hogy szabályozva legyen ez a terület, hogy ki lehessen szűrni a kamu-menhelyeket.

A Semjén Zsolthoz hasonlóan nulla társadalmi hasznot hajtó, de legalább öntelt és ostoba megélhetési politikus havi eltartási költségéből igen sok menhelyet lehetne működtetni. Annak haszna és értelme is lenne, szemben a semmihez nem értő, de legalább nagyarcú pojácák indokolatlanul magas életszínvonalának közpénzből való finanszírozásával.

Szerző: Tamás Róbert/kolozsvaros.com