A Bayer Zsoltot, Bencsik Andrást, Széles Gábort és Csizmadia Lászlót vezetőségében tudó szervezet a jelek szerint monopol jelleggel fedi le az ilyen célra adható állami támogatásokat.

Érdemes figyelmet fordítani a civilszervezetek fogalmára. Angolul NGO-nak, vagyis Non-governmental organization-nak nevezik, jelentése: nem kormányzati szervezet. E definíciónak tükrében a CÖF épp csak nem kormányhivatal.

Hogy nem ízesül közvetlenül a Fideszhez a szervezet annak mégis van egy elég nagy előnye. A kormány kampányát, kérdés nélkül veszi át a csoport és mint nem kormányzati szervezet, azt a benyomást keltheti az avatatlan személyben, hogy egy ekkora – elviekben – adományokból és felajánlásokból élő szervezet a nagy többség véleményét hirdeti.

Persze itthon ez nem túl meggyőző, hiszen a kormány legelkötelezettebb hívei közt is elismert a tény, hogy a CÖF csupán a propagandagépezet „speciális effektekért” felelős része.

Igaz, sokan úgy vélik, hogy teljesen természetes és megváltoztathatatlan az a körülmény, miszerint a mindenkori kormányzat bolond lenne saját kedvező helyzetét veszélyeztető csoportokra pazarolni bármilyen forrást, de tény, hogy valóban megvonni minden forrást az egyéb közhasznú szervezetektől, csak a Fidesz mert elmenni idáig.

Nem csoda hát az sem, hogy Lázár János anno szemet vetett a norvégalapra is. Dupla haszon, megvonja az Ökotárstól a ezt a forrást, mondván, majd a kormány eldönti, hogy mennyit érdemel meg a szervezet és aztán persze egy fitying se jutna a szervezetnek. Legalábbis jó eséllyel így történt volna.

Mivel azonban a legtöbb NGO csak megfelelő mértékű támogatással létezhet és az államra hiába számít ez ügyben, nyilvánvalóan külföldi támogatók felé kell fordulniuk.

Az e kényszerű körülmény keltette gyenge hullámot korbácsolta cunamivá előbb Orbán, majd az egész a Fidesz és végül – quelle surprise – maga a CÖF is.

Ama bizonyos kilógó lóláb, egyébként nem kevesebb, mint 508 millió forintért kelt el a Civil Összefogás Fórum olcsó hús piacán.