A Fidesz – szociológiailag pontosabban: Orbán Viktor miniszterelnök apparátusa – úgy döntött, hogy valamiképpen belesuvasztja az Alaptörvénybe, hogy bár ezt nemzetközi és alapjogilag nem lehet, de ide nem jöhet mindenféle színes bőrű, turbános meg burkinis söpredék. Mondom, ennek jogilag semmi jelentősége, és az Alaptörvény elvileg mégis ilyen izé, jogi dokumentum, de azért ez jó idegengyűlölő, rasszista-sovén gesztus. Legalább jól fölb***** a kozmopolitikus, kultúrmarxista szubkultúra agyát. (A hivatalos nyelvben a „kultúrmarxista” vette át a „szélsőliberális” pozícióját a mondókák, ráolvasások, varázsigék és rituális átkok között.)

Igen ám, csakhogy az Európai Unió pallosjoggal hadonászó, véreskezű, zsarnoki pluto- és bürokratái ezerháromszáz muzulmán Untermensch-csel szennyezték volna be az ősi magyar (sváb-tót-bunyevác) földet, míg azonban a miniszterelnöki kabinetiroda miniszteri rangú (és színezetű) vezetője, Rogán képviselő offshore cégbirodalma több mint tízezer keleti nemzetidegent telepített be máris ide, Magyarba. (Egyébiránt Rogán miniszter úr szlovén nemzetiségű, de nem ezért csinálja, hanem pénzért.)

Arról nem szólva, hogy az iszlám elleni propagandisztikus kultúrharc alatt a miniszterelnök úrnak és vejének a környezetében számos (török és arab) muszlim személyiség tűnt föl, akiknek – mesés vagyonukon kívül – közük van bizonyos napkeleti diktatúrákhoz és teokráciákhoz, valamint egzotikus titkosszolgálatokhoz és a szervezett bűnözéshez (vö. Urfi Péter cikkeivel a Magyar Narancs június 22-ei és október 20-ai számaiban Adnan Polat és Ghaith Pharaon urak érdekfeszítő szerepéről a magyar élet felhőrégióiban). Nem is említjük itt a közép-ázsiai szovjetiszlám diktatúrák államfőit, akik sikerrel kombinálják a KGB-tábornok és a hobbimüezzin szerepkörét, s akiknek a felesége alelnök, a fiai miniszterek, vezérkari és rendőrfőnökök, s akiknek a csadortól és hidzsábtól idegenkedő, tüzes tekintetű, mélyen dekoltált, behízelgően rekedtes hangú, negyvenes lányai vagy unokahúgai ékszerüzletet szoktak nyitni a Canary Wharf környékén, a 87. emeleten.

Ők nem idegenszívűek. Ők összeférnek a keresztyén, fehér, európai „kultúra” ún. értékeivel. (Mely értékekkel vajh? A fölvilágosodással? A szerzetesi eszménnyel? Az aszkézissel? A hedonizmussal? Rousseau-val? Az okostelefonnal? A Dom Pérignonnal?)

A kormánytól független jobboldali Magyar Nemzet csütörtöki vezércikke megjegyzi (elnézést, hosszú idézet következik):

„A kötelező betelepítési kvóta [amely nem létezik] alapján nulla külföldit kellett eddig Magyarországnak befogadnia, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen szabályozást nem hozott [helyesen: nem fogadott el] az Európai Unió. […] Ezzel szemben a letelepedési kötvénnyel több mint tízezer külföldi szerzett beutazási jogot és tartózkodási engedélyt Magyarországra [s ha kell, magyar állampolgárságot], mindenféle komolyabb ellenőrzés nélkül.

A letelepedésikötvény-program tökéletes szimbóluma a Fidesz korrupciós ügyeinek [igen: ez a Magyar Nemzet, nyájas olvasók!], miután kizárólag offshore cégeken keresztül lehet a kötvényeket lejegyezni [helyesen: jegyezni], busás, ügyletenként 23-28 millió forintos nyereséggel. A kormánypárt [helyesen: a miniszterelnök úr környezete] által favorizált offshore cégeknek még kamatot is fizet hazánk [helyesen: a magyarországi adófizető] a piacon hozzáférhetőnél négyszer [!] magasabb összegben.” Így ír Wiedemann Tamás.

A Jobbik „zseniális javaslata” (a Magyar Nemzet szerint zseniális) egyszerű: hozzásegíti Orbán Viktor urat az amúgy értelmetlen alkotmánymódosításához (illetve a szükséges kétharmados szavazatarányhoz), amelyet a magyarok 98, illetve 41 százaléka támogat lelkesen; föltéve, hogy a miniszterelnöki csúcsapparátus lemond a jövedelmező letelepedésikötvény-bizniszről.

Ne csak a szegény, szakadt menekültet vágja szájon és lökje át a határon a magyarországi államapparátus, hanem a többnejű, kecskeszerető nábobokat és ingatlanmágnásokat meg hongkongi leánykereskedőket se dédelgesse, veszélyeztetve ezáltal az uralaltáji-szittya-hun (olv.: sváb-tót-bunyevác) patyolattiszta vértestvériség kristályos áttetszőségét és a kissé niebelungos hadúrsággal dúsított csíksomlyói szűzmáriáját neki.

