Merthogy utal az uniós irányelvekre, amiben csak részben van igaza, ugyanis azt elfelejti megemlíteni, hogy a 400 órával Magyarország messze a legelső lesz az EU-tagállamok között. Különben is, mióta engedjük Brüsszelnek, hogy beavatkozzon a magyar emberek dolgaiba? Igen, a dolgozó beleegyezése kell a túlórához, bár jelen esetben inkább azt mondanám, hogy kell a dolgozó beleegyezése. S higgyék el, ez nem egy szimpla szemantikai kukacoskodás, hiszen tényleg kell..., egyszer..., ami aztán érvényes kell hogy legyen 365 napig. Ezt a végtelen szabadságot! És persze igaz az is, hogy minden túlóra ki lesz fizetve. Persze, három év múlva. Tudom, nehéz annak az embernek elmagyarázni, hogy mit jelent túlórázni, aki önéletrajza szerint még sosem csinált mást, csak politikus volt. Amit pedig a szakszervezetekről ír, az maga a két lábon járó cinizmus. A Fidesz az elmúlt években kiherélte a szakszervezeteket, ahogy az önkormányzatokat, az oktatásügyet, egészségügyet, valamint legújabban a független bíráskodást is.

Törvényhozóként talán nem ártana tájékozódnia, vagy legalább konzultálnia, mielőtt gombot nyom.

Szerző: Galt János / veszpresszo.hu