„Csak röviden; az acsarkodást megelégelve és egyébként érzékeny ember Magyarország hírére, a büszkeség kapcsán az országimázsról (korábban megbecsült reklámszakemberként) kérdezem:

Egy hét múlva már itt az úszó vb. Hol van egy, akár EGY plakát, ami elmondja nekünk és az ide látogatóknak:

– itt az úszó vb, mi, magyarok szeretjük ezt

– az elmúlt száz év «vizes» nagyjairól akár egy fotó (csak példa: az ’56-os harcos ifjakra volt plakát)

– vízben és gyógyvizekben gazdag ország vagyunk (a Dagály gyógyfürdő vize táplálja a Duna palotát)

– Közép-Európa legnagyobb taváról, a Balatonról, ami nekünk a magyar tenger

 Légyszi, legalább egy cikket!!!!!! Valaki!”

Legyen. Elmondom, amit erről gondolok.

A felsorolt (és fel nem sorolt) szépségek és kincsek reklámozása nem érdeke a kormánynak.

Annak a kormánynak, amely reggeltől estig hazaszeretetről bömböl, amely még a vécékefére is nemzeti jelzőt aggat.

Igaz ugyan, hogy az ilyen plakátokra költött pénz nagy részét is el lehetne lopni túlárazással és baráti cégek megbízásával,

de politikai tőkét nem lehet kovácsolni például a Balatonnál.

A tó szépségeit bemutató plakát nem alkalmas a hergelésre, a gyűlöletkeltésre.

Nem hoz egyetlen szavazót sem, nem vált ki zsigeri indulatokat.

A Balatontól nem kell senkit megvédeni és ezért senkinek nem Orbán Viktor jut róla eszébe. Vagy de, csak nem abban az értelemben, ahogy az üdvös lenne haszonlesőéknek, hanem mondjuk azért, mert Mészáros Lölö, a jó szomszéd és jó stróman felvásárolta a tó környéki kempingeket.

És szállodákat. És ki tudja, még mi mindent.

Tehát a Balaton ugrott.

Úgyis tudja mindenki, hogy ott van. Az elmúlt száz év sportolóiból szintén nem lehet politikai hasznot kicsikarni.

Az ’56-os hősökből lehetett, mert egyrészt sok-sok milliárdot szét lehetett dobni a csókosok között – ugyanis a zsoldosokat etetni kell, ők nem meggyőződésből harcolnak -, másrészt az is remek volt az uszításra, hiszen rá lehetett fogni mindenkire, aki nem a kormány seggét nyalja, hogy nem tiszteli a hősöket.

Az úszó, illetve a vizes vb is csak annyiban érdekes, hogy naponta drágul.  

Annival amennyiből igen sok – és igen fontos – beruházást meg lehetne valósítani.

De ugye mennyit lehet ellopni mondjuk egy diagnosztikai készülék árából?

Ezzel szemben mennyit lehet ellopni egy ugrótorony, vagy mélygarázs árából?

Na, ugye!

De ezt amúgy is tudja mindenki, nem szerencsés még az emberek arcába is tolni. Itt sincs mivel uszítani, mert azt mégsem állíthatja a kormány, hogy a vb-re ideérkező külföldiek elveszik a magyarok munkáját, vagy nem tisztelik a hortobágyi kilenc lyukú gémeskutat.

Azt is nehéz lenne bebizonyítani, hogy Gyurcsány lopta el az aznapi drágulás százmillióit, akkor meg minek költenének plakátokra?

A gyógyvizek sem alkalmasak lejáratásra, hergelésre.

Szemben a migránsokkal és Soros Györggyel, aki viszont alkalmas.

Egyszerű oka van tehát annak, hogy miért nem a szépet, a jót, az értékeset látjuk a plakátokon.

Az ok pedig az, hogy a nemzeti keresztény kormány pont annyira nemzeti, amennyire keresztény.

Semennyire.

Ívesen szarnak ők Tihanyra, a sportsikerekre, vagy a gyógyvizekre.

Nem szolgálni akarják az országot, hanem kifosztani.

Nem az a cél, hogy valóban kialakuljon egy összetartás az országban – mert a Balatont igen nehéz jobboldalinak, baloldalinak, liberálisnak, vagy kereszténynek titulálni -, hanem éppen ennek az ellenkezője a feladat.

Ellentétet szítani, félelmet gerjeszteni, erősíteni a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot.

És nyilvánvalóvá tenni, hogy mindezektől egyetlen egy ember védheti meg a saját híveit – nem mindenkit, csak aki őt követi -, ez az ember pedig Orbán Viktor.

A Balaton, a gyógyfürdők, a Tisza virágzása, a halasi csipke, a Cserhát lankái, a bánki tó, Kutasó festői szépsége, az aggteleki cseppkőbarlang, Egerszalók sódombja, a Szalajka-völgy, a Pannonhalmi Bencés Főapátság, vagy a szécsényi ferde torony nem jó ellenségképnek, akkor meg minek költenének arra, hogy plakátokra nyomtassák.

Ennyire egyszerű ez.

Szerző: Swan Edgar/kolozsvaros.com