Szerintem meg olyan folyamatok zajlanak, amelyek ellentétesek a politikatudomány logikájával, a magyar társadalom érdekével, hiszen a „politika verseny”, a győztes akkor köt szövetséget, amikor megnyeri a versenyt. Gondoljuk végig, hogy mi hozta össze az ellenzéket. Véleményem szerint két dolog, a kilátástalan helyzetük, valamint Orbán hibája a „rabszolgatörvény kapcsán”.

Az ellenzék újból valami ellen megy nem pedig valamiért, az ígéret az, hogy eltörlik a „rabszolgatörvényt”, megakadályozzák, hogy működhessen, igaz már a törvény létezik és működik.

Ez az ügy!

Csak azt kérdezem, akár elérnek eredményt, akár nem, mi van másnap?

Mitől lesz hiteles ez az összeállás, mitől marad egyben, erre egyetlen választ látok, Orbán eltávolítását! Igen, de megint felteszem a kérdést mi van másnap reggel? Ünnep, hogy Orbánt sikerült eltávolítani, mennyivel, 50+1%-kal? Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy marad az alaptörvény, a média szerkezete, az így vagy úgy létrehozott vagyonok, a főügyész, a 10 000 Fidesz aktivista kormányzati rendszerben, Orbán 8 év alatt felépítette az új establishment! Ezzel szemben a dezertált, elöregedett, vagy hordákat, vagy csapat féléket látok, akiknek nincs közös ügyük Orbánon kívül, azonban kiéhezettek, szervezetlenek, indulatosak, revansot akarnak. Szerintem óriási a baj, ami ma még kezelhető, de ha hamis álmokat gerjesztünk a szavazókban, annak brutális következményei lesznek.

Jön az Európa Parlament képviselőinek választása, amelyik ugyan belpolitikailag alapvetően érdektelen, de sok mellékes ok miatt kőkemény küzdelem lesz, hiszen csak arról fog szólni, hogy a ki milyen mértékben tud mozgósítani. Az ellenzék szövetségben indul, vagy külön, ha egyben, akkor mi a sorrend, mi a képviselt érték, ha külön akkor most miért vannak egyben? Mi lesz az olyan országosan nem létező budapesti párttal, mint a Momentum, kinek a hátán akar, vagy akarják a létezésbe beletuszkolni.

Kinek van érthető programja, vagy mi lesz a közös program?

A TV Székházas performance arra mindenképpen jó volt, hogy megrázza a leplet Orbán demokratikus arcán, látható volt, hogy ütősen átment az egész világ, politikai irányultságtól független médiáján. Orbán 2/3-a megsérült, na nem a szavazógép, hanem az a kép, hogy jó célra használja fel.

2010-ben egy szlovák, a mai magyar összefogáshoz hasonló „vegyes felvágott” alakított kormányt, amelyen belül folyamatosak voltak az összezördülések és a súrlódások. A koalíció története arról szólt, hogyan tudja négy meglehetősen különböző párt úgy forgatni a kártyákat, hogy jusson is, maradjon is. Ravasz Ábel szlovák politikai elemző akkori véleménye szerint úgy tűnt, hogy maga az instabilitás adja a stabil állapotukat. „Sikerült művészi szintre fejleszteni az alkudozást” – mondta.

A mai „magyar nyárfa” összefogásnak még a politikai gyökerei sem származnak azonos termőföldből, a hasonlatnál maradva az ország talajtani térképével is nehéz leírni ezt a konglomerátumot. Ügye egy van, a jelenén kívül a mostani állapotából nem látszik a jövő, nincs politikai üzenet, csak akció van!

Az ország lakói folyamatosan polarizálódnak, együtt jönnek létre a hatalmas vagyonok a tömeges elszegényedéssel, erre nem válasz az O1G, vagy az Orbán takarodj! Különösen úgy nem, hogy az egész világban hasonló folyamatok zajlanak, - ezt igazolja Bernie Sanders a politikában, Castels és Pikety a tudományban, - amelyekhez egészen más tudás, hozzáállás, érzékenység és megjelenés kell, mint az eddigiekhez! Orbán médiája képes a megrohadt sajtot is kulináris kalandnak értékesíteni, vajon az ellenzék ezt a súlyos munkaügyi problémát ki tudja-e szélesíteni, a hatalmat általános meghátrálásra kényszeríteni, vagy ez is egy lesz a tüntetések sorában. A nem kormánypárti magyar értelmiségnek történelmi deficitje van közel 20 éve, ma az a kérdés, hogy ez a deficit tovább fog nőni, vagy tudásával, türelmével, befolyásával képes lesz a helyes utat felvázolni a „a magyar nyárfa” mozgalomnak.

Az ünnepek után újra kezdődnek a tüntetések, meg látjuk hova vezetnek.