Mindezt annak kapcsán, hogy a műsorvezető, Vlagyimir Szolovjov két, egymásnak ellentmondó hírrel vezette be a többszereplős vitát. Az egyik: az USA védelmi minisztériumának honlapján megjelenítették az új missziós célt:

A VÉDELMI MINISZTÉRIUM KÜLDETÉSE A MEGSEMMISÍTŐ CSAPÁSRA KÉPES KÖZÖS HADERŐ BIZTOSÍTÁSA AZ ORSZÁGUNK BIZTONSÁGÁNAK VÉDELME ÉS AZ AMERIKAI BEFOLYÁS KÜLFÖLDÖN VALÓ FENNTARTÁSA ÉRDEKÉBEN.

– Mintha a katonák átvették volna a diplomaták és a politikusok szerepét – jegyezte meg a sztárriporter, majd a Pentagon lépésével szembe állított egy másik eseményt: John Boltont, Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadóját a múlt héten Moszkvában fogadta Putyin államfő. Az enyhülés jegyében folyik a két elnök találkozójának előkészítése.Üzletemberek is egyre többen jönnek. Bár mintha ismét tanítani akarnának bennünket, hogyan kell élnünk. Olyan érzése van az embernek, hogy már megint át akarnak verni – jegyezte meg a Vecser adásának házigazdája.

Előbb Konsztantyin Zatulin, az orosz parlament eurázsiai integrációs bizottsága vezetőjének első helyettese igyekezett lehűteni a csúcstalálkozóval kapcsolatos várakozásokat, mondván: az orosz-amerikai kapcsolatok olyan mélyponton vannak, hogy bármilyen találkozó nagy visszhangot vált ki. Ugyanakkor szerinte a Putyin–Trump megbeszélés

NEM JÁR MAJD AZ OROSZ ÉRDEKEK SÉRELMÉVEL, AMINT AZ HASONLÓ ESETEKBEN GORBACSOV, DE MÉG JELCIN ALATT IS MEGTÖRTÉNT.

Egyszerűen Trump szereti a látványos dolgokat, a találkozókat, az aláírási ceremóniákat, de az amerikai gyakorlat mit sem változott Jugoszlávia vagy éppen Irak óta – az amerikaiak mindig minden eszközzel érvényesítették érdekeiket a világban. Ehhez kapcsolódva fejtette ki véleményét az izraeli szakértő, akit a vita további négy szereplője, de még a máskor a hosszú eszmefuttatásokat kemény ellenérvekkel, vagy éppen könnyed anekdotázással, szarkazmussal, ha kell, kíméletlen letámadásokkal széttördelő műsorvezető Vlagyimir Szolovjov is sokáig néma csendben hallgatott. Jakov Kedmiérvelését szó szerinti fordításban adom közre azzal a megjegyzéssel, hogy a június 12-ei, illetve 15-ei posztomban magam is említést tettem az Észak-Koreával kapcsolatos közös kínai-orosz programról. De azokban az írásokban az amerikai elnökre még saját játszmát játszó szereplőként tekintettem. Az izraeli szakértő viszont ennek épp az ellenkezőjét állította.

– A sakk nem népszerű Játék Amerikában – kezdte Jakov Kedmi a monológot. (Az adásban 15:10-nél) Ezzel a műsorvezetőnek a korábbi amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó Zbigniew Brzezinski híres-hírhedt A nagy sakktábla című könyvére is utalt, amelyben a szerző azt fejtegette: Washington legfőbb feladata a 21. században, hogy az eurázsiai kontinens politikai döntőbírájává váljék, és megelőzze az anyagi vagy diplomáciai érdekeit fenyegetni képes rivális hatalmak felemelkedését. – Mióta Amerikában felhagytak a sakkozással a zsidók, eltűntek az amerikai sakkozók – folytatta Kedmi. Fischer óta (Robert James Fischerről, azaz Bobby Fischer világbajnokról van szó – KDL) senki nem ért el eredményt. Néhány más országban viszont megtanultak játszani. Így Oroszországban, Magyarországon, de még Norvégiában is. Az amerikaiak, főleg a politikusok számára a nemzeti sport a golf. Ez egy skót játék, ami mindent fejleszt, ami csak tetszik, kivéve az agyat. És a következmény: nem lehet sakkozni Trumppal, aki csak hallott erről a játékról, de nem ismeri…

Emellett nem lehet úgy tekinteni az USA-ra, mint más államokra, amelyekben egységes a hatalom és egységes a politika. A mai Egyesült Államok egyfajta gyűjtőhelye a különféle, véletlenszerű érdekeknek, erőknek, politikáknak. A védelmi miniszter olyan, mint a háremben az utolsó feleség, akivel a szultán soha nem találkozik. Az amerikai védelmi minisztert soha nem látja Trump. Fizikai értelemben gyakorlatilag nem találkoznak. A miniszter a saját ügyeivel foglalkozik, az elnök is a magáéival. És egyszer, egy ragyogó napon, a miniszter megtudta: úgy néz ki, egyezményt kötöttek Észak-Koreával, és beszüntették a hadgyakorlatokat. És azt is megtudta, hogy nem csak a jelenlegi térségbeli manővereket törölték, de azon a tájon általában is véget vetnek az (amerikai–dél-koreai) közös hadmozdulatoknak. Egyszer s mindenkorra. És a minisztert még csak meg sem kérdezték erről. Fel sem hívták telefonon, hogy szóljanak neki. Az újságokból értesült a történtekről.