Így mutat példát zseniálisan (© Magyar Nemzet) Vona Gábor képviselő úr, a Jobbik vezére abból: hogyan kell igazi, százszázalékos fasisztának lenni, megalkuvás nélkül.

Semmi érdekhajhászás, semmi csúszópénz, semmi kecmec: füstösképűektől még zsozsót se fogad el az ébredő fajvédő. Niggereknek meg a fajtájuknak: sicc.

A hamis, érzelgős humanitásnak az a fajtája, amely a korrupcióban is megtestesül – a korrupt félfasiszta vezető nem vágja le az aranytojást tojó maffiózót és terrorvállalkozót, s egyáltalán: akit meg lehet vesztegetni, az nem fog csak úgy ukkmukkfukk gyilkolni, ha ennek is eljő majd az ideje – tűrhetetlen Vona képviselő úr szerint. A lefizetett nyilas, ameddig csordogál az osztalék, addig humanista, azaz nem öl, még niggert se (no persze, ha nem csordogál többé, az más) – legalábbis ezt hiszik azok, akiknek van fülük a késköszörülésre, hogy off-topic idézzük a nagy magyar író leghíresebb szövegét –, ámde a „zseniális” Vona képviselő megmutatta, hogy ha Orbán úrék csakugyan olyan fajgyűlölők lennének, mint amilyennek szeretik magukat mutatni, akkor tudniuk kellene lemondani az €€€, a $$$, a ¥¥¥ és a £££ egy részéről. A rasszista becsületet se adják ingyért.

„Ügyes” – mondja a balliberális elemző. (Ugye önök ismerik a magyar politológus definícióját? Politológus az az újságíró, aki nem tud írni.)

Orbán miniszterelnök úr – akit nem doktrinér elvhűségéről és evilági (puritán) aszkéziséről ismerünk, habár protestáns az istenadta – azt vélte hinni ábrándosan, hogy az ilyen fasisztoid húzások szavazatmaximáló trükkök, ráadásul jólesően őrjítik a gyűlölt balol**** értelm**** judeoliberális eszmélkedését, amidőn összetalálkozott az őszinte, meggyőződéses, elvhű fajbolond kollégával. Ez a megrázkódtató sokk azt mondatta a parlamenti küllemű hogyismondjákban a fideszes chief whip funkcióját betöltő, pirospozsgás Kósa képviselővel, hogy Wartburg féltengely.

Orbán és Kósa képviselő uraktól sajnálatosan idegen mindenfajta következetes és elvszerű politika, beleértve a honképes és talajgyökeres, a végső gyepűn szálfaként magasodó fasiszta politikát. S amikor belébotlanak, rökönyödés tapasztalható.

Táncsics Mihály és Frankel Leó mai utóda, Molnár Gyula MSZP-elnök, aki a világpolitika egyik kulcspozícióját töltötte be korábban Lágymányoson, kinyilvánítá, hogy ő aztán szóba nem áll Orbán úrral. Ez nem sikerült neki (ugyanis szóba ereszkedett volt a magyar állam osztatlan vezetőjével), habár ő is keményen ellenezte nemzeti szempontból a nem létező európai betelepítését azoknak a nem megfelelő bőrszínű kétes elemeknek, akik vagy amelyek a magyar lányok-asszonyok erényére törnek iszlamista libidójuk premodern sötétjéből. Miután az érvénytelen és eredménytelen, ámbátor nemzeti szemszögből nézve mégis diadalmas népszavazás egyértelmű verdiktje elkerülhetetlenné tette az, ööö, nem tudni, micsodát, a magyarhoni baloldal elismert vezetője és irányítója, Molnár szocelnök úr, ebben a kiélezett helyzetben eldöntötte, hogy nem fog csinálni semmit. Szóvivője azonban – még nem tudni, miért – „kufárkodásnak” minősíté a Jobbik doktrinálisan egyértelmű hungarista álláspontját.

Jelen pillanatban a magyarországi demokratikus közélet annak a betájolásával van elfoglalva, hogy vajon melyik a helyes fasiszta nézet a civilizációk összecsapásának mikéntje tekintetében.

Nem lehetetlen, hogy beáll az a nemzettragikus helyzet, amelyben az égvilágon semmivel, még multikultusszal se fenyegető, migránssimogató és arabbarát, euroglobalista betelepítési manőver nemlétét mégse sikerül alkotmányos törvényhozással meghiúsítani mindössze azért, mert a célirányos szélsőjobboldali politika tekintetében bizonytalanság állott be. Mindezt a magyarországi politikatudomány terminológiai invenciója – az operettpublicisztika haladó hagyományának megfelelően – tudományos precizitással mint „cukiságot” írja le. Ennek a cukihungarista jogpolitikának a logikusan következő lépése az lesz, hogy a végre-valahára egyesült magyarországi jobboldal majd követeli, hogy Anglia és Németország még szigorúbb intézkedéseket hozzon a balkáni, így pl. magyar bevándorlók, munkakeresők („gazdasági bevándorlók”) szociális jogainak korlátozására. Mindenki maradjon ott, ahol van, dőljön hátra, és élvezze a Machtergreifunggyönyöreit. Plusz kolbászfesztivál a Vasúttörténeti Parkban.

Szerző: Tamás Gáspár Miklós / HVG-hu