Két dologban: az utóbbit – felfedezve a régi, jól bevált kifejezést – nem migránsnak, hanem menekültnek nevezi a lakájmédia.
Meg abban, hogy nem toloncolják vissza őket a határon.
Egyelőre. Majd mennek maguktól is!

Lengyelországgal és Romániával ellentétben, ahol már előre, pillanatok alatt felhúzták a befogadó állomásokat, melyek akár százezer embert is ellátnak, amíg nem rendeződik a sorsuk, a mellét verő magyar kormány páncélosokat küldött Záhony főterére.

Semmi mást. Befogadó állomások nem készültek, és nem készülnek azóta sem. Vásárosnamény, Záhony, Beregsurány magára hagyott vezetése sebtiben, alkalmatlan kultúrházakban, iskolákban helyezi el az érkezőket
Meg a szabad ég alatt. Februárban. Egyetlen fűtött sátrat a Máltaiak állítottak föl.
Élelmiszerről, ruházatról sem gondoskodtak a világhírű embermentők.
A pelenkától a takaróig, a tejtől a száraztésztáig mindent a civilek adnak össze, akár 2015-ben, amikor az emberek még nem tanulták el Orbántól, hogy a migráns forduljon föl cipőben! Úgy látszik, ezt azért csak átmenetileg lehet elfelejteni.

Az egész térségbe nem küldtek egyetlen orvost, egészségügyi, járványügyi személyzetet, közigazgatási ügyintézőket, rendőrt – egyszóval senkit.
Nem gondoskodik senki a közbiztonságról sem.
Nem készülnek elhelyezési tervek arról, hogy mit fognak kezdeni az immár hatvanezer menekülttel.
Csak befogadja őket valaki! Vagy elhúznak haza! Mink kérem megcselekedtük, amit megkövetelt a haza, beengedtük őket! Ennyi!

Orbán szokás szerint csak szavakban intézkedik. Jól mutat a közmédiában, ahogy – Rózsa Sándorhoz hasonlatosan – összevonja a szemöldökét és határszemléz.

Na, Orbán polgártárs, milyen lesz a termés?

A publikum lojális része pedig nyilván elhiszi, hogy a béketeremtő, akinek a missziójára figyelt az egész világ (legalábbis ő így hívja az ukrán válságot jóval megelőzően egyeztetett időpontban tartott találkozóját Putyinnal, ahová szokás szerint évente megy instrukciókért és jelenteni), most két kézre fogva a teendőket, gondoskodik a menekültekről is.

Frászt! Minek? Kampánycélra elég ezt hazudni és néhány híradó-felvétellel mímelni. Viszont intézkedni nem szoktak. Soha semmiben.

Ez már az első Orbán-kormány idején egyértelmű volt: nem kormányoznak. Válsághelyzetben sem. Ahogy a járvány idején sem. Ahhoz érteni kell.

Különben is, pénzbe kerül! Pénzt erre nem adunk, polgártársak! Kell a Megafonnak a kampányra! Kell a kalapácsos Demeternek a kultúrharchoz. És kell – hazavinni! Másra nem!

Az ellenzék meg elnémult. Szóba se hozzák Orbánnak ezt a világméretű szélhámosságát és impotenciáját. Érti ezt valaki?