A kórházak, intézmények többsége szinte lehetetlen körülmények között “működik”. Néhány kiemelt kórház kivételével elborzasztó állapotok uralkodnak.

Naponta lehet olvasni arról,

hogy órákat töltenek a betegek a sürgősségi osztályok folyosóin, anélkül, hogy bárki hozzájuk szólna. Az egészségügyi intézmények többsége adósságban úszik, gyakran még az alapellátás biztosításához is hiányzik a szükséges pénz. Gondolom szinte mindenki átélte, hogy nincs a betegnek gyógyszer, a wc-k ben -ha működnek- nincs papír, a mosdók koszosak, mocskosak, esetenként mindenre alkalmasak, csak arra nem, amire kellene.

Az orvosok, a szakszemélyzet fizetése messze elmarad a kívánatostól,

nagyon sokan külföldön keresik -az itteni bérük sokszorosáért- a boldogulásukat. Ma, talán nincs is nagyobb büntetés annál, mint betegként, kiszolgáltatottként kórházba kerülni. Aki már volt hasonló élethelyzetben,tudja miről beszélek.A várólisták -a sok ígéret ellenére-hosszúak, gyakran előfordul, mire a betegre sor kerül, már nem él.

Megdöbbentő hallani,

hogy még a legsúlyosabb betegségek esetén is heteket, hónapokat kell várni az állami kórházakban arra, hogy a megfelelő ellátást megkezdjék. Napjainkban az egészségügyben szó sincs esélyegyenlőségről. Azok, akik tehetősek, akik megengedhetik, a magánellátás keretében lényegében azonnal hozzá jutnak a megfelelő kezeléshez, így életesélyeik is sokkal jobbak.

Azok a milliók, akiknek erre nem telik, csak a jószerencséjükben bízhatnak. A szegénységben, a nyomorban élők, korán halnak.

Magyarország, 2020. márciusa.

varosikurir.hu