A budapesti populista kormányzat számára talán a legnagyobb csapás és egyben presztízsvesztesség, hogy egyik napról a másikra elveszítette leghűbb szövetségesét, a hasonszőrű varsói vezetést. Az Oroszországhoz és Vlagyimir Putyinhoz való viszonyulásbeli különbséget a háború előtt a háttérbe szorította az egymásrautaltság az Európai Unióval vívott illiberális, unortodox demokrácia nevében folytatott közös harcban, ám ez február 24-én hajnalban, az Ukrajna elleni orosz támadás megindulásával odalett.

Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tétovázásai, kétértelmű megnyilvánulásai, elzárkózása Ukrajna védelmi képességeinek növelését célzó nemzetközi erőfeszítésektől már Kaczynskiéknak is túl sok volt. A szomszédban dúló tényleges háború, a lengyel határ mellett megjelenő orosz veszély egyből kijózanította a varsói kormányt, rádöbbentette, hogy támogatást és védelmet csakis azoktól a szövetségektől remélhet, amelyeknek Lengyelország önszántából lett tagja – az EU-tól és a NATO-tól. Minden bizonnyal döbbenten hallgatták lengyel kormányberkekben Orbán Viktor kijelentését, miszerint „[a]ki azt gondolja, hogy a NATO megvéd minket, az téved”.   

Varsó azonban azt is tudja, hogy térségbeli kiemelten szoros szövetségesre is szüksége van, így gyorsan lépett is, Budapestet hirtelen Bukarestre cserélte.

Március 3-án már közös lengyel-román kormányülést tartottak Varsóban, amelyen egy sor kétoldalú megállapodást kötöttek. Ezek közül a leginkább szimbolikus jelentőségű az a 2022-2026 közötti időszakra vonatkozó közös cselekvési terv, amelyet a két külügyminiszter jegyzett. Zbigniew Rau lengyel és Bogdan Aurescu román tárcavezető egyúttal egy memorandumot is aláírt, hivatalos formába foglalva a két külügyminisztérium közötti diplomáciai és tudományos együttműködésről szóló egyetértési nyilatkozatot.Nem kevésbé jelentős az állami tartalékok és a válsághelyzetekre szánt források biztosítása terén való együttműködés fokozásáról szóló lengyel-román megállapodás vagy a hadipari egyezmény sem.

A lengyel-román együttműködés nyilvánvalóan nem újkeletű, a két ország 2009-ben stratégiai partnerséget kötött, 2015 decemberében cselekvési tervet fogadott már el a 2016-2020-as időszakra. Bukarestet és Varsót azonban leginkább NATO-beli helyzetük, regionális kulcspozícióik köti össze, különösen a biztonsági kérdésekben regionális szinten is több fórumon - a Bukaresti 9-ek és a Törökország-Lengyelország-Románia keretben - is szorosan együttműködnek. Gazdasági kapcsolatok is jók, és mindkét ország a Három Tenger Kezdeményezés tagja.

Ennek ellenére a hirtelen és látványos lengyel-román közeledés jelzésértékű lehet Budapest számára, főképp annak fényében, hogy a háború kitörése óta a magyar fővárost messze elkerülte minden magas rangú európai vagy észak-amerikai döntéshozó. Sőt, a régi jó unortodox barát, Recep Tayyip Erdogan nemzetbiztonsági tanácsadói sem Orbán Viktor, hanem Andrzej Duda lengyel és Klaus Johannis román államfő stábjával egyeztettek kedden a Románia-Lengyelország-Törökország háromoldalú találkozó keretében Bukarestben. 

Míg a Karmelita kolostorban és a Sándor-palotában szinte semmilyen vendég nem zavarja a „stratégiai nyugalmat”, addig Bukarestben és Varsóban egymásnak adják a kilincset a külföldi politikusok. A napokban épp Kamala Harris amerikai alelnök látogat Lengyelországba és Romániába, de mindkét helyen már sorra viziteltek európai és amerikai döntéshozók. Bukarestben például a háború kitörése óta megfordult már Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Florence Parly francia védelmi miniszter, Mélanie Joly kanadai külügyminiszter, Filippo Grandi az ENSZ menekültügyi főbiztosa vagy Ylva Johansson uniós belügyi biztos.   Budapest annak ellenére marad ki a nemzetközi diplomácia látószögéből, hogy a háború Magyarországgal is szomszédos országban zajlik, Magyarországra is érkeznek az ukrajnai menekültek, mégha kisebb számban is, mint Lengyelországba vagy Romániába. Az Orbán-kormány egy szál magában maradt, a kötelező tagországi EU és NATO tanácskozásokon kívül egyetlen meghívást kapott - Londonba, ahova még a háború előtt kapott invitációt. Boris Johnson a végképp széthullni látszó V4-et próbálta  feléleszteni, de hogy milyen sikerrel, azt az is jelzi, hogy az esemény a lengyel, szlovák, cseh média ingerküszöbét is alig érte el. (Népszava)