Tudta? Ma kezdődik a migránskvótás népszavazási kampány.

Mert bizony, hivatalosan ma kezdődik. A hiba nem az ön készülékében van, ha nem vett észre semmilyen változást tegnaphoz képest: hosszú hetek óta dübörög már plakátokon, rádió- és tévéhirdetések formájában, szóval sok újra nem kell számítani ezen a kellemes szombaton, meg ezután sem.

A hivatalos kampánykezdet egyvalamire mégiscsak jó. Apropónak arra, hogy átgondoljuk kicsit az elmúlt fél év történéseit és belássuk: a magyar baloldal már megint képtelen volt önérdekének megfelelő választ adni erre a nem túl bonyolult feladványra. Egyszerű és jó válasz helyett inkább ássa tovább saját, már most is elég mély sírját. Nem mintha nagyon megkönnyeznénk a dolgot, madártávlatból mégis megállapíthatjuk: az MSZP és az LMP az évtized politikai ziccerét hagyta ki az elmúlt hetekben.

*

A kezdet persze még nem volt kedvező egyik párt számára sem. A migránsügy tavalyi robbanásakor Kunhalmi Ágnes ugye álproblémáról beszélt, az LMP is migránssimis álláspontra helyezkedett − igaz, olyan oldalszárnyakkal, amilyen Schiffer András migránsnyomkövetős ötlete volt, de mégis.

A népszavazás év eleji bejelentése óta viszont történt egy s más: mindkét pártban tisztújítás volt. Új elnöke lett a szociknak is, az LMP-nek meg új társelnöke. Ez lehetett volna a pillanat, amikor újratervezik magukban a migriügyet és meghozzák az egyetlen racionális döntést.

Volt is mire alapozni egyébként. Mindkét pártban. Schiffer már korábban visszavett a simitempóból, Tusványoson Szél Bernadett még azt képviselte, hogy vagy nem mennek szavazni az LMP-sek, akik meg igen, azok nemet fognak mondani a kötelező kvótára. Aztán egy rosszul megírt MTI-tudósításra felkapta a fejét TGM, hirtelen felindulásból fatvát hirdetett az LMP ellen, amiért az beleállt a Fidesz népszavazási kampányába, erre az ökobalos formáció össze-vissza csinálta magát és felsorakozott a legbutább balos ötlet, a népszavazás bojkottja mögé.

S hogy miért elképesztően buta ötlet ez balos ellenzéki szempontból? Nos, elég csak ránézni a közvélemény-kutatásokra és látjuk, hogy még a szoci tábor is inkább elmenne és ha elmenne, nemmel szavazna a kötelező betelepítési kvótára. Az LMP sem véletlenül képviselte a „nincs álláspontunk”-álláspontot viszonylag sokáig: az ő aprócska táboruk is megosztott a kérdésben. Cseppet sem esélytelen tehát, hogy október másodikán így is, úgy is érvényes népszavazás lesz Magyarországon, ahol brutális győzelmet aratnak a Brüsszelnek küldött „nem”-ek. Az új LMP-s társelnök, Hadházy Ákos megválasztása jelképes pillanat lehetett volna ahhoz, hogy a szocikkal együtt kifogják a szelet a Fidesz vitorlájából. Elég lett volna hozzá, ha leülnek kávézni, akár suttyomban, és egyetlen kérdésben megállapodásra jutnak.

Alkalma most éppen az MSZP-nek is lett volna erre. Arra ugyanis, hogy kihátráljon saját bojkottfelhívásából. Ott is új elnök van Molnár Gyula személyében, ugye, a választmány vezetése meg Hiller Istváné lett. Azé a Hilleré, aki a szocik közül egyetlenként volt képes értelmes mondatokat kipréselni magán határkerítés-ügyben: nem szereti ugyan, de mondjon valaki jobb megoldást. Bőven lett volna hát mire alapozni az új emberrel megjelenő új politikát.

*

De mi is lehetett volna tehát az a bizonyos értelmes húzás, az új politika az MSZP és az LMP részéről? A bojkott kikukázása, természetesen. Még véletlenül sem úgy azonban, ahogy azt például Mellár Tamás vetette fel: hogy ugyanis az igenek mellett kell kampányolniuk.

Egyrészt: a magyarok többsége nem ért egyet az „igen” válasszal. Azt belemagyarázni aztán, hogy: de ez nem is igent jelent, hiszen a népszavazás Brüsszelt úgysem kötelezi semmire, tehát ez csak egy belpolitikai népszavazás; azaz menjen el, aki nem szereti a kormányt és húzzon be egy kormányellenes igent, akkor is, ha azzal egyébként egyáltalán nem ért egyet... Bonyolult és kivitelezhetetlen.

