h i r d e t é s

WILPF: A feminizmus pacifista!

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

WILPF: A feminizmus pacifista!

2019. június 16. - 12:42

 

Kevés olyan szervezet létezik a világon, amelyik szeretne már NEM létezni. A WILPF (Women International Leage for Peace and Freedom) pacifista nemzetközi feminista nőszervezet 100 éve nem képes – a legjobb akarata ellenére sem – feloszlatni önmagát.

Forrás: magyardiplo.hu

A fegyverkezési verseny újabb és újabb hullámai, illetve az a tény, hogy a politikusok egyre távolabbra kerülnek a közösségi érdekek képviseletétől, olyan aggasztó jelenségek, amelyek életre hívták a szervezetet az első világháború elején, 1915-ben Hágában, és azóta is életben tartják. A nemzetközi szervezet alapításánál a magyar szüfrazsettek közül jelen volt a magyar Feminista Egyesület két alapítója, Glücklich Vilma pedagógus és Bédy-Swimmer Rózsa, a későbbi első magyar női nagykövet is.

„Háborús zaj, kétségbeesett családok százezreinek jajgatása, pótolhatatlanul elpusztult értékek, Európa lángba borulásának lehetősége: ez az egyoldalúan hímnemű állami berendezés eredménye” – írta Bédy-Swimmer 1912-ben. A szervezet tagjai rengeteget dolgoztak a kezdetektől, de nem sokra jutottak: a háború letarolta Európát, és a feminista lobbit nem engedték érdemben beavatkozni a Párizs környéki békekötésekbe sem, noha ez volt a legnagyobb, alulról szerveződő, civil érdekeket és női szempontokat deklaráló szervezet.

Első nemzetközi konferenciáját 1919 májusában tartotta Zürichben (ekkor alkották meg máig létező elnevezését is), 30 ország képviselőinek részvételével, köztük egyetlen magyar résztvevővel, Glücklich Vilmával. Ennek keretében a szervezet 5 fős delegációt választott, és elkészítette határozatait és indítványait a béketárgyalásokra. A ma 49 ország képviseletével – és személyemben immár újra magyar képviselővel is – működő WILPF a 100. évforduló alkalmából újraszerkesztette és megjelentette a korabeli elemzéseket. Ezek alapján jól érzékelhető, hogy a szervezet törekvései szerint olyan béke valósult volna meg, amely nem a győztesek érdekei szerint alakította volna a jövőt, mert az csak a háború újabb kirobbantását készítette elő. Ezt a gondolatot Ferdinand Foch, a magas beosztású francia katonatiszt is megerősítette: „Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre.” És valóban, nem telt el 21 év, és Európa újra háborúban volt.

A WILPF tagjai a konferencián Európát a nemzetek együttműködő szövetségeként határozták meg, és ennek megvalósításához az oktatástól kezdve az öregségi nyugdíjon át a nők örökösödési és szavazati jogáig 49 témában határoztak meg irányelveket. Ezek az elképzelések lengik körül máig az Európai Unióban a közgondolkodást, bár ezek messze állnak a szabadpiaci logika szerinti, érdekekkel terhelt „négy szabadság elve” mai eszméjétől. A feministák követeléseit annak idején egyértelműen egy nyílt, a nagytőkés magánérdekekkel szembenálló, a közösségi érdekeket elsődlegessé tevő demokratikus politika sürgetése hatotta át, amely mentes a titkos tárgyalásoktól, a nagyhatalmi manipulációktól, a rasszizmustól, az erőszaktól és a nők bármiféle elnyomásától. Követelték a teljes mértékű leszerelést és a fegyvergyárosok érdekei szerint alakította politika azonnali felfüggesztését.

