Ez állt abban a szombat délelőtt megjelent közleményben, amiben a terrorszervezet magára vállalta a párizsi merényletsorozatot. A szövegben nem volt ugyan olyan részlet, ami bizonyítaná, hogy tényleg a ISIS adta ki, ezzel együtt sem sokan kételkednek abban, hogy ők állnak a mészárlás mögött - írja a 444.hu.

Franciaország idén az iszlamista terror fő európai célpontja lett. A januári Charlie Hebdo-mészárlás óta lefejeztek egy férfit Lyon közelében, és volt egy, csak a szerencsének köszönhetően meghiúsult mészárláskísérlet az Amszterdamból Párizsba tartó gyorsvonaton.

A francia titkosszolgálatok már augusztusban arról beszéltek, nagyon nagy baj történhet, és nincs erejük megállítani azt. Már akkor egy szeptember 11-típusú támadás lehetőségét emlegették. “Megpróbáltunk mindent, törvényhozási, pénzügyi és szervezeti szempontból. Elértük a határainkat” - mondta egy titkosszolgálati forrás a Le Canard Enchaîné című hetilapnak.

Az ugyanis jól látszott, hogy az idén menetrendszerűen érkező támadásokat nem magányos őrületek hajtják végre, hanem jól szervezett hálózat van ezek mögött. A Franciaországban élő másod- és harmadgenerációs muszlimok egy részének radikalizálódása, és az országba (a Balkánról és Líbiából) eljutó egyre nagyobb mennyiségű lőfegyver nagyon veszélyes kombinációt alkot. Talán csak a szerencsén múlt, hogy a Charlie Hebdo merénylet után nem történt hasonló méretű támadás. Egészen mostanáig.

De miért pont a franciák?

1. Párizs és a péntek esti szórakozás, mint a nyugat szimbólumai

Forrás: 444.hu

Párizs, mint a nyugati világ meghatározó városa erősen szimbolikus helyszín. Különösen azzal együtt, hogy hol történtek a támadások. Egy focimeccsen. Egy rockkoncerten. Egy kávézónál. Egy bárban. Ilyen helyeken gyilkoltak péntek este a terroristák, aminek üzenete teljesen világos. A nyugati világ, a nyugati élet alapvető részeit támadták meg. Vagyis azt, amivel az Iszlám Állam középkori világvége-ideológiája (erről bővebben itt lehet olvasni) szemben áll. 

Amikor azt írják a közleményben, hogy a rockkoncerten bálványimádó perverzeket büntettek meg, azt teljesen komolyan gondolják.

Az ISIS létének pedig meghatározó eleme a propaganda. Ahhoz, hogy folyamatosan biztosított legyen a szervezet ember- és pénzügyi utánpótlása, a saját szempontjukból sikeres akciókra, győzelmi videókra és hasonlókra van szükség. Ezeket látva indulnak el csatlakozni hozzájuk akár nyugati városok csalódott fiataljai is. A nyugati világ szívében végrehajtott brutális támadásnak pedig nagyon erős propagandaereje van. Főleg, hogy közben a saját harcterükön érzékeny veszteségeket szenvednek. Pénteken valószínűleg elveszítették egyik leghíresebb harcosukat, Dzsihád Johnt, szintén pénteken amerikai légicsapás végzett a líbiai részlegük vezetőjével, és alulmaradtak a kurdokkal szemben is Észak-Szíriában. A párizsi támadás természetesen nem lehet erre válasz, annál jóval több tervezést igényelt, de azt jól mutatja, hogy az ISIS-nak könnyebb Európában végrehajtania egy akciót, mint hagyományos harctéren győznie.

2. Franciaország aktívan háborúzik

Forrás: 444.hu

Ezt Szíriáért kapjátok - mondta szemtanúk szerint az egyik gyilkos a Bataclan koncertteremben. De mondhatott volna Irakot, Malit, vagy Líbiát is. Franciaország ugyanis az iszlám terror elleni katonai műveletekben az egyik legaktívabb nyugati ország. Tízezer katonájuk van külföldi bevetésen, ebből háromezren Nyugat-Afrikában, kétezren Közép-Afrikában, és még 3200-an Irakban. 