Ha a balos ellenzék elfogadja, márpedig elfogadja, hogy a népszavazás kiírása alapvetően a Fidesz belpolitikai térfogatnövelője, akkor a feladat nyilván nem lehet más ellenzéki szempontból, minthogy ezt a térfogatnövekedést megakadályozzák. 



S azt hogy lehetett volna?

Ha nem tudod legyőzni, állj az élére! − szól a régi és bölcs mondás.

Hát úgy.

Úgy, ha az új vezetőkkel bíró két balos ellenzéki párt szépen beállt volna a nemek mögé. Sőt, élére állt volna a brüsszeli terv ellenzésének. A Jobbik már úgyis ellenzi, elmegy és nemmel szavaz, s ha az MSZP és az LMP is előállt volna azzal, hogy új vezetésük belátta az elődök hibáját, s hogy ez bizony nem pártpolitikai, hanem nemzeti és szuverenitási kérdés, abszolút támogatják tehát ők is a részvételt és a határozott nemeket − akkor a népszavazás belpolitikai jelentősége nagyjából nullára is csökkent volna. Ha érvényes és győznek a nemek, az bizony nem jobbos siker lett volna innentől. Maradt volna egy Gyurcsány, persze, aki bojkottálgatott volna, meg (ihhihhihh) Fodor Gábor, aki igennel szavaz. Na és?

A bojkottista, rasszistázó-xenofóbozó TGM persze egészen biztosan kiátkozta volna őket, ki tudja már, hanyadszorra. Amitől viszont valamiért még mindig nagyon félnek a baloldalon. Annyira, hogy még saját választóikat is inkább hagyják figyelmen kívül, mint az élemedett korú (vigyázat, édzsizmus!) ballib bölcseket. Pedig még itt sem lett volna olyan nagy a veszély: migránsügyben kivételesen még ők sem egységesek. Bizony, létezik olyan élemedett korú ballib bölcs, aki ellenzi muszlim tömegek Európába invitálását és szétosztogatását. Konrád Györgynek hívják. Ha már a baloldalnak mindig annyira nagyon kell a kóserpecsét a portékájára, hát tőle még azt is megkaphatta volna akár. Meg ha nem, hát nem.

*

A politika nem értelmiségi műfaj.

Értelmiségiként, íróként, gondolkodó emberként megengedhetjük magunknak, hogy a józan paraszti ész legyen az eszközünk, s a témáról magáról beszéljünk-gondolkodjunk. Sőt, ekkor járunk el helyesen. TGM is helyesen és tisztességesen jár el: teljesen legitim mindenféle morális ellenvetésekkel élnie a népszavazás kapcsán. Nekem meg másmilyenekkel (felesleges, nem vezet célra), ha éppen úri kedvem úgy tartja. Azért mégpedig, mert nem vagyok politikus.

A baloldali pártok tisztségviselői és vezetői viszont elvileg azok. Elvileg. Mégsem értik a politika logikáját.

Az ő feladatuk egyrészt övéik képviselete, másrészt az ellenfél legyőzése. Ha esélyük van hatástalanítani egy Fidesz által lefektetett politikai aknát, hát meg kell tenniük. Ilyen egyszerű. Ez a dolguk. Vannak persze határok itt is, saját alapelveikkel, értékeikkel ütköző ügyet nem képviselhetnek. Nem kell, nem szabad és nem is hasznos teljesen morállúgozni a politikát. Ebben az esetben azonban még csak erre sem lett volna szükség.

Mert hogy is szól az októberi kérdés?

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Így.

A plakátkampányt lehetne kritizálniuk továbbra is bőven, saját, ötletes kampányt is indíthatnának, amihez persze kellene némi kreativitás is, ami épp nincs náluk raktáron, de a fenti kérdésre adott „nem" mögé aztán nyugodtan odaállhatnának. Ebben a kérdésben aztán pont nincs semmi „idegengyűlölő”, „kirekesztő”, „rasszista”, stb. Még EU-ellenes sincs. A Fideszesek és az MSZP-sek túlnyomó része is EU-párti, ha meg jobbos-balos össznépi „nem”-re buzdítás lenne a fenti kérdésre, az egész bugyuta és politikailag amúgy hatástalan „Európa vagy nem Európa”-kérdéskör is értelmetlenné válna a népszavazás kapcsán.

Úgy az egyetlen konkrét kérdésről szólna. A fentiről. Brüsszelnek amúgy is teljesen mindegy, mi az eredmény; de bármi lenne is, belpolitikailag az is értelmezhetetlenné válna ezzel az egyszerű húzással.

No, ezt a lehetőséget szalasztotta épp el a nem jobbos parlamenti ellenzék, az LMP és az MSZP az elmúlt hetekben.

S mindezt miért?

A jelek szerint azért, hogy TGM szeresse őket. 

Bónusz: még ez sem jött össze nekik.

Őszintén gratulálunk mindehhez a népszavazási kampány hivatalos kezdetének napján.

Szerző: Stumpf András / maniner.blog.hu