Rámírt egy fiatalember Zimbabwéből. Én gyermekként emlékszem rá. Ro volt a neve. Árva kisfiú volt, akit három évig több más gyerekkel együtt neveltem. Emlékszem, egyszer rossz volt és elfenekeltem. Sírt, majd egy történetet mesélt a híres afrikai hősről, Chaka Zuluról. Chakát gyerekként elverte az apja, mondta, majd Chaka felnőtt és megölte az apját. Sokat nevettem, azóta is sokszor eszembe jut Ro furfangja. 

Annyi év távlatából köszöntött a facebookon és apának szólított. Emlékeztettem Chaka Zulura és nevetett. Igen, apa, de igazad volt, amikor megvertél. Sokat tanultam tőled, mindig hálás leszek neked. Megkönnyeztem. 

Két éve végeztem a sulival, mondta, én is felnőtt lettem. Nem egyszerű kenyér felnőttnek lenni, most már látom. 

Vegyél feleségül egy gazdag lányt, Ro! Nem lehet, válaszolt, mert akkor nem lehetek férfi a házban. Akkor meg vegyél el egy gazdag öregasszonyt, élcelődtem. Ha öröklöd a vagyonát, te lehetsz a férfi a házban. Ro csak nevetett.

Hé, apa! Emlékszel, amikor Blessinggel és Kundival elvittél minket a Korán iskolába? Kundinak elszakadt a szandálja és a nyakadba vetted. Hosszú út volt, nem felejtem el! Amikor elmentél tőlünk nem folytattuk a Korán iskolát. Jezsuitáknál tanultunk tovább. Nem haragszol érte, apa?

Vallást lehet váltogatni, de Istent nem, mondtam. Ro elsírta magát. Legyen békés karácsonyod apa. Neked is Ro.

Abdel Rahman Mihállfy
Sejk