Visszamenőleg egészen a bukott, méltatlan, hazudós és kissé lopós, ám azóta is úri módon, közpénzből eltartott Schmitt Pálig – és hihetetlenül elégedett volt az elért eredményekkel (kötvénybiznisz, földmutyi, trafikmutyi, kaszinómutyi, családi ez-az, Lölö szomszéd szárnyalása, Paks-mutyi és sorolhatnám hosszasan), de húzzunk egy aprócska felhőt a boldogság kristálytiszta ege elé. Vagy ilyesmi.

A Blikk írta meg, hogy csak a miniszterek elnöke, a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok fizetése havonta 160 millió forintunkba kerül.

Nekünk, adófizetőknek.

Ebben még nincsenek benne az egyéb juttatások és illetmények, kizárólag csak a fizetés.

2010-ben, amikor a Bajnai-kormány átadta a húsosfazekat, akkor ez az összeg 75 millió forint volt és emlékeim szerint a Fidesz már akkor is hörgött, hogy mennyire pazarló a rendszer, de ők majd jól csökkenteni fogják a bürokráciát a takarékosság jegyében.

És tényleg.

2010-ben volt 20 államtitkár és 49 helyettes államtitkár. Most van 57 államtitkár és 113 helyettes államtitkár. Miután az ország 2010 után sem lett nagyobb, többen se lettünk (kevesebben annál inkább), nincs más megfejtése a dolognak, minthogy nagy a pereputty.

Nagy és éhes. Talán ideje lenne az oly bőszen hangoztatott átláthatóság jegyében elmesélni a híveknek, hogy miért is kell a létminimum környékén éldegélő országnak eltartani ezt a sok léhűtőt.

A következő örömforrást az Index hozta le.

A cikk arról szól, hogyan szivattyúzza ki a Fidesz az uniós forrásokat a gazdaságból és osztja szét baráti cégek között.

Most éppen 1,3 milliárd forintot kellett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak villámsebesen elköltenie és szerencsére sikerrel jártak.

Az Orbán-kormány disznóságainak sorát Farkas Flórián, az ő vezetése alatt az Országos Roma Önkormányzattól eltüntetett 1,6 milliárd forint, az Orbán-mentőöv, ami újabb 1,3 milliárd forintunkba került, majd pedig a mai jó hír: további 1 milliárdos hiány van az ORÖ-nél és ezért csődöt jelentett.

Ha jól számolom, 3,9 milliárdunkba került nekünk Orbán Viktor és Farkas Flórián megbonthatatlan barátsága, miközben ebből a pénzből egyetlen egy munkahely sem keletkezett, kizárólag Flóri barátunk járkált komplett autóparkkal, természetesen a hozzá dukáló sofőrrel együtt.

A végére hagytam – vagyis nem a végére, mert ennek soha nem lesz vége – Szijjártó Péter hisztifelelőst és a szép magyar jövő felfedezőbajnokát.

Aki is most éppen Tádzsikisztánban (fogalmam sincs, miért kell ezt hosszú á-val írni, de elméletileg így kell) kötött akkora üzletet, hogy beszabehu. Mutatom.

„Tádzsikisztánnak 900 folyója és 1500 hegyi tava van, viszont a potenciális vízenergiának mindössze öt százalékát használja ki, és a lakosságnak csak a 45 százaléka jut hozzá közvetlenül ivóvízhez. Így nagyon sok lehetőség adódik a magyar vízgazdálkodási technológiák tádzsikisztáni exportjára – tette hozzá.

Szijjártó Péter beszámolója szerint Emomali Rahmon tádzsik elnökkel állapodott meg abban, hogy az ország magyar vízgazdálkodási technológiákat von be a gazdaságfejlesztésbe.

Magyarország pedig a magyar cégek beruházásainak megkönnyítésére létrehozott egy 38 millió eurós hitelkeretet az Eximbanknál – közölte, hozzátéve, hogy a tádzsik vezetés a 20 diáknak felajánlott magyar ösztöndíjat alapvetően a magyarországi vízügyi felsőoktatásban fogja igénybe venni.

Tádzsikisztán határvédelem szempontjából hasonló helyzetben van, mint Magyarország, ugyanis azzal, hogy szigorúan védi az afgán határt, nemcsak saját magát védi, hanem szomszédait, sőt Európát is, hiszen mind a radikális vallási tanok, mind a terrorizmus, mind a kábítószer-kereskedelem szempontjából Afganisztán a világ egyik legnagyobb gócpontja – mondta a miniszter.

Magyarország is déli határainak védelmével nemcsak saját magát, hanem Európát is védi – jegyezte meg. «Ezért abban állapodtunk meg a tádzsik vezetőkkel, hogy miután az Európai Unió most csak egy jelképes összeggel támogatja a tádzsik-afgán határ védelmét,

Magyarország kezdeményezi, hogy az EU 100 millió euróval járuljon hozzá a radikalizmus, a terrorizmus és a kábítószer terjedése elleni tádzsik erőfeszítésekhez» – mondta Szijjártó Péter.” (MTI)

Az érdekesebb részeket én emeltem ki, nem az MTI.

És akkor most ideteszem még azokat az információkat, amelyeket Szijjártó Péter elfelejtett megemlíteni:

• Tádzsikisztán egy főre jutó GDP-je 925,91 USD (a magyar adat: 12 259 USD).
• Tádzsikisztánban a lányok 25 százaléka nem tanulhat (mármint általános iskolában sem) a nemi diszkrimináció és a szegénység miatt.
• Az ország lakosságának 85%-a szunnita muszlim, 5%-a síita muszlim, 10% egyéb vallású.
• Az országban tilos nyilvánosan ünnepelni a születésnapokat, 2013 óta az újévi mulatságok sem engedélyezettek, 2015 óta pedig tilos megünnepelni a karácsonyt az iskolákban (érdekes, hogy nem vinnyog a KDNP és külön Semjén Zsolt)
• Az ország felét hegyek borítják, a völgyekben félsivatagi klíma uralkodik, a lakosság 8,6 millió körül van. Területe másfél Magyarországnyi, egyéb iránt nem Európában, hanem Közép-Ázsiában van.

Tehát. Szijjártó Péter elzarándokolt ebbe a közeli, de legalább virágzó és főleg keresztény országba, mert amúgy már olyan jó a kapcsolatunk a szomszédos országokkal, hogy ihaj.

Meglátta a szép magyar jövőt, az utazása költségéből szerintem egy kisebb magyar falut rendbe lehetne hozni, de ő még beletol a történetbe 38 millió eurót (közel 12 milliárd forintról beszélünk), majd pedig felszólítja az Európai Uniót, hogy ők is toljanak már oda 100 millió eurót.

Ázsiába, egy olyan muszlim országba, ahol tilos ünnepelni a karácsonyt. Értjük, Peti.

És értjük Viktor. Mindent értünk és egyre többen értünk mindent. Minden látszat ellenére is. 

Szerző: Forgács Erzsébet/kolozsvaros.com