De aztán Trump meg azt olvasta csodálkozva: a védelmi minisztere lehetségesnek tartja, hogy az amerikai csapatok végleg elhagyják Dél-Koreát. Ebben benne van az egész amerikai politika szürreális volta. Vagyis – utalt Jakov Kedmi a televíziós vitában korábban elhangzottakra – nem kell felfokozott érzelmekkel viszonyulni ahhoz, hogy mit mondott egyik vagy másik (washingtoni) hivatalnok, ha a védelmi miniszterrel is ez a helyzet, aki karrierjének utolsó szakaszában jár, s akit leginkább saját szavaival lehetne jellemezni:

Én az elnökömhöz vagyok hű. Amit mond, azt csinálom. Ha azt mondja, hogy így legyen, akkor úgy lesz. Ha azt mondja, hogy hallgassak, akkor hallgatni fogok. Ami pedig a saját gondolataimat illeti – ahogy a szovjet időkben mondták, tette hozzá kajánul Kedmi az amerikai tábornok helyett is –, ilyenek vannak, de magam sem értek velük egyet.

Mindezt azért jegyeztem meg – mondta az izraeli szakértő, hogy megértsük Trumppolitikáját Észak-Koreával kapcsolatban. Az elnök, ha kell, visszafogottan, ha kell, pátosszal kinyilvánítva, de elfogadja Kína és Oroszország diktátumát. Egy éve hangzott el a javaslat Pekingben: Észak-Korea beszünteti az atom- és rakétakísérleteket, ha cserében abbahagyják az amerikai–dél-koreai hadgyakorlatokat. Egy évre rá így is tett Trump. Mindent teljesített, a legapróbb részletekig. Hogy mindezt milyen zenei aláfestés, milyen bekiabálások és tapsok kísérték, nem lényeges. Az észak-koreai ügyek Kína és Oroszország közös érdekének megfelelően dőltek el. És ezt az amerikai elnök teljes egészében elfogadta.

És ennek jegyében folytatódnak a dolgok. Most már Trump is kijelentette: tanulmányozza az amerikai csapatok kivonásának lehetőségét Dél-Koreából. Ez a továbbfejlesztése annak, ami eddig történt. S mindezt nagyon gyakorlatias okból. Méghozzá annak az adás-vételi gyakorlatnak az alapján, ami Trump egész eddigi életét meghatározta. Őt csak az foglalkoztatja, mennyit kell befektetni, s ennek révén mihez jut. A mai világhelyzetben az Amerikai Egyesült Államok jóval többet fordít védelmi kiadásokra, mint ami saját védelméhez, biztonságához szükséges. Ez persze ellentétben áll azzal a dokumentummal, amit a védelmi miniszter írt alá a közelmúltban. (Az USA védelmi stratégiájára utalhat itt Kedmi, amely a katonai kiadások jelentős növelésével számol – KDL) Mert mit is mondott Trump nemrégiben? Hát, azt a kérdést tette fel, hogy

Miért is kell az elveinket másokra erőltetni. Éljenek, ahogy akarnak! Ez nem érinti a biztonságunkat... 

– jelentette ki az elnök. Ennek jegyében mond igent mindarra, ami az USA biztonságával függ össze. De ami ezt nem érinti, arra nem akar pénzt fordítani.Az izraeli szakértő monológját ezen a ponton az egyik résztvevő, az orosz parlament védelmi bizottságának helyettes vezetője, Jurij Svitkin szakította meg. Vitába szállt Kedmi megközelítésével, s Szíria példáját hozta fel ellenérvként arra, hogy az USA állítólag feladná pozícióit. Jakov Kedmi azonban replikázott: „Mit is csinálnak most az amerikaiak a térségben? Katonai támaszpontot építenek a szíriai határ mellett – de iraki területen, hogy oda telepíthessék a Szíriából kivonásra kerülő alakulataikat. Mert valójában csak az a céljuk, hogy Iránt elválasszák Szíriától, s hogy visszatartsák (az Izraelt fenyegető – KDL) Iránt. Mindezt annak jegyében, amit egy éve mondott Trump: «Nekünk semmi dolgunk nincs Szíriában!»”

Szerző: Kabai Domokos Lajos / bekialtas.blog.hu