Az ipar volt az első olyan jelentős szektorunk, amely a koronavírus-válságban elszenvedett visszaesés után el tudta érni a korábbi teljesítményét. Ezután viszont stagnálásba, majd csökkenésbe váltott a termelési volumen, ahogy egyre meghatározóbbá váltak a korlátozó tényezők. A legfontosabb ezek közül a chiphiány, ami a járműgyártást és az elektronikai ágazatot vetette vissza, előbbiben augusztusban éves alapon 30%-os volt a visszaesés. A többi területen tulajdonképpen egész jól néznek ki a trendek (erről bővebbet és frissebbet majd a jövő heti részletes adatokból olvashatunk ki), ám a fenti két ágazat súlya az iparban 40%, ez pedig igen jelentős hatást fejt ki az összteljesítményre.

Az ipar 3. negyedévi termelési volumene elmarad az 2. negyedévitől, valószínűleg hozzáadottérték-alapon is hasonló a helyzet. Ez pedig azt jelenti, hogy a harmadik negyedéves GDP-t rövid bázison az ipar valószínűleg lehúzta. Részben ez lehet az oka annak, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter tegnap hivatalosan is lefelé húzta az idei kormányzati GDP-növekedési előrejelzést, 7,5%-ról 6,8%-ra.

A rövid távú kilátások nem szépek, a szakértők szerint az ellátási problémák nem oldódnak meg a következő 1-2 negyedévben, a pesszimistábbak ennél is hosszabb ideig elhúzódó gondokat jósolnak. Az ipar döcögését más szektorok lendülete ellensúlyozhatja, annál is inkább, mert a kormányzat óriási kiköltekezése jelentős belső keresletet biztosít. Így összességében a magyar gazdaság növekedési számai nem romlanak nagyot, ám ennek ára van: az inflációs megugrása, illetve a külső egyensúly látványos romlása. (Portfolio)