"Üdvözlöm a mai, budapesti Pride résztvevőit!

Végtelenül boldog vagyok, hogy ők boldogok. És még ennél is sokkal végtelenebbül boldog lennék, ha őket is érdekelné az én boldogságom" - kezdi a mai publicisztikáját Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban.

Micsoda szeretet. Micsoda áradó pozitív energia egy kicsit szomorú, de annál tapintatosabb újságírótól. Jó ilyet olvasni. Örömmel tölt el, hogy Magyarországon az ellenvéleménnyel bíró publicista csak egy kis törődésre vágyik azoktól, akik törődésre vágynak tőle.

A Pride résztvevőit érdekli a boldogságod, Zsolt! Hogyne érdekelné, hiszen az év egy napján ők is átélhetik azt. Tulajdonképpen semmi mást nem tesznek azon kívül, hogy hozzád hasonlóan megfogják a párjuk kezét, miközben sétálnak egyet a belvárosban. Noha neked ehhez nem kellenek kordonok, mert téged nem akarnak agyonütni féltéglával, amiért ezt teszed, mégis átérezheted, hogy a menetben csak olyanok vannak, akik örülnek a boldogságodnak és tisztelik azt.

"A hagyományban hiszek. És nagymamám szavajárásában, aki azt mondogatta mindig, ha furcsát látott: "Ezek már nem tudják, jó dolgukban, mit csinálnak..." - vélekedik Bayer Zsolt. 

Én úgy látom, hogy jó dolgunkban nem tudjuk, hogy kit szóljunk meg azért, hogy mit csinál a jó dolgában. Ha ő szerelmes valakibe, és abban leli örömét, hogy vele éli le az életét, attól még nem szükséges azonosulnod a vágyaival, Zsolt! Nem kell emiatt előfizetned a Private Gold "blue" típusú pornócsatornára, és a böngészési előzményeidet sem kell összemocskolnod meleg videókkal. Egyszerűen csak fogadd el, hogy amikor sorban állsz a szexshopban, nem mindenki nyúl ugyanazért a DVD-ért, amit te már kinéztél magadnak. 

Örülj neki, mert legalább nem lesz veszekedés a kasszánál, hogy kinek fájt rá előbb a foga. Fogadd el, hogy van ilyen, és hogy nem csak te vagy az egyetlen, aki boldog lehet.

Tudod, Zsolt, a Budapest Pride résztvevői, szervezői és önkéntesei azért dolgoznak, hogy az unokádnak, aki statisztikai lehetőség folytán akár homoszexuális is lehet, már ne kelljen Bayer Zsoltoktól hallgatnia, hogy ő kacsacsőrű emlősökkel akar szenvedélyesen csókolózni. (Emlékszel, ezt a minap írtad az egyik fröcsögésedben, amikor párhuzamot vontál a fajok keresztezése és a homoszexualitás között.)

Ne érts félre, abban a világban majd nem azért lesz kevesebb a hozzád hasonló gyűlölködők száma, mert jönnek a melegek, aztán világuralomra törésük után ezt megtiltják, hanem, mert akkorra mindenkinek teljesen természetes lesz, hogy Magyarország a közös hazánk. Úgy a tiéd, ahogy azé is, aki nem egy lány kezét fogja az utcán, hanem lehet, hogy éppen az unokádét. Akkor majd jó érzés lesz kedvesen mosolygó járókelőkkel találkozni a köpködő kopaszok helyett, amikor közösen mentek fagyizni.

Azt kívánom, hogy nyiss egy kicsit te is, és hidd el, senki nem akarja, hogy szomorú légy, vagy hogy ne érezd jól magad a közös hazánkban! Légy te is boldog, Zsolt!

Jabronka Richárd

sztarklikk.hu