2019. május 10–12.-én a WILPF Zürichben az első konferencia 100. évfordulója alkalmából egy újabb nemzetközi konferencia szervezésével kívánt emlékezni az egykori feministákra, és tanácskozni saját aktuális feladatairól. Erre az eseményre 22 országból gyűltünk össze. A Heidi Meinzolt vezette szervezőcsoport egy emlékkonferencia mellett döntött, így korhű ruhákban, egykori feminista elődeink szövegeit mondtuk el, szavaztunk, tanácskoztunk a feminista történészek által rekonstruált esemény forgatókönyve szerint, azon a helyszínen és olyan miliőben, amelyet a fényképek alapján újra kialakítottak. A megemlékezésnek ez a módja nem is lehetett volna erősebb. A szövegek és a mondanivaló – sajnálatos – aktualitása megkímélte az eseményt a puszta retrózástól. Glücklich Vilma szövege és minden más felszólalás is olyan asszonyokról adnak tanúságot, akik nagy erőkkel dolgoztak azon, hogy a férfiak által meghatározott politikát új vágányra tereljék.

Ez a feladat ma is aktuális: a kapitalista fejlődés mai korszaka erőteljesen a technikai fejlesztésekre fókuszál, és emiatt a háborúra alkalmas eszközöket is nagy ütemben fejlesztik, és árusítják. Ugyanakkor a kapitalizmus folyamatosan egy fegyverkezésre hangolt világot alakít ki azzal, hogy globálisan csökkenti a szociális kiadásokat, növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, és a leggazdagabbaknak kedvező intézkedéseket hoz, mind a családpolitikában, mind a gazdaságban. A kapitalista világ fő jellegzetessége, hogy eltűri az offshore-cégek működtetését, nem követel elégséges környezetvédelmi adót, nem vezet be progresszív adót, és a közösségi javakat ügyeskedő magánszemélyek irányába tereli, tűrve a korrupciót, a szegényektől a gazdagok felé haladó „perverz tőkeáramlást”, a környezetszennyezést, és mindezzel normalizálja az erőszak társadalmát. Elég Trump és Orbán találkozójára, fegyvervásárlással kapcsolatos – és a Greta Thunberg vezette gyerekmozgalom követelései ellenére sem a klímakatasztrófa elkerüléséről szóló – 2019. májusi megállapodásukra gondolnunk, és egyúttal tudatosítanunk, hogy ezzel a fegyverkező, háborúban gondolkodó, nagytőkések érdekei szerint alakított klímabűnöző politika mellett tette le végleg voksát az Orbán-rezsim is. Illúzió azt gondolnunk, hogy nincs háborús veszély, mert nem éljük azt át közvetlenül, hiszen Európa pusztán a határain túlra exportálja a háborút 70 éve, és ma is folyamatosak a fegyvereladások, a neokolonizációs politikai lépések, a fennálló egyenlőtlen geopolitikai helyzet prolongálása és a „biztonságra” való hivatkozás által közvetve a háborút előkészítő helyzet generálása. Ebben a hangulatban a pacifizmus képviselete radikális hangot jelent!

Zürichben a 100 évvel ezelőtti konferencia rekonstrukciója után a munkacsoportok tanácskozására 6 témában került sor. A feminizmus feladatait a környezetvédelem, a pedagógia, a közösségépítés, a nemzetközi összefogás, a politikai értékrend és aktivizmus összefüggéseiben vitattuk meg. Legfontosabb feladatunk, hogy a globális kapitalizmusban generált erőszak társadalmát a béke és együttműködés társadalmává alakítsuk át. Csakis a fegyverkezés teljes körű felszámolása biztosíthatja a békéhez való alapvető emberi jogot. A kapitalizmus kritikája, a békére (és nem az eltűrésre!) nevelés és alternatívák kínálása által érhetjük csak el, hogy a WILPF üzenetét – az erőszak különböző formáit folyamatosan generáló, a globális nagytőkét kiszolgáló politika – végre meghallja:

AZ IDŐ MOST VAN – HELYEZD AZ EMBERT A PROFIT ELÉ!

Írta: Marikovszky Andrea / magyardiplo.hu


 

h i r d e t é s