Csatlakoztak az ISIS elleni légicsapásokhoz, és épp a héten bombáztak az ISIS számára fontos olaj- és gázvezetékeket. Az ország egyetlen repülőgép-anyahajóját is bevetették az iraki és szíriai hadműveletekhez, októberben pedig megtámadták az ISIS kiképzőközpontját a szervezet fővárosának tartott Rakkában. Idén júliusban pedig megöltek egy al-Kaida vezetőt Maliban.

3. Franciaországnál bonyolultabb kapcsolata semelyik nyugati országnak nincs az arab világgal

Forrás: 444.hu

Franciaország régebb óta, és komolyabban foglalkozik az arab világgal, mint bármelyik európai ország. Algériát még 1830-ban szállta meg a francia expedíciós haderő, és ezzel több mint 100 évig tartó gyarmati uralom kezdődött Afrika legnagyobb országában. Párizs célja a gyarmatosításokkal a francia kereskedelmi érdekek védelme volt, és a kezdeti sikerek után hamar rá is kaptak a dolog ízére. Afrika muszlim része kevés kivételtől eltekintve francia gyarmat lett.

Az első világháború után Libanon és Szíria is francia ellenőrzés alá került, a harmadik köztársaság túlfejlett bürokráciája pedig francia hivatalnokok ezreit költöztette a gyarmatokra. Ezzel párhuzamosan az anyaország felpörgő ipara a gyarmatok olcsó munkaerejét Franciaországba vonzotta, és abban az időben példa nélküli társadalmi és kulturális keveredés indult meg a birodalomban.

A francia ipari termelés azonban – Európa legtöbb államához hasonlóan – visszaesett a hetvenes években. De míg a gyárak bezártak, az arabok maradtak. Munka nélkül, egyre kevesebb pénzből kellett megélniük, így a kilencvenes évekre szinte teljesen leszakadtak a francia társadalom szerencsésebbik feléről. A pénztelen muszlim családok a francia nagyvárosok külső kerületeibe szorultak, és egyre csak ért bennük a kulturális és gazdasági kiközösítés miatti düh a többségi társadalom iránt. Ezt dokumentálta Mathieu Kassovitz zseniális filmje, az 1995-ös A gyűlölet (La Haine), vagy a Justice nevű francia electrohouse-duó nagy vihart kavart 2008-as klipje.

Ez a gyűlölet robbant ki a 2000-es évek terrortámadásaiban.

A francia muszlimok kiközösítettségük miatt könnyen radikalizálhatóak. Sok muszlim fiatal úgy érzi, hogy a francia társadalomban egyszerűen bezáródtak előtte a felemelkedés Európában elfogadott csatornái, ezért a fundamentelista iszlámban és a dzsihádban kezdi keresni az önmegvalósítást. Az utóbbi évek francia terrorcselekményeit kivétel nélkül Franciaországban szocializálódott fiatalok követték el, akiket többnyire valamilyen terrorszervezet radikalizált a Közel-Keleten.

Az iszlám radikalizáció fontos helyszínei a francia börtönök is. Az ország büntetés-végrehajtási intézeteiben nagyjából 70 százalék a muszlimok arányaa rabok között. (Azért nagyjából, mert az arányt csak becsülni lehet, hiszen a szekuláris francia állam nem kérdez rá a rabok vallására.) Sok esetben a fiatal muszlimok első útja a börtönből szabadulás után rögtön Szíriába vezet, vagy más olyan országba, ahol háborúban harcolhatnak az iszlámért.

A francia társadalomban lévő egyre mélyebb szakadékokról tanúskodik a radikális jobboldali Front National megerősödése is. Ez a párt elsősorban iszlámellenes és bevándorlásellenes ideológiát képvisel, a kelet-európai szélsőjobboldallal szemben ők még a véleménynyilvánítás szabadságát is védik, hiszen úgy érzik, hogy pont erre és az európai civilizáció hasonló vívmányaira jelent veszélyt a radikális iszlám.

4. Franciaország szekuláris állam

Forrás: 444.hu

Franciaország a forradalom óta hatalmas figyelmet fordít az állam és az egyház totális szétválasztására, sőt mára a vallásgyakorlás legtöbb elemét teljesen a magánszférába száműzte. 2004-ben, mikor az uniós alkotmányszerződés készítésekor olasz, portugál, lengyel, cseh, szlovák, máltai és litván politikusok Európa keresztény-zsidó gyökereinek megemlítése mellett érveltek, a franciák ellenkeztek a leghevesebben.

A francia állam és a társadalom azonban nemcsak a keresztény és a zsidó valláshoz áll így hozzá, hanem mindhez, az iszlámhoz is.

Ráadásul itt nem is csak az állam és az egyház szigorú elválasztásáról van szó, francia értelmiségi körökben igenis él egy hagyomány, ami elutasít minden szervezett egyházat és közösségi vallásgyakorlást.

Ez a vallásellenesség az iszlám felé is megnyilvánul, és nemcsak a burka viselésének megtiltásában, hanem abban is, hogy a francia hatóságok semmit nem tettek és nem is tesznek semmit a jövőben sem a Charlie Hebdo és a hozzá hasonló hecclapok iszlámellenes karikatúrái miatt. Radikális muszlimok körében Mohamed próféta lerajzolása vallásgyalázásnak minősül és felháborodást szül, a francia társadalom többsége számára azonban ennek eltűrése egy több száz éves tradíció, és egy jelentős, oltalmazandó európai civilizációs érték, amin nem fognak néhány felháborodott muszlim miatt változtatni.

A francia filozófia már a két világháború között eljutott odáig, hogy megkérdőjelezett mindent, amit valaha valaki egyetemes értéknek tartott, ennek pedig egyenes következménye az, hogy Franciaországban igenis mindenki azon röhög, amin csak akar, és azt rajzol, amit akar. Kevés olyan társadalom van a világon, ami a franciánál kevésbé ismeri el a kulturális tabukat, a radikális muszlimok hozzáállása az iszlám valláshoz pedig pont tabukkal teli.

Ez a hozzáállás pedig tovább szítja a már így is jelentős ellentéteket a Franciaországban élő muszlimok és a többségi társadalom között.

5. Franciaország a polgári liberalizmus értékei mellett kiálló jogállam

Forrás: 444.hu

Az európai civilizáció és a liberalizmus legfontosabb irányelvei és értékei Franciaországból származnak, így pedig talán nem is túl meglepő, hogy a francia állam a mai napig kiáll a liberális értékek mellett.

Ez a kiállás az egyéni szabadságjogok néha végletekbe menő tiszteletben tartását is jelenti, ami oda vezet, hogy a francia állam szinte minden esetben előbbre valónak tartja lakóinak szabadságát lakónak biztonságánál.

Kár szépíteni: ez baromira akadályozza a hatékony titkosszolgálati munkát.

A francia jogszabályok az ország minden lakóját védik, a hatóságoknak ezért nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alapos gyanút kell megalapozniuk ahhoz, hogy bárkit őrizetbe vegyenek terrorcselekmények előkészítése miatt. A francia belbiztonsági szolgálatoknak a Charlie Hebdo elleni terrortámadás előtt nem volt érdemi felhatalmazásuk arra sem, hogy tömegesen megfigyeljék az ország lakóit, és mikor a tragédia után a parlament megszavazta a számukra ezt a felhatalmazást, a szabadságjogaikat féltő franciák tüntetésekkel reagáltak.

A Charlie Hebdo és a párizsi kóserbolt elleni támadások elkövetőit kivétel nélkül ismerte és nyilvántartotta a titkosszolgálat. Az, hogy mégsem sikerült megakadályozni a merényleteket, nem feltétlenül a hatóságok teszetoszaságát bizonyítja, hanem azt is jelentheti, hogy a titkosszolgálatok a nehézkes jogszabályok miatt nem tudtak kellő alapot szerezni a gyanúsítottak őrizetbe vételéhez.

444.hu / Plankó Gergő - Sarkadi Zsolt