“Szent László nagy tiszteletnek örvend Litvániában, ugyanis szent királyunknak nagy szerepe van abban, hogy a litván nemzet felvette a kereszténységet.
A litvánok székesegyházának egyik védőszentje ő, akinek külön kápolnát szenteltek a székesegyházban” — írta Szijjártó Péter Facebook-oldalán szerdán annak kapcsán, hogy ma Vilniusban járt, és többek közt egy kápolnát is meglátogatott:

A bejegyzésben önmagában a világon semmi különleges nincsen, szokásos kisszínes propagandaanyagnak tűnik első ránézésre.

Rácz András történész azonban nem siklott el Szijjártó kijelentése mellett, amely szerint Szent László királyunknak köszönhető Litvánia kereszténnyé válása, és rövid történelemóra keretében világított rá közösségi oldalán, hogy Szijjártó Péter csekély 300 évet tévedett.

“A magyar külügyminiszter csak alig háromszáz évet tévedett.
Egy kis alkalmazott történelem. Szijjártó Péter (és stábja) szerint a vilniusi Szent Szaniszló és Szent László székesegyház a magyar I. (Szent) László királynak állít emléket, aki nagy szerepet játszott abban, hogy Litvánia felvette a kereszténységet, lásd Szijjártó eredeti bejegyzését lent.
Az igaz, hogy a katedrális egyik névadója Szent László királyunk.
Az viszont sajnos tévedés, hogy ő “nagy szerepet” játszott volna Litvánia kereszténnyé válásában.
A magyar I. (Szent) László király ugye 1077 és 1095 között volt magyar király.
A probléma a Szijjártó-féle elképzeléssel az, hogy Litvánia a legkésőbb kereszténnyé vált európai ország.
Bár Mindaugas fejedelem egyszer, politikai okból már 1250 körül felvette a kereszténységet, ez csak pontosan addig tartott, amíg nem tudta konszolidálni a hatalmát, utána ugyanis visszatért a pogány hithez, a nép áttérítése pedig szóba sem került.
A litvánokat végül csak Jogaila litván nagyfejdelem térítette át a kereszténységre 1387-ben, egy évvel azután, hogy ő maga is megkeresztelkedett és II. Ulászló néven lengyel király lett, és egyben megalapította a Jagelló-dinasztiát.
A történet ott kapcsolódik lazán a magyar Szent Lászlóhoz, hogy a kereszténység felvételekor 1386-ban Jogaila fejedelem az iránta való tiszteletből az ő nevét választotta keresztnévként, így lett belőle Jagelló Ulászló / Władysław. (A Władysław/Ulászló/László/Ladislaus mind ugyanannak a névnek a különböző átiratai).
Összefoglalva: amikor a litvánok kereszténnyé lettek 1387-ben, akkor Szent László királyunk már majdnem háromszáz éve halott volt. Ergo, neki biztosan nem volt “nagy szerepe abban, hogy a litvánok felvették a kereszténységet”.
Nekem pedig fogalmam sincs, hogy a magyar külügyminiszter stábja vajon miért nem tudja ezt magától (illetve, hogy miért nem szól nekik senki, hogy tényszerűen téves, amit posztolnak)” (nyugatifeny.hu)

* Osztjuk Rácz András véleményét, csak pár gondolatot fűznénk hozzá. Nyilvánvaló, hogy ezt a pár sort nem Szijjártó Péter írta, ahogy az elhangzott avató-beszédet sem. Szijjártó felelőssége abban van, hogy felkészületlen emberekkel dolgozik együtt és ennek okán a magyar külügyminiszter bármit elmond, amit elé tesznek.