Mivel az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, a munkaerő szabad áramlásáról szóló uniós jogszabályok sem vonatkoznak majd a szigetországra; csak a britek jóindulatán múlik, hogy az országban élő uniós állampolgárok maradhatnak-e. Sok honfitársunk, közöttük rengeteg angol egyetemen munkát vállaló kutató egzisztenciája múlik azon, hogy végül milyen döntések születnek. Egyelőre senki nem tudja, hogy mi lesz velük. Van, aki bizakodik, van, aki már csomagol.

Minthogy önnek nincs más alapja az Egyesült Királyságban való tartózkodásra, előkészületeket kell tennie a távozásra. Ha nem távozik önként, akkor egy későbbi időpontban hozandó újabb döntés kényszeríteni fogja erre. Ezt a levelet kapta több Angliában élő (de EU-s tagországból érkezett) külföldi kutató, miután a brexitnépszavazás számukra kedvezőtlen eredménye láttán megpróbáltak állandó letelepedési engedélyért folyamodni – olvasható a világ egyik vezető közgazdaság-tudományi egyeteme, a London School of Economics honlapján.

Amint a szerző, a Manchesteri Egyetem politikatudományi professzora is megjegyzi, a levél egyértelműen hibás, és minden jogalapot nélkülöz. Hiszen az Egyesült Királyság egyelőre az unió tagja, így más tagország állampolgárát nem lehet csak úgy kizsuppolni. Mégis – érthető módon – ezekben a bizonytalan időkben azonnal végigfut az ember hátán a hideg veríték, ha egyszer csak ilyen levelet hoz a postás. Összesen 31 ezer EU-s kutató dolgozik angliai, walesi és skót intézetekben. Arról nincsenek megbízható statisztikák, hogy közülük hány magyar, de a kint élő, ideiglenesen kitelepülő honfitársaink száma talán már elérte a 400 ezret is.

A fenti cikk szerzője megpróbált afféle – természetesen nem reprezentatív – közvélemény-kutatást végezni az Angliában dolgozó külföldi kutatók körében, és amit talált, az saját szavaival „a félelem, a düh és az undor példátlan szintje” volt. Rengetegen írtak neki arról, hogy a belügyminisztérium a legkisebb formai hiányosságokra hivatkozva is elutasítja a letelepedésiengedély-kérvényt (amelyet 85 oldalas kérdőív kitöltésével lehet benyújtani). Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy az egésznek semmi értelme, mert hírek szerint a kormány „resetelni” készül minden külföldi státusát, magyarul a brexit után teljesen új alapokra fogják helyezni az idegenek jogviszonyát.

Az angol egyetemi szövetség, a University and College Union felmérése szerint az angol kutatói szférában olyan ritka a brexittámogató, mint a fehér holló (ez pedig nem épp arra utal, hogy sok brit születésű kutató érezné úgy, hogy elveszik a munkáját a jövevények). Kilencven százalékuk szerint a kilépés negatívan befolyásolja majd a brit felsőoktatást, és emiatt a külföldi EU-s állampolgár kutatók háromnegyede úgy érzi, megnőtt az esélye, hogy elhagyja az országot. Harmaduk ismer olyan kutatót, aki már távozott is, majdnem felük pedig olyan kollégáról tud, aki a szavazás kimenetele miatt máris elesett a munkájához elengedhetetlen uniós forrásoktól.

A Royal Society becslése szerint a brit felsőoktatásban dolgozó kutatók tizenöt százaléka külföldi. Bár ez nem tűnik olyan soknak, beszédesebb, ha megnézzük, mennyien vannak a vezető egyetemeken. Oxfordban 24, Cambridge-ben 22, a London School of Economicson 38 százalék a kutató és tanító nem brit állampolgárok aránya. Még egyértelműbb a külföldiek – közöttük a magyarok – jelentősége, ha az innováció szempontjából legfontosabb tudományágakat nézzük: a fizikában 26 százalék a külföldiek aránya, a vegyészetben 25, a biológiában 22, az információtechnológiai tudományokban 20. Mire utal mindez? A vezető egyetemeken a külföldiek magas részaránya egyértelműen bizonyítja, hogy a legtehetségesebb külhoni kutatók érkeznek az országba, akik nem mennek el a kevésbé ismert egyetemekre, mert válogathatnak Oxford és Cambridge között. Ahogy Brian Cox, a televíziós ismeretterjesztő műsorokból is ismert fizikus megfogalmazta: „Évtizedeket (ha nem évszázadokat) töltöttünk azzal, hogy nyílt és befogadó légkört alakítsunk ki egyetemeinken. És nagyon sikeresek voltunk ebben: a világ legjobb kutatói és tanárai közül sokan választották otthonuknak az Egyesült Királyságot, bízva bennünk. De néhány óvatlan szó máris sokat ártott jó hírünknek. Alig lehetnek olyan külföldi kutatók, akik nem érzik rosszabbul magukat most Nagy-Britanniában, mint a referendum előtt. Ez a katasztrófa receptje.”

Persze – gondolhatják sokan – nem eszik olyan forrón a kását, az angolok sem olyan hülyék, hogy a zseniket (akiknek a képzéséért még csak nem is nekik kellett fizetniük) hirtelen hazaküldjék. Ebben talán igazuk van, a kormány utalt rá: aki most is az országban van, az maradhat. Ugyanakkor a jövőben kivándorolni szándékozó szakemberek esélyei érezhetően romlóban vannak. Theresa May miniszterelnök bejelentette, fejleszteni kívánják az orvosképzést, hogy (bár ezt már a kommentátorok tették hozzá) az ország önellátóvá váljon orvosokból. Magyarul a jövőben nem kívánnak annyi külföldi orvost látni a kórházakban. A helyzet bizonytalanságára jellemző, hogy szinte minden szakmai és tudományterületen naponta röppennek föl hol megnyugtató, hol nagyon is aggasztó hírek arról, hogy az ország miként fog viszonyulni a külföldiekhez.

Ez a bizonytalanság pedig már most is érezteti a hatását. A University College London felmérése szerint a posztdoktori kutatók majdnem ötöde aktívan keresi a szavazás óta a Nagy-Britannián kívüli álláslehetőségeket. Sok helyről pedig azt jelentik, hogy a meghirdetett pozíciókra sokkal kevesebb EU-s állampolgár jelentkezik. Több olyan eset is ismert, amikor külföldi kutatók a már elnyert állást utasították vissza, és inkább mennek a biztosabbnak tűnő német vagy francia egyetemre. A Nature tudósítása szerint már az angol parlament tudományos bizottsága is sürgeti a kormányt, hogy nyilvánítsa ki egyértelműen: a külföldi kutatók továbbra is az országban maradhatnak. Bár azóta valóban elhangzottak így is értelmezhető nyilatkozatok, kézzelfogható törvény nem született a kérdésben.

Az érintett kutatók egyike Lakatos Gabriella biológus, a Cambridge-i Egyetem munkatársa.

– Az idegenekhez való hozzáállás Nagy-Britanniában változott is meg nem is. Közvetlenül a szavazás után lengyel kislányokat zaklattak iskolába menet, de a párom a munkahelyén is hallott olyat, hogy „magyarok, ugye már csomagoltok?”. Egyetemi körökben azonban teljesen más a helyzet – mondja a magyar kutató. – Itt azonkívül, hogy mindenki fel volt háborodva az eredmény láttán, semmiben sem változott a velem való viszonyuk. A felsőoktatásban, kutatóintézetekben kivétel nélkül mindenki a maradásra szavazott. Pontosan tudják, hogy milyen fontosak nekik az EU-s pályázatok, és általában teljesen másként gondolkodnak a kutatók a világról, mint a többség.

Ha csak a nagy egyetemi centrumok döntöttek volna a szavazáson, nem lenne miről beszélnünk: Londonban 75, Cambridge-ben 74, Oxfordban pedig 70 százalékkal nyertek (pontosabban végeztek az első helyen) a maradáspártiak. Lakatos Gabriella elmondta, hogy a kutatócsoport (angol) vezetője szinte tajtékzott. De persze, amint a szavazás összesített végeredménye is megmutatta, Anglia nem csupán egyetemi tudósokból áll. Lakatos egyik barátnőjének olasz barátja állást keresett tavaly nyáron. Három helyre is behívták interjúra, de a szavazás másnapján mindhárom helyről visszavonták a meghívót.

– Végül nyilvánvalóan senkinek sem kell majd elmennie, aki nem akar. Nagy-Britannia nem engedheti meg magának, hogy nélkülözze a külföldi munkaerőt, különösen nem a kutatókat – folytatja Lakatos Gabriella. – De teljes a bizonytalanság. Korábban mindenki meg volt arról győződve, hogy az Egyesült Királyság benn akar majd maradni az egységes európai piacban. Erre most Theresa May bejelentette, hogy ő márpedig abból is ki akar lépni. Ettől sokan valóban elkezdtek aggódni. De a tudósok többsége még mindig arra számít, hogy végül megállapodnak az EU-val a tudományos együttműködések (a pályázatok, programok, ösztöndíjak) folytatásáról.

A biológus tud olyan kutatókról, akik állandó letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot igényeltek az előállt bizonytalanság feloldása érdekében, és olyanokról is, akik meg is kapták. Egyelőre nem érzékeli, hogy külföldi kutatóként csökkentek volna a lehetőségei. Néhány hét múlva munkahelyet fog váltani, és a Hertfordshire-i Egyetemen kutat majd tovább (ahol korábban már dolgozott). A szerződéskötéshez – ahogy korábban se – nem kértek tőle szinte semmilyen tartózkodásra jogosító okmányt, elég volt uniós útlevelét bemutatnia. A brexit eddig legkézzelfoghatóbb hatása Lakatos Gabriella szerint gazdasági: a font értékcsökkenése miatt felgyorsult az infláció, és emelkednek az árak. Ezzel párhuzamosan – talán a külföldi bérlők már most is csökkenő vagy a jövőben várhatóan csökkenő száma miatt – esnek az ingatlanárak.

A legutóbbi hírek sem nyugtathatják meg teljesen az Angliában élő külföldieket, közöttük a magyar kutatókat. A beszámolók szerint ugyanis, noha Theresa May miniszterelnök fontosnak tartja a brexitszavazás előtt is az Egyesült Királyságban élő EU-s állampolgárok jogát a maradásra, a torypártban sokan ellenzik ezt. Így a kérdés továbbra sincs eldöntve (és lehet, hogy pont ez a bizonytalanság a britek célja az unióval folytatandó kilépési tárgyalások közepette). Arról pedig, hogy mit kezdjenek azokkal, akik tavaly nyár óta érkeztek Nagy-Britanniába, talán még a Downing Street 10.-ben sincs fogalma senkinek.

Szerző: Molnár Csaba / mno